A háború láthatatlan sebei

A bronzlovas hazai megjelenésekor, 2017-ben még nagyon gyerekcipőben járt a sorozatok iránti lelkesedésem, tulajdonképpen: ekkoriban kezdett kibontakozni, így abszolút naiv, szinte gyermeki szemlélője voltam annak, hogy hiába vársz (évekig) egy sorozat folytatására, bármennyire is átütő legyen az első rész sikere. Paullina Simons első nagyregénye kapcsán így 2024-re jobbára annyira maradt meg bennem élményként, hogy imádtam a történetet.

Paullina Simons: A nyári kert

Sorozat: A bronzlovas (3)

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 880 oldal

Fordította: Farkas János

Csillagérték: 6

Ugyan a trilógia második része már 2021-ben a magyar könyvesboltokba került, én csak most, a harmadik rész megjelenésekor folytattam az akkor félbehagyott szálat, s rendhagyó módon – annak ellenére, hogy a második és harmadik részt is olvastam, A nyári kertről szóló gondolataimmal folytatom az értékelést.

Minél többet olvasok, s minél több idő telik el egy-egy sorozat, vagy egy-egy szerző két könyvének olvasása közben, mindig megdöbbenek, hogy az olvasmányélmények mennyire kortalanok. A Tatjána és Alexander fellapozásakor (ezt most csak így elöljáróban biggyesztem ide) például egyáltalán nem éreztem, hogy hét (ismétlem: hét!) évvel előtte ismerkedtem meg A bronzlovassal, azonnal képben voltam a szereplőkkel, az eseményekkel és felderengett, mennyire megszerettem az elbeszélőt mesélőként. A nyári kertet néhány nappal a második rész befejezését követően kezdtem, viszont hirtelen iszonyatos távolságot éreztem az első két résztől. A Tatjána és Alexander komplex egészet adott számomra, duológiaként is teljesen működőképes történetnek éreztem, így akadtak félelmeim a harmadik résszel kapcsolatban. Ezek pedig rendre be is igazolódtak. Sajnos. 

Tény, hogy a II. világháború egy olyan szégyenfoltja a 20. századnak, mely a történelem alakulására, a társadalmi berendezkedésre, a világ működésére és az egyén életére lényegében megmásíthatatlan következményeket gyakorolt. A frontról hazatérők és a hátországban maradtak sebei között áthidalhatatlan varként éktelenkedett hat év szenvedése, a traumák, a látottak, a hallottak, a szenvedés, a hiány, a nélkülözés és a szeretetlenség érzése. Simons pedig arra tett kísérletet, hogy ezeket mind kendőzetlenül az olvasó elé tárja. Ennélfogva, a harmadik rész elején a német táborból megmenekült Alexander és Tatjána visszatérnek az Egyesült Államokba fiukhoz, Anthonyhoz. Az együttélés, az új világrendhez való igazodás azonban a legkevésbé sem megy könnyen. Nagyon rövid ideig bíztam csupán abban, hogy az elbeszélő visszakanyarintja a két szerelmes történetét a megoldáskeresés- és találás vágányára, azonban viszonylag hamar konstatálnom kellett, hogy a néhány éve bimbódzó, minden háborús nehézségen átívelő szerelem hosszú és fájdalmas sorvadásának leszünk tanúi, melyben a nő mindent alárendel a férje szerelméért, s melyben a férfi nem tud megküzdeni a háború során szerzett traumáival.

A regény három nagyobb egységből áll. Az elsőben a családi élettel éppen ismerkedő szülők járják be az Egyesült Államok kellemes klímájú tájait kisfiukkal. Az egyetlen állandó itt a változás, Alexander elutasító magatartása és Tatjána erőtlen próbálkozásai a „régi” visszaszerzésére. A második nagy rész a letelepedés éveit mutatja be, melyben mindennapos a zsörtölődés, a családon belüli erőszak, a konfliktus és azoknak az intimitást zavaróan nélkülöző szexszel való elfedése. A harmadikban – egy időbeli nagy ugrással – a vietnámi háborúban találjuk magunkat az immár férfivé cseperedett Anthony oldalán. A nyári kert így önmagában is sokkal nagyobb időbeli távolságot jár be, hiszen nagyjából az 1980-as évekig követhetjük az egykori szerelmesek és gyermekük történetét.

Összességében elég vegyes érzéseim vannak a trilógia befejező részével kapcsolatban, egyrészt mert már egy nagyívű regény elején egyértelmű volt, hogy mire számíthatok az elbeszélésben, amihez egyrészt az előző két regény kapcsán nem voltam hozzászokva, másfelől pedig egyáltalán nem éreztem ingerenciát, hogy megismerkedjek ezzel a forgatókönyvvel. Mindazonáltal nem tudok és nem is lehet elmenni amellett a forgatókönyv mellett, hogy hány és hány nagy szerelem végződött hasonlóképp a háború ás a hidegháború viszonytagságai közepette. Persze, Simons trilógiáját nevezhetjük romantikusnak, de nagyon sok realisztikus elemet is felvonultat, és talán ez a végkicsengés volt az egyik legrealisztikusabb, ami a két főszereplővel történhetett. S egyelőre túl friss az élmény ahhoz, hogy meg tudjam határozni, mi zavar a lezárásban: hogy elfogyott a sztori, vagy hogy „szembejött az élet”. A romantikusolvasók nagy része vajon fel van készülve egy idilliből induló bántalmazó kapcsolat helyénkezelésére?

Blogturné Klub

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

A turné állomásai

04.21. Kelly&Lupi olvas

04.25. Utószó

04.29. Szembetűnő

Nyereményjáték

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Hogy hívják a homárhalászhajó kapitányát? (Keresztnév elég)

a Rafflecopter giveaway