Elöljáróban
annyit, hogy semmilyen előzetes ismerettel nem rendelkeztem a szerzőről –
persze, mivel a telefonom közelében néhányszor már említést tettem a könyvről
és róla a barátaimnak, így nyilvánvalóan a TikTok volt olyan jófej, hogy
felhozza nekem a kis motivációs videókat – amit egyébként szintén nem nagyon
bánok.
Az
elmúlt hetekben tehát megtudtam Jay Shettyről, hogy 1987-ben született brit
podcast-készítő, író és életvezetési tanácsadó. Elvileg tehát egészen jó
kezekbe kerültem, ami a kérdéseimet és a keresett válaszokat illeti. Rögtön az
elején azért idepötyögöm, hogyha a nagyon megtalált és még ennél is jobban
elengedni vágyott személy kilétét firtatnád, rossz hírem van: ez a bejegyzés –
a többihez hasonlóan – rólam szól. És ez egyébként jelen esetben egy
meglepetés, mert egyáltalán nem ezzel a felütéssel lapoztam fel a könyvet.
Szerettem volna megtalálni benne valamit mechanizmusokról, általánosságokról és
olyan aprócska jelekről, amiket még az én túlgondoló agyam sem vett észre – üdv
a naivan optimista világomban.
„A magánytól az egyedüllétig vezető út három
szakaszból áll: jelenlét, szorongás és önbizalom.”
A
kérdéseim nem magam felé irányultak, ami eleve egy fura elképzelés volt – és ez
a gyakorlatban is bebizonyosodott. Mindazonáltal tény, hogy Shetty könyvében –
ha aprócska jeleket nem is – találtam mechanizmusokat, általánosságokat, meg
egy hatalmas rádöbbenést, amit talán valahol mélyen mindig is tudtam, de most
sikerült tudatosítanom. Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a könyv
elsődleges célja egyébként, de az a legjobb az ilyen jellegű és minden más
témájú és műfajú könyvben, hogy saját magunkra formálhatjuk. Íme, egy újabb
közhely.
„Bár megmutathatnám
neked, mikor magányosnak érzed magad, vagy sötétségnek tűnik a világ, hogy
mennyire lenyűgöző a létezésed fénye”!
(Hafiz)
Jöjjön
a kötet néhány általános jellemzője, aztán igyekszem valamelyest pontosítani,
hogy mit is értek a fentiek alatt. A szerelem 8 szabálya – ahogy címe is
mutatja, a kapcsolatok szövevényes hálójának nyolc szabályán keresztül próbál
valamiféle víziót felfesteni, ami az olvasó segítségére lehet. A kötet négy
részre osztott. Az első az egyedülléttel (1-2. szabály), a második az
összeférhetőséggel (3-5. szabály), a harmadik a gyógyulással (6-7. szabály), a
negyedik pedig a kapcsolódással (8. szabály) foglalkozik. Shetty mint elbeszélő
rendkívül klassz és harmonikus mesélő (és furamód, hallgatóság is),
érvrendszerét a keleti, elsősorban buddhista tanokra helyezi, így elég erős a
szakrális fókusz – ami persze egy zen gurutól kevéssé meglepő. Mindeközben ugyanakkor
nagy hangsúly kerül az üzenetek gyakorlati értelmezésére is, ami különösen
szimpatikus volt számomra. Csakúgy, mint a nyitott értelmezési keret, hiszen –
ahogy fentebb írtam – az elbeszélő igyekszik komfortos közeget teremteni, nem
kíván a megmondóember szerepében tetszelegni.
„Néha úgy érezzük,
valahogy senki nem az igazi azok közül, akiket választhatnánk. Ilyenkor fel
kell tennünk magunknak a kérdést: Miért közülük választhatok? Miért ezeket az
embereket vonzom? Hogyan tudnék olyanokat vonzani, akiket valóban szeretnék? A
választ megint a karmában kell keresnünk. Bármit adsz bele a világba, azt kapod
vissza.”
Szerintem
minden esetben, így a motivációs munkák esetében is nagyon fontos a szabad
asszociáció lehetőségének biztosítása és a gondolatfolyamok nem erőltetett
irányítása. Ehhez a könyv különféle, hosszabb-rövidebb feladatokat is rendel,
ami az egyéni átgondolásokat is lehetővé teszi az olvasó számára. A szerelmes
levél írása magad vagy a világ számára első ránézésre talán kissé fura…Az egyik
kedvenc gyakorlatom mégis talán az, mikor a fiatalabb önmagunkat „kell”
meglátogatni. Ez a megoldás a könyv olvasása óta többször is szembejött velem
valamilyen formában. Nagyjából eszerint képzeld el: „Keresd meg a
tizenhárom-tizennégy éves önmagad, és nézd meg közelebbről a beteljesületlen
vágyaidat. Majd a mostani bölcsességeddel vigasztald meg az akkori énedet,
öleld magadhoz. Öleld magadhoz a fiatalabb énedet. Vajon mi az, amit a
fiatalabb énednek akkoriban hallania kellett volna, amit viszont soha nem
mondott neki senki?”
„Útra akarsz kelni
valakivel, igen, viszont azt nem akarhatod, hogy az a valaki legyen maga az
út.”
Mind
a nyolc szabályon – amiket tényleg ne kötelező érvényűként, inkább irányadóként
képzeljetek el, semmiképp sem szeretnék a bejegyzésben végigmenni. S talán
neked sem kell majd. Számomra ez volt a legklasszabb felismerés a könyvben:
jelen állapotomban nincs szükségem az összes szabályra. De még csak a felére
sem. Az első részt olvasva realizálódott az, amit egyébként feltehetően
legbelül magam is tudtam: egyszerűen szeretem azt az állapotot, amiben és
ahogyan jelenleg vagyok. Szeretem azt a környezetet, értve ezalatt a családomat
és a barátaimat, akik körülvesznek, szeretem a kihívásokat, melyekkel
találkozom, szeretem, hogy folyamatosan tudok magamnak bizonyítani. Az elmúlt
hónapokban azonban hagytam, hogy egy gonosz törpe – amit nevezhetünk társadalmi
elvárásnak vagy szimplán olyan emberi, munkahelyi attitűdnek, amivel azért nem
kell semmit kezdenem, mert nem belőlem fakad – bekússzon a gondolataimba, és
egyre hangosabban kiáltozzon. Persze, mindezeket letenni nem egy könyv, vagy
annak néhány fejezete által lehet, mindenesetre számomra segítséget nyújtott,
hogy rendezzem a gondolataimat, helyére tegyek néhány dolgot, vagy egyszerűen
felfedezzem azt, hogy valamit nem kell sehova tenni, mert nem az én dolgom
megjavítani.
„A ‘szeretlek’ egyáltalán
nem jelent semmilyen elköteleződést.
Nincs benne az az ígéret, hogy közös
gyereket akarsz.”
A
második, harmadik és negyedik részt olvasva azt éreztem, hogy én (még) nem
tartok itt, de ha mégis így lenne, azokban a fejezetekben és szabályokban is
igen klassz tanácsokat kapnék. Az egyik ilyen egyébként éppen az, hogy kinek
mit jelent a szeretet. Ki mit ért azalatt, ha azt mondják neki: tetszel,
kedvellek, szeretlek vagy simán, hogy veled akarok lenni. A világ legegyszerűbb
és leguniverzálisabb érzéseiről van szó, mégis mindenki mást és mást ért alatta
– eddig ebbe sosem gondoltam bele, ez elképzelhető, hogy az én naivitásomat
tükrözi.
„Ne a szeretetet keresd,
hanem kutasd fel és találd meg az összes akadályt, amelyet önmagadban
állítottál ellene!”
(Rúmí)
A
másik nagyon izgalmas gondolatiság a karma működése, amiről szintén olyan
vetületben olvastam, ami nagyon sok újat adott. Igen, van mit tanulni. Mindig
van mit tanulni. Másokról és önmagunkról egyaránt. Nem gondoltam, hogy ennyire
magukkal ragadnak majd ezek a szabályok, vagy csak simán az elbeszélés világa.
És őszintén szólva, a legnagyobb dolog, amit ez a könyv adott, hogy szeretettel
gondolok rá, jó érzés volt most, a bejegyzés írásakor is visszaolvasgatni
azokat a részeket, amiket kijelöltem magamnak olvasás közben, és szemezgetni
belőlük ehhez a nem túl összeszedett élménybeszámolóhoz. Felszabadultan és
nyugodtan csuktam be a könyvet, amit nagy eséllyel fogok még fellapozni a
későbbiek során is – Jay Shettyt mindenesetre azóta is követem a közösségi
médiában.
„Amikor
kiszélesítjük a szeretetünk hatókörét, nem zárunk ki belőle embereket pusztán
azért, amit tesznek, vagy ahogy cselekszenek (kivéve, ha bántalmaznak). Azért
szeretjük őket, mert szeretetteljesek akarunk lenni. Ha szereted a rendet a
lakásban, akkor rendet tartasz a lakásodban, akár jönnek vendégek, akár nem –
mert egyszerűen így érzed jobban magad otthon. Ugyanez a helyzet a szívedben
lévő szeretetteljes környezettel. Ha önmagadért teszed, teljesen lényegtelen,
hogy ki az, aki ebből részesül vagy viszonozza. A lakásodból sem csinálsz szemétdombot
csak azért, mert egy olyan ember jön hozzád vendégségbe, aki rendetlen. ÉS a
szíved sem telik meg gyűlölettel csak azért, mert egy gyűlölködő ember kerül a
látókörödbe. Te egy szeretetteljes otthonban akarsz élni.”
Jay
Shetty külföldön már ismert coach és podcaster, nemrég pedig a magyar közönség
is megismerhette a nevét a Libri Kiadó jóvoltából. 2021 végén jelent meg
ugyanis hazánkban első könyve, a Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes, melyben
Shetty a zen szerzetesként töltött idejének tapasztalatait szedi össze. Ebben a
könyvében a szerző most arra tanít meg minket, hogyan kell jól szeretni.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése