Ariel története újragondolva

Az idei év egyik műfaja az olvasmánylistámon egyértelműen a meséké. Az különösen izgalmas számomra, hogy nem csupán új, gyerekeknek és fiataloknak (vagy valamivel régebb óta fiataloknak) írt történetekkel ismerkedhetek meg, hanem olyan klasszikus, a saját gyermekkorom meghatározó meséivel, azok újragondolásaival és nézőpontjaival találkozhatok az újdonságok között, mint a mindenki által ismert Disney meséké. 

 

Liz Braswell: Vár rám a föld!
Sorozat: Sorsfordító történetek

Manó Könyvek, 2023, 504 oldal

Fordította: Herman Alexandra

Csillagérték: 6

Nyáron a Gonosztevők sorozat Kitör a frász! része indította e tekintetben a sort, melyet most a Sorsfordító történetek széria Vár rám a föld része visz tovább.

Liz Braswell meséje A kis hableány vége után öt évvel veszi fel a fonalat. A Vár rám a földben folytatódik Ariel, Ficánka, Sebastian – no, és persze Eric herceg, Ursula és a többi jól ismert karakter története, egyetlen hatalmas csavarral: az elbeszélő azzal az eshetőséggel játszadozik el, hogy öt évvel korábban Ursula győzedelmeskedik Ariel és Triton király, no és persze Ariel és Eric herceg (szerelme) felett, s magához ragadja a hercegnői szerepet Eric herceg oldalán, eltüntetve Arielnek még az emlékét is. Vagy mégsem? A könyv alapötlete érdekesnek ígérkezik, annál is inkább, mert Braswell nem egyszerűen egy lehetséges folytatás fabrikálásával kísérletezik, hanem teljesen új koncepció mentén zárja A kis hableány történetét, és ennek rajzol új utakat, hogy a végén mégiscsak a jó győzedelmeskedjen. Bár őszintén szólva, nagyon fura belegondolni, hogy milyen fogadtatása lett volna az eredeti mesének, ha valóban ezzel a teljesen negatív véggel zárul a történet…viszont egy kis kalandos játszadozásnak a „mi lett volna, ha…” tengerén nehezen lehet ellenállni. Úgyhogy én sem tettem.

A kis hableány története (a 101 kiskutyáéval ellentétben) egyébként nem szerepel a legkedveltebb Disney-meséim között, ettől függetlenül ezt is rengetegszer láttam és kíváncsi voltam, hogy a szerző mit hoz ki egy ilyen jellegű folytatásból – és hogy a fő karakterek mellett hogyan nyúl hozzá a kedves mellékszereplőkhöz. A történetbe helyezkedés élménye kissé rázós volt számomra. Viszonylag nehéz volt azonosulni azzal az eshetőséggel, hogy Ursula és az ő gonoszsága emelkedett felül, teljesen átpozícionálva és megváltoztatva Ariel sorsát. A Vár rám a föld Atlantikájának immár öt éve Ariel az uralkodója, ez az uralkodás azonban több szempontból is nagyon rendhagyó. Egyrészt Triton király halálát követően az öröklési sorrendben nem Arielnek kellett volna következnie, nővérei azonban mind lemondtak a trónról, így a legfiatalabb hercegnőre, Arielre szállt a korona. Arielnek azonban – az Ursulával kötött fogadás miatt – nem volt hangja, így Sebastian és Ficánka segítettek Ariel jelelését továbbítani Atlantica lakói számára. Ebbe az egészen fura helyzetbe érkezik egy – a korábbiak tapasztalataiból kiindulva – egészen normális sirály, Jona, aki egy üzenetet hoz a királynő számára. Az üzenet arról szól, hogy Eric herceg talán mégiscsak emlékezhet szerelmére, mert egy általa szerzett opera egy az egyben kettejük kapcsolatát mutatja be. Nem tudom, tudtok-e még követni: én a történet első felében csak kapkodtam a fejem a zeneszerzővé vált Eric herceg és a királynővé vált néma Ariel mindennapjai között. Mindazonáltal Jona – akiről kiderül, hogy Hablaty dédunokája – felbukkanása felvillantotta a reményt, hogy szép lassan belezökkenünk a cselekményfolyam kis medrébe és ki se szállunk onnan, míg mindenki sorsa rendeződik.

Nem spoilerezem tovább a történetet, inkább kitérnék a karakterekre. Lelövöm a poént: szerintem a főbb karakterekhez némileg sután, a mellékszereplőkhöz pedig elég bátortalanul nyúlt a szerző. Sebastian és Ficánka tekintetében például semmi változást nem eszközölt, és csak azért tudtuk a cselekedeteik mozgatórugóit, mert A kis hableányból már ismerjük, hogy milyenek. Ugyancsak így látjuk Hablatyot is, a színt itt nyilván az új családtag, Jona hozza a történet alakulásába. Ariel nővérei az alaptörténetben lényegében láthatatlanok, és ebben az átdolgozásban is csak annyit tudunk meg róluk, hogy lusták és önzők, akiket csak saját maguk kényelme érdekel. A főszereplőknél viszont szembetűnő a változás. Talán túl nagy is. Az Ariellel váló találkozás egészen kiábrándító volt, mintha tényleg ránehezedett volna a való világ összes fájdalma. Kiégett, csalódott – hol van a vidáman úszkáló, kalandvágyó leányzó? Azt gondoltam, Jona üzenete, a remény és az új kaland ígérete hamar visszabillenti vöröshajú sellőnk lelkivilágát, viszont ez az út nagyon hosszúvá és nehézkessé vált. Ericre pedig igazából nem is ismertem rá. Oké. Lehet, hogy nem Eric herceg a legélesebb kés a Disney-hercegek fiókjában, de nem úgy emlékeztem rá, mintha tökkelütött lett volna. Itt pedig lényegében így került bemutatásra: mint aki valamiféle delíriumos világban éli a mindennapjait, a zenébe menekülve. Nem nagyon tudtam megkedvelni, mintha Braswell valamiért pikkelt volna rá és direkt lebutította volna. Ursuláról pedig egyáltalán nem derült ki, hogy az a világ, amit maga köré teremtett, megelégedéssel vagy egyáltalán bármilyen érzéssel töltené el. Azért volt gonosz, mert gonosznak kellett lennie, csak most nem polipként élt a tenger mélyén a murénáival.

A Vár rám a föld végül nem váltott ki belőlem olyan katartikus vagy nosztalgikus élményeket, mint vártam. Az alapkoncepció érdekes, de maga a cselekményfolyam vontatott, a történet pedig túlírt. Egy pörgős sztorival sokkal jobban magához tudott volna kötni az elbeszélés, ehhez néhány irreleváns epizódot és hosszas leírást bátran ki lehetett volna hagyni a meséből. A karakterekre szintén érdemes lett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, nem feltétlenül jó üzenet az, hogy egy nő akkor lehet (elég) erős, ha a férfi karaktert lebutítjuk. Mindezekkel együtt, örülök, hogy nem hagytam ki a könyvet, és belekóstoltam a Sorsfordító történetek sorozatba is, mert – annak ellenére, hogy nem maradéktalanul vagyok elégedett ezzel a sztorival és a megvalósítással – szerintem klassz dolog, hogy még mindig foglalkoztatja az írókat a klasszikusabb mesékkel való játék.

Blogturné Klub

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását követően. Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

A turné állomásai

10.15. Szembetűnő
10.16. Csak olvass!
10.18. Utószó
10.20. Dreamworld

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány: