Séta az erdőben és a mezőn - népmesékkel karöltve

Az irodalom a kezdetektől fogva a kedvenc tantárgyaim közé tartozott már az általános iskolában – még akkor is, ha maga az olvasás akkoriban még nem foglalt el olyan kiemelt szerepet az életemben, mint azóta (de erre azonnal visszatérek). Ha fellapozom az ötödikes irodalomfüzetemet, egészen bizonyos, hogy az első oldalon fogom megtalálni a következő definíciót: „A szépirodalom tanít, nevel, gyönyörködtet”. Régóta nem jutott eszembe ez az akkoriban sokat kántált mondat, aminek talán csak valahol a tudattalanban éreztem a valódi mélységét. 

Bajzáth Mária (szerk.): Erdők-mezők népmeséi
Lampion Könyvek, 2023, 240 oldal
Illusztrálta: Ónya-Oláh Dóra

Csillagérték: 8

Ez a mondat, akár egy Balaton felett cikázó repülőre tűzött reklámszalag kúszott be sok év óta ismét a gondolataim közé, miközben azon morfondíroztam, hogyan is tudnám az Erdők-mezők népmeséit kompakt módon összefoglalni. Nos, megtaláltam. S hogy rejtett szándékkal vagy tudatosan, nem tudom, mindenesetre egy csomó emléket és kapcsolt életérzést sikerült csak ennyivel előidézni a húsz évvel ezelőtti önmagamról.

A másik gondolati sík pedig, ami szintén felderengett előttem az olvasás és (nép)mesék iránti lelkesedésem alapozásához, az kiskori mesék világa, melyet általában lefekvés előtt az ágyba bekuckózva hallgattam a szüleimtől. Imádtam az apukám vagy az anyukám által szabadon költött vagy szabadon mondott meséket hallgatni a sötétben, s a hangjuk dallamára elképzelni a történeteket. De nagyon szerettem a mesekönyveket is forgatni, és szemfülesen felhívni a nagyszüleim figyelmét rá, ha éppen szerettek volna lerövidíteni egy mesét, vagy nem azt olvasták volna fel, ahogy a mese a könyvben le volt írva. Nem volt könnyű engem átverni, kéremszépen! Szerintem, ezek az élmények olyanok, melyeket minden gyerkőcnek érdemes volna átélnie – ha másért nem is, talán azért, hogy csaknem harminc évvel később is meleg szívvel emlékezzenek vissza ezekre a megélésekre. S talán úgy tűnik, még mindig nem sikerült rákanyarodnom a bejegyzésem tárgyára, valójában az első mondatoktól kezdve erről (is) beszélek. Az Erdők-mezők népmeséi ugyanis szintúgy örökérvényű, miként a felfestett emlékképek.

Bajzáth Mária népmesegyűjteménye már megjelenésében is impozáns benyomást kelt, bár számomra elsőre kicsit meglepő volt, hogy nem a „hagyományos” mesekönyv formátummal van dolgom, abban az értelemben, hogy nem egy nagyobb alapú, nagyobb betűvel szedett gyűjtemény került a kezembe (gondoltam, ebbe majd jól belekötök, de maradjunk annyiban, hogy csak megjegyzés szintjén említem itt meg). A képi- és színvilág egészen magával ragadó, a matt hatású megjelenítés otthonos atmoszférát varázsol a könyv köré, az illusztrációk elhelyezése és megjelenítése logikus, hangulatos, mindez pedig Ónya-Oláh Dóra munkáját dicséri. Bajzáth Mária pedig ismételten kimerítő és csodálatos munkát végzett, hogy a világ szinte minden tájáról betekintést engedjen a természet varázslatos világába a népmesék segítségével. A mesekönyv tizenkét fejezetben járja körül az erdőket és mezőket, így olvashatunk meséket gombákról; vadvirágokról, gyomokról és füvekről; rovarokról és bogarakról; kígyókról, békákról és csúszómászókról; bokrokról és cserjékről; az erdők-mezők állatairól; a vizek állatairól és növényeiről; fákról; madarakról; az égboltról, a láthatóról és a láthatatlanról – s a tizenkettedik fejezetet maga az olvasó alkothatja meg. Az egyes fejezetek külön színkóddal vannak ellátva, melyeket a tartalomjegyzékben és az egyes fejezetek oldalmargóján is megtalálhatunk, s egyfajta térképként is használhatunk ahhoz, hogy aktuálisan a természet mely szegmensét vizslatnánk meg nagyítóval.

A kirándulásban ugyanakkor nem csupán a színkódok vannak segítségünkre, hanem olyan pedagógiai és módszertani megoldások, melyek sokkal messzebb vezetik a gyűjteményt a mesék sorozatánál. A könyv ugyanis a mesékhez vagy a témához kapcsolt további játékra és tanulásra, avagy játszva tanulásra hívja olvasóját. Fejtörők, rejtélyek és hasznos ismeretek bontakoznak ki a lapokon, ami által az Erdők-mezők népmeséi már-már enciklopédiaként is tud működni. Talán valahol itt kanyarodhatunk vissza egyébként a megjelenéssel kapcsolatos kis felütésemre. Ebben a méretben ugyanis a kötet gyakorlatilag tökéletesen alkalmas arra, hogy magunkkal vigyük a kirándulásra és akár „autentikus környezetben” tekintsünk rá egy-egy növényre, gombára vagy madárkára. Az idillien naiv elképzeléseimben egy gyerkőcökkel való családi kirándulás nem arról szól, hogy „kiguglizzunk” minden apróságot, hanem kicsit inkább arról, hogy egy nagy pokrócon megpihenve pásztázzuk végig a környezetet, lapozzuk fel a könyvet és töltsünk együtt minőségi időt egy mese és egymás társaságában. Az Erdők-mezők népmeséi számomra valahogy ezt a „hazaérés-érzést” jelenti.

Blogturné Klub

Bajzáth Mária csodálatos válogatásában, az Erdők-mezők ​népmeséiben megismerkedhetünk a minket körülvevő természet számtalan lakójával, rovarokkal, növényekkel, állatokkal és égitestekkel. A kötetet a rövid ismeretterjesztő szövegek mellett Ónya-Oláh Dóra csodaszép, realisztikus rajzai teszik teljessé. Tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Lampion Könyvek által felajánlott példányt!

A turné állomásai

06.15. Könyv és más

06.19. KönyvParfé

06.21. Csak olvass!

06.24. Szembetűnő

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban olyan növényeket kell felismernetek, amik a kötetben is megjelennek egy-egy mesében. Minden állomáson találtok egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a növény nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány: