Az
irodalom a kezdetektől fogva a kedvenc tantárgyaim közé tartozott már az
általános iskolában – még akkor is, ha maga az olvasás akkoriban még nem
foglalt el olyan kiemelt szerepet az életemben, mint azóta (de erre azonnal
visszatérek). Ha fellapozom az ötödikes irodalomfüzetemet, egészen bizonyos,
hogy az első oldalon fogom megtalálni a következő definíciót: „A szépirodalom
tanít, nevel, gyönyörködtet”. Régóta nem jutott eszembe ez az akkoriban sokat
kántált mondat, aminek talán csak valahol a tudattalanban éreztem a valódi
mélységét.
Bajzáth
Mária (szerk.): Erdők-mezők népmeséi
Lampion Könyvek, 2023, 240 oldal
Illusztrálta:
Ónya-Oláh Dóra Csillagérték: 8
Ez
a mondat, akár egy Balaton felett cikázó repülőre tűzött reklámszalag kúszott
be sok év óta ismét a gondolataim közé, miközben azon morfondíroztam, hogyan is
tudnám az Erdők-mezők népmeséit kompakt módon összefoglalni. Nos, megtaláltam.
S hogy rejtett szándékkal vagy tudatosan, nem tudom, mindenesetre egy csomó
emléket és kapcsolt életérzést sikerült csak ennyivel előidézni a húsz évvel
ezelőtti önmagamról.
A
másik gondolati sík pedig, ami szintén felderengett előttem az olvasás és
(nép)mesék iránti lelkesedésem alapozásához, az kiskori mesék világa, melyet
általában lefekvés előtt az ágyba bekuckózva hallgattam a szüleimtől. Imádtam
az apukám vagy az anyukám által szabadon költött vagy szabadon mondott meséket
hallgatni a sötétben, s a hangjuk dallamára elképzelni a történeteket. De
nagyon szerettem a mesekönyveket is forgatni, és szemfülesen felhívni a
nagyszüleim figyelmét rá, ha éppen szerettek volna lerövidíteni egy mesét, vagy
nem azt olvasták volna fel, ahogy a mese a könyvben le volt írva. Nem volt
könnyű engem átverni, kéremszépen! Szerintem, ezek az élmények olyanok,
melyeket minden gyerkőcnek érdemes volna átélnie – ha másért nem is, talán
azért, hogy csaknem harminc évvel később is meleg szívvel emlékezzenek vissza
ezekre a megélésekre. S talán úgy tűnik, még mindig nem sikerült rákanyarodnom
a bejegyzésem tárgyára, valójában az első mondatoktól kezdve erről (is)
beszélek. Az Erdők-mezők népmeséi ugyanis szintúgy örökérvényű, miként a
felfestett emlékképek.
Bajzáth
Mária népmesegyűjteménye már megjelenésében is impozáns benyomást kelt, bár
számomra elsőre kicsit meglepő volt, hogy nem a „hagyományos” mesekönyv
formátummal van dolgom, abban az értelemben, hogy nem egy nagyobb alapú,
nagyobb betűvel szedett gyűjtemény került a kezembe (gondoltam, ebbe majd jól
belekötök, de maradjunk annyiban, hogy csak megjegyzés szintjén említem itt
meg). A képi- és színvilág egészen magával ragadó, a matt hatású megjelenítés
otthonos atmoszférát varázsol a könyv köré, az illusztrációk elhelyezése és
megjelenítése logikus, hangulatos, mindez pedig Ónya-Oláh Dóra munkáját
dicséri. Bajzáth Mária pedig ismételten kimerítő és csodálatos munkát végzett,
hogy a világ szinte minden tájáról betekintést engedjen a természet varázslatos
világába a népmesék segítségével. A
mesekönyv tizenkét fejezetben járja körül az erdőket és mezőket, így
olvashatunk meséket gombákról; vadvirágokról, gyomokról és füvekről; rovarokról
és bogarakról; kígyókról, békákról és csúszómászókról; bokrokról és cserjékről;
az erdők-mezők állatairól; a vizek állatairól és növényeiről; fákról;
madarakról; az égboltról, a láthatóról és a láthatatlanról – s a tizenkettedik
fejezetet maga az olvasó alkothatja meg. Az egyes fejezetek külön színkóddal
vannak ellátva, melyeket a tartalomjegyzékben és az egyes fejezetek
oldalmargóján is megtalálhatunk, s egyfajta térképként is használhatunk ahhoz,
hogy aktuálisan a természet mely szegmensét vizslatnánk meg nagyítóval.
A
kirándulásban ugyanakkor nem csupán a színkódok vannak segítségünkre, hanem
olyan pedagógiai és módszertani megoldások, melyek sokkal messzebb vezetik a
gyűjteményt a mesék sorozatánál. A könyv ugyanis a mesékhez vagy a témához
kapcsolt további játékra és tanulásra, avagy játszva tanulásra hívja olvasóját.
Fejtörők, rejtélyek és hasznos ismeretek bontakoznak ki a lapokon, ami által az
Erdők-mezők népmeséi már-már enciklopédiaként is tud működni. Talán valahol itt
kanyarodhatunk vissza egyébként a megjelenéssel kapcsolatos kis felütésemre.
Ebben a méretben ugyanis a kötet gyakorlatilag tökéletesen alkalmas arra, hogy
magunkkal vigyük a kirándulásra és akár „autentikus környezetben” tekintsünk rá
egy-egy növényre, gombára vagy madárkára. Az idillien naiv elképzeléseimben egy
gyerkőcökkel való családi kirándulás nem arról szól, hogy „kiguglizzunk” minden
apróságot, hanem kicsit inkább arról, hogy egy nagy pokrócon megpihenve
pásztázzuk végig a környezetet, lapozzuk fel a könyvet és töltsünk együtt
minőségi időt egy mese és egymás társaságában. Az Erdők-mezők népmeséi számomra
valahogy ezt a „hazaérés-érzést” jelenti.
Blogturné Klub
Bajzáth
Mária csodálatos válogatásában, az Erdők-mezők népmeséiben megismerkedhetünk a
minket körülvevő természet számtalan lakójával, rovarokkal, növényekkel,
állatokkal és égitestekkel. A kötetet a rövid ismeretterjesztő szövegek mellett
Ónya-Oláh Dóra csodaszép, realisztikus rajzai teszik teljessé. Tartsatok négy
bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Lampion Könyvek által felajánlott példányt!
A turné állomásai
06.15. Könyv és más
06.19. KönyvParfé
06.21. Csak olvass!
06.24. Szembetűnő
Nyereményjáték
Mostani
nyereményjátékunkban olyan növényeket kell felismernetek, amik a kötetben is
megjelennek egy-egy mesében. Minden állomáson találtok egy képet, a ti
feladatotok pedig, hogy a növény nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő
helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése