A megfakult (emlék)képek fénye

Ha a Távol-Kelet szépirodalmára vagy szórakoztató irodalmára gondolok, még mindig egyfajta ködfátyolos kép dereng fel előttem. Nem csak térben, de kultúrában is nagyon távolinak érzem ezeket a tájakat, noha természetesen ugyanolyan tisztelettel és kíváncsisággal tekintek rájuk, mint bármely másikra. Időről időre úgy érzem, szükségem van rá, hogy egy-egy lépéssel közelebb kerüljek ezekhez a történetekhez, s az esetek döntő többségében egészen jól sikerül választanom.

Híragi Szanaka: Az elvesztett elmékek lámpása

Libri Könyvkiadó, 2024, 240 oldal

Fordította: Mayer Ingrid

Csillagérték: 9

Nem volt ez másként Híragi Szanaka regénye kapcsán is, és az elsődleges választásom tényleg a japán szerzőségben állt, melyre a fülszöveg kissé melankolikus és izgalmas elegye tett pontot. A Libri-pakkom megérkezésekor, a könyv fizikai megjelenése tovább fokozta a kíváncsiságomat: amilyen kompakt a keményfedeles kötet, annyira vonzott magával a csodálatos borító. De vajon mi lapul alatta?

Szanaka regénye három, lazán összefüggő történetet vonultat fel, melyek között az élet és halál közötti rövidke szakasz az összekötő kapocs. Az elbeszélés szerint, a halált követően a lelkek Hiraszaka fotóműhelyébe érkeznek, mielőtt tovább folytatnák útjukat a mindenségbe vagy az újjászületés felé. Mindenki annyi fotót választhat ki élete sodrából, ahány évet eltöltött a Földön. A válogatás végére elkészül mindenki teljesen egyedi szómatója, melynek végére érve megtörténik az átkelés. Az első történetben egy egykori óvónő, a kilencvenkét éves Hacue életét ismerhetjük meg, amellett természetesen, hogy lépésről lépésre felfedezhetjük a fotóműhely „játékszabályait”. Nincs kétely bennem afelől, hogy az idős néni története a legalkalmasabb, hogy érzékletesen körbejárjuk az regény üzenetét, annak koncepcióját és kellemesen vagy épp olykor elgondolkodva saját életünkre vonatkoztatva szemléljük az eseményeket. De erre még később visszatérek. 

Mire A néni és a busz fejezet végére értem, kissé csalódott is voltam, rögtön Hiraszaka „megoldása” érdekelt volna, az elbeszélő azonban váratott, s miután kissé nyugvópontra helyezett, rögtön egy nehezebb falattal Az egér és a hős fejezetével folytatta. Jama, a futár egy piros jelzéssel ellátott dossziét ad át Hiraszakának, mely Vanigucsi képeit tartalmazta. A negyvenes férfivel való egymásra hangolódás koránt sem volt zökkenőmentes, sem a fotóművész, sem az én számomra. A történet vége persze ebben az esetben is sokat puhított a nem túl bizalomgerjesztő kezdésen. A könyv zárófejezete a Micuru és a legutolsó kép címet viseli. Érzelmileg talán ez a legmegterhelőbb, hiszen egy kislány érkezik Hiraszakához, akivel végül egy hosszú és tartalmas napot töltenek el.

„Az élet egy utazás, 

melynek során apránként megválunk az emlékeinktől.”

Három történet, három sors, három teljesen más jellegű út és lezárás, egy tökéletesen megkomponált regényben. Szanaka szépen építkezik, a nyelvezet – melyet Mayer Ingrid fordítása ültet át magyar nyelvre – abszolút lehetővé teszi, hogy úgy találkozzunk a transzcendenssel, az életen túli léttel, hogy az még ne legyen szirupos és akár saját magunkra is vonatkoztathassuk. Az emlékek nagyon különlegesek. Hiába írok naplót majdnem húsz éve, s hiába fotózom sokat (de nem eleget), s hiába lapozom végig sokszor a gyerekkoromban készült képeket (legutóbb tavaly rendszereztem őket újra), mindig felbukkan egy olyan emlékkép, amiről mintha megfeledkeztem volna, mégis őrületes erővel képes megdobbantani a szívem. A regényben azok a fotók, melyek a legkedvesebb emlékeket őrzik, sokkal halványabbak, fakóbbak a többinél, de a lelkek lehetőséget kapnak, hogy egyetlen bizonyos napra visszamenjenek, és újrafotózzák az emléket. Azt hiszem, ezekre a képekre – és az azokon szereplőkre – érdemes a legnagyobb figyelmet és szeretetet fordítanunk.

Blogturné Klub

A Libri Könyvkiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Az elvesztett emlékek lámpása megható történet azokról a hétköznapi apróságokról, amelyek megszépítik az életünket és meghatározzák, hogy kik vagyunk. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből.

A turné állomásai

04.29. Csak olvass!

05.01. Booktastic Boglinc

05.03. Könyv és más

05.05. Spirit Bliss Sárga könyves út

05.07. Szembetűnő

05.09. Hagyjatok! Olvasok!

05.11. KönyvParfé

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Olyan sok minden van az életben, amire nem tudunk hatással lenni.”

a Rafflecopter giveaway