2015. március 27., péntek

Szeretettel, J.A.

"Mégis postára tehetem ma a levelet, ami az emberi Boldogság legmagasabb csúcsaira röpít, a Bőség napfényében fürdet, és a Gyönyör olyan élményeit ízlelteti velem, amelyek csak kifejezhetőek az ismert nyelvek bármelyikén."


Jane Austen: Jane Austen levelei
Eredeti megjelenés: 2009.
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: Koinónia Kiadó
Fordította: Vallasek Júlia
Téma, műfaj: levelezés
Oldalszám: 232 oldal
Csillagérték: legfelső polc

Fülszöveg:
A kötet szerkesztője, fordítója válogatást ad közre a ma is páratlanul népszerű angol író, Jane Austen leveleiből, a könyv igazi irodalmi csemegét kínál Austen olvasói számára. A családi levelezésben szinte egyáltalán nem esik szó a kor világfelforgató nagy eseményeiről (a napóleoni háborúk, a nagy gyarmatosítások és az ipari forradalom koráról van szó), és az író néhány apró, futtában odavetett mondat kivételével regényeiről, írói munkájáról sem beszél. „Az írás lehetetlennek tűnik, ha az ember feje báránysülttel és rebarbaraadagokkal van tele” – panaszkodik Austen egyik, nővéréhez írott levelében. A „báránysült és rebarbara” tematika túltengése Austen levelezésében magától értődőnek látszik annak a sajátos társadalmi, történelmi, illetve szűkebb, családi helyzetnek a fényében, amelyben a levelek írója élt és dolgozott. Jane Austen vidéki pap lányaként született 1775-ben. Pár évvel idősebb Cassandra nővérével együtt fiúk közt nőtt fel a paplakban, hat fiútestvére volt, az apja pedig magániskolát vezetett a környékbeli birtokosok fiai számára. Összetartó, ragaszkodó családban és könyvek között élt, szülei, bátyjai nemcsak megtűrték, de kifejezetten értékelték és részben támogatták húguk írói munkáját, ami abban a korban nem számított megszokottnak.

Hol is kezdjem? Az írónő halála után csaknem 200 évvel végre magyar nyelven is sikerült válogatást közölni Jane Austen fennmaradt leveleiből. Mondhatni: épp itt volt az ideje, de jobb később...Öröm-boldogság hát, hogy Vallasek Júlia magára vállalta a válogatás és fordítás e nemes feladatát, s persze örvend a lelkem, hogy kiadó és támogatók is álltak e hiánypótló könyvecske megjelenése mellé. Tudniillik, Miss Austen kitett magért. És az olvasó/hallgatóság szórakoztatásért nem csupán regényeiben, de személyes érintkezéseiben, leveleiben is mindent elkövetett. Igen csacskák volnánk tehát, ha hinnénk Caroline Austen marasztaló sorainak: "Az általam látott levelek között egy sincs olyan, amely a közönség számára érdekes lenne..." Vajon mely leveleket láthatta Caroline?

Én egészen biztosan nem azokat olvastam a 2014-ben megjelent kötetben. Nem is kell messze mennünk, hogy érdekes gondolatokra bukkanjunk. Elég, ha az első levélbe olvasunk. A Jane Austen élettörténet egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb időszakába csöppenünk, 1796-ba. Az akkor 21 éves Austen ekkor ismerkedik meg Tom Lefroyjal. A túlfűtött vallomásokat néhány Cassandrához írt levélben csíphetjük fülön: "a jövőben egyedül Mr. Lefroynak szentelem magam, akiért azért mégsem adnék egy lyukas garast".  Hát, nem ez-e az igaz szerelem?

Persze, nem csupán a Mr. Lefroyjal folytatott flört titkaiba nyerhetünk rövid bepillantást, az írónőt egészen haláláig (s még egy picit azon is túl) követhetjük. Feltűnik Miss Austen, a társasági ember, aki vendégeivel mindig illedelmes, de legalábbis "olyan udvarias voltam velük, amennyire kellemetlen leheletük engedte." Aztán ott van a szemfüles Austen kisasszony, aki átlátja az alkalmazottak szövevényes kapcsolatát: "Szándékunkban áll felfogadni egy józan szakácsnőt és egy fiatal, szeles cselédlányt, no meg egy megállapodott, középkorú férficselédet, aki vállalná a kettős feladatot, hogy az elsőnek férje, a másodiknak szeretője legyen. Gyerek természetesen egyik oldalon sem engedélyezett." Persze, nem csupán ennyi, de badarság volna e sorok írója részéről, ha minden mosolyogtató elemet felemlegetne. Hol maradna akkor a meglepetés?

Becoming Jane
Inkább evezzünk komolyabb vizekre. Már, ha a levelek engedik. Engedik. Csaknem húsz évvel a Tom Lefroy eset után, új, "komolyabb" úriember bukkan fel Miss Austen életében, s a róla írt sorok már jóval cizelláltabbak. Austen megfeddi Cassandrát, amiért Mr. Hadent patikáriusnak nevezi: "Ő egy Haden, semmi más. csupán egy Haden, egy csodás, leírhatatlan lény két lábon, valahol az ember és az angyal között, de egy patikáriussal semmiféle hasonlóságot nem mutat." De, mint tudjuk, Jane Austen sosem ment férjhez, s a Mr. Haden iránt táplált érzelem is hamvába halt. Harmincas évei közepétől már-már szánalommal figyelte családtagjai és barátai gondjait, elsősorban a nők szenvedéseit. Több életrajzíró, többek között Claire Tomalin is besavanyodott vénkisasszonyként aposztrofálja Austent, mely jellemzést e levelek számomra tökéletesen megcáfolnak. Szó sincs megkeseredettségről. Legalábbis, abban a mértékben és értelemben, ahogy a Jane Austen élete c. életrajzi könyv sugallja. Emellett nem mehetünk el azon aprócska tény mellett sem, hogy Jane néni milyen figyelmesen igyekezett például Anna Austen írói szárnypróbálgatásait egyengetni. Több levélben is tanácsokkal, javításokkal és dicséretekkel látja el Annát, s már-már kedvem lenne beleolvasni a kis hölgy írásába. (Sajnos, a kéziratot szerzője megsemmisítette).

First Impression
...és persze, olvashatunk Austen és regényei viszonyáról. Végigkövethetjük azt a folyamatot, mikor maga a szerző is elhiszi, hogy bizony maradandót és kiválót alkotott, picit belepillanthatunk abba az érzésvilágba, ahogy egy XIX. századi vénkisasszony anyai szeretettel fordul művei felé, ahogy szereti és félti szereplőit: "...úgy tűnik, valóban tetszik neki Elizabeth (Elizabeth Bennet, a Büszkeség és balítélet főhősnője). Bevallom, én is a legelbűvölőbb teremtésnek tartom, aki valaha is könyvben megjelent, fogalmam sincs, hogyan fogom elviselni azokat, akik nem kedvelik őt." Komolyodom. Az utolsó levelek már fájdalommal teliek, ámbár iróniától sem mentesek. A kötet az 1817 áprilisában megfogalmazott végrendeletet is közli. Aztán még néhány nyári levelet Cassandra Austen tollából.

Illusztráció
Nem ragozom, és nem ismertetek mindent...nem is tudnék...csak morzsányi hangulatot egy csipetnyi kötetből...ez volt a cél.
De, ha valaha is mosolyra fakasztott az Austeni zseni, nem fogod megbánni, ha kezedbe veszed leveleit! Vigyázat! A felnevetés és szórakoztató gondolatfüzéreken való mosolygás gyakorlatilag garantált! Lassan haladtam a levelekkel, minden este -lefekvés előtt - maximum három. És ezzel biztosított volt a nap megkoronázása. Azt akartam, hogy minél tovább tartson, hogy Miss Austen minél tovább velem legyen. De mit is beszélek? Hiszen itt van velem mindig. Ez egy amolyan...általánosan elismert igazság.
"Bizonyos vagyok abban, hogy senki nem áhítozik úgy a te leveleidre, mint jómagam, és kétlem, hogy bárki más megérdemeltebben kapná őket."

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy megtaláltam ezt a bejegyzésedet. Én is imádom Austen műveit, és minden gyöngyszemét szívesen olvasom. De lenne egy kérdésem: Hol tudtad megszerezni?
    Puszi: Babó Buca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig nagyon örülök a kommentednek, bearanyozta a napom :)
      A könyvet év elején még csak a Bookline-nál lehetett kapni (nem tudom, hogy azóta ez változott-e, én tőlük rendeltem). Megkerestem a linket is, ahol megtalálod: http://bookline.hu/product/home.action?_v=Jane_Austen_Jane_Austen_levelei&id=275991&type=22

      Szeretettel,
      Patrícia

      Törlés