1900. április 11-én született Márai Sándor. Furcsa, de a vele és műveivel való megismerkedésem egészen 2012-ig váratott magára. Fogalmam sincs, miért. Igazából, akkor is csak egy egyetemi kurzusnak köszönhetem, hogy egyáltalán elindulhatott "Máraival közös utam". Bár, természetesen lehet, hogy egy idő után így is úgy is elkerülhetetlen lett volna, hogy ne akadjon kezembe, végeredményben örülök, hogy ez az ismerkedés három éve elkezdődött. 2012-ben ugyanis megállíthatatlanul és végérvényesen megkedveltem őt és műveit. Itt, a blogon már többször tettem róla (és természetesen, műveiről) említést, most azonban úgy gondoltam, az általam eddig olvasott szövegeiből, regényeiből állítok össze egy kis értékelős-véleményezős csokrot. Nem minden könyvről, mert egyrészt az talán túl hosszú lenne, másrészt pedig az idő múlásával egyre hosszabb értékeléseket, véleményezéseket írtam a Molyon, így azokat kicsit kiegészítve inkább külön bejegyzésként teszem majd közzé gondolataim. A korai olvasmányélményeim tehát álljanak most itt egy kis, rövid válogatásként. 
Máraival való ismerkedésem - ahogy fentebb is írtam - 2012 őszén kezdődött, s mind a mai napig tart. Rögtön a közepébe vágtam, s az egyik (ha nem a) legismertebb és legnépszerűbbet, A gyertyák csonkig égnek című regényét vettem kezembe, gondolván, ha ez nem tetszik, felesleges minden további próbálkozás. Némileg túlzok, természetesen. Bár, végeredményben mindegy. Ugyan a kötettel kapcsolatban már hallottam/olvastam pozitív és negatív megnyilatkozásokat egyaránt - mint minden hasonló esetben, itt is magam akartam megalkotni a saját véleményem.Talán nem nehéz kitalálni: A gyertyák csonkig égnek teljesen meggyőzött. Meggyőzött arról, hogy jó döntés volt elolvasni, és meggyőzött arról is, hogy az íróval való "kapcsolatom" itt nem szakad félbe, folytatom.
A mű középpontjában számomra az emberi kapcsolatok egyik legalapvetőbb formája, a barátság áll. Teljesen magával ragadtak a barátságról szóló hosszú értekezések. Az egész regény egy párbeszédre épül, sőt, jobbára egy monológra, de egy percig nem éreztem azt, hogy unatkoznék, miközben olvasok. Sőt, egyre fokozódó kíváncsisággal lapoztam a következő oldalra. Én nem azok közé tartozom tehát, akit idegesítettek volna a tábornok hosszú monológjai. Hisz' nem találkozunk-e számtalan emberrel, akik órákon keresztül képesek fecsegni a semmiről? Nos, a tábornok nem "fecseg". Az ilyen karakterekre érdemes figyelni - nem csak beszél, de mond is valamit...
A négy évszak és a Füves könyv
A négy évszak és a Füves könyv számomra nagyjából ugyanazt a "műfajt" képviseli. Magvas, szórakoztató, ironikus gondolatok, melyeket hol elhiszek, hol kétkedve fogadok, hol pedig önfeledten nevetek. A négy évszak talán tematikusabb a Füves könyvnél, az év hónapjain, évszakain vezet végig. Nagyon élveztem mindkettőt.Jelvény és jelentés
A Jelvény és jelentés egy regényciklus, a Garrenek műve utolsó darabja. Persze, erre csak akkor derült fény előttem, mikor már elhatároztam, hogy ez lesz a következő Márai-olvasmányom. Ettől függetlenül egy pillanatig nem éreztem azt, hogy nem érteném a történetet, vagy hogy ne tudnám felvenni a fonalat. A kötet egymagában is megállja a helyét.Az olvasó az 1930-as évek Németországába csöppen, abba a Németországba, ahol nincs helye Goethének, vagy a Thomas Mannról mintázott Bertennek. Egyetlen, démonikus hang létezik, aki igazságokból olyan hazugságokat szónokol, mely megérinti a kor emberét, s boldogsággal tölti el őt. A kulcsszavak nem mondatnak ki. De nem is kell. Mindenki érti. Az elbeszélő úgy láttat, hogy elrejt. Mégis feltár. Nem a cselekmény számít, hanem a mondanivaló. Engem elgondolkodtatott. Már csak amiatt is, mert - véleményem szerint - korhű ábrázolást ad a világháború előtt/alatti német mindennapokról.
Föld, föld...
Japán kert I-II. és a Műsoron kívül
A Japán kert-sorozat nem ciklus, mint a Garrenek műve, inkább publicisztikai és szépirodalmi (rövid) írások láncolata, melyek - sok esetben és általában - a legkevésbé sem kapcsolódnak egymáshoz. A Japán kert I. nagyon tetszett: jó könyv, jó bejegyzések. Szinte minden megtalálható benne, ami Márai. A világháborút követő európai közhangulat, (főként a német) hétköznapok milyensége és a korabeli művészet emelhető ki a kötet tematikájaként.A Japán kert II. azonban - érzésem szerint - nem képvisel ilyen egységet, s noha voltak benne kiemelkedően jó írások, nagyon sokszor nagyon nehezen jutottam tovább egy-egy bejegyzésen. Van ilyen. Még Márainál is.
A Műsoron kívül valami egészen más. Picit többnek tartom a Japán kert írásainál, de nem is összefonódó regény. Szellemes, alapos, változatos, szórakoztató. Úgy nevettet meg, hogy közben el is gondolkoztat. Ez persze majdnem az összes általam eddig olvasott Márai kötetre igaz. A Műsoron kívül bejegyzései nem hosszúak, nem egy témára íródtak. Kritikától kezdve egészen a strandjelenetig minden előkerül. A kedvenceim innen: a Helyrajz, a Reggel négy, a Nyílt levél, a Csúnya test a strandon. De egészen biztos vagyok benne, hogyha ismét nekiállnék, másokat is kiemelnék.
Az első konkrét Márai-bejegyzésben tehát szerepeljen most csak ennyi. Élmény volt újra átgondolni Márai-élményeim egy részét. A blog facebook oldalán pedig Márai-héttel emlékeztem meg az író születésének 115. évfordulójáról, az ehhez tartozó album elérhető ezen a linken. A későbbiekben - terveim szerint - már részletesebb, érzékletesebb véleményezős bejegyzések érkeznek a blogra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése