Böszörményi Gyula, a Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzője a a science fiction nagy kedvelője és művelője. Mindezt bizonyítja a Mindörökké várni című kötet, ami az író csodálatos novelláit gyűjtötte egy csokorba. Éld át velünk az élményt, ismerd meg a novellákat, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
Megjelenés: 2017. nyár
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Téma, műfaj: science fiction
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 304 oldal
Csillagérték: -
Fülszöveg:
„A
magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta
tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét.
Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget
bámulta.” Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók,
valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény
szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője.
A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai
SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen
alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction
novellagyűjteményét. Bölcsesség, szellem, mély érzések. Olvassa mindenki, még
ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz
lepődni.
A science fiction nem áll hozzám túl
közel. Olyannyira nem, hogy a Mindörökké várni volt olvasói pályafutásom
második sci-fije. Az első Amy Kathleen Ryan: Ragyogás c. sorozatának kezdő
kötete volt. S bár az a történet tulajdonképpen tetszett, azért annyira mégsem,
hogy elmúlt öt évben hasonló témájú könyv akadjon a kezembe. Böszörményi Gyula
novelláskötete viszont más tészta.
Böszörményi Gyula |
Kár volna tagadni, hogy elsősorban az
Ambrózy báró esetei miatt voltam kíváncsi erre a kötetre. Igen, tisztában
vagyok vele, hogy nem várhattam ugyanazt, mint egy századfordulós sorozat
kapcsán, de ha ez ember bizonytalan talajon próbál meg eligazodni, nem árt, ha
van, aki kézen fogja, kicsit vezetgeti…egyszóval, jó, ha az ember mellett ott
áll valaki, akiben megbízik. Így éreztem magam most olvasóként is. Alapvetően
nehezen tudom magam elképzelni más világokban. Hm…bár lehet, hogy nem is ez a
legjobb kifejezés. Hiszen, a korszakok között barangolva (sajnos, nem valójában…csak
olvasói dimenzióban és a képzelet szárnyán), a 19-20. században – ha nem is
tökéletesen, de nagyjából mégis – otthonosan érzem magam. Szeretem ezt a két
századot, főként az 1800-as éveket és a századfordulót, szeretem a hősnőit…azokat,
akik valamilyen szempontból kilógnak a sorból, akik élenjárnak…akik valamiképp
arra irányítják a figyelmet, amire ma is érdemes fókuszálni. Emellé persze – ha
szépirodalmat olvasunk – nem árt, ha olyan szerzői bravúr is társul a
történetek mellé, mint Böszörményié. Ebből, a világok közötti járkálásból akár
következhetne az is, hogy a sci-fi is közel áll hozzám, viszont egyrészt már
írtam fentebb, hogy ez volt a második ilyen műfajú olvasmányom, másrészt pedig:
nem, nem következik.
Újdonságok között |
A Mindörökké várninak végül kétszer
ugrottam neki. Mindkétszer ugyanazt tapasztaltam. A novellákat olvasva, bár
éreztem magamon a fejlődést, mégsem sikerült komfortos érzetet kialakítani.
Mármint abban az értelemben, hogy örülök annak, hogy ezt a könyvet olvasom. Nem
éreztem, hogy kikapcsolódom, nem éreztem jól magam a műfajban. A novellák
hangulata nyomasztott, és valahogy mindig el-elengedte a kezem (vagy én a
történetét) időközben. Elmerengtem, nem értettem…kicsit olyan volt, mint a
gimis matekok 11-12. osztályban, mikor szent meggyőződésem volt, hogy „áhá,
most végre értem”, rácuppantam a levezetés hullámára, és innen senki le nem tud
ütni…aztán az utolsó kanyarban kiderült, hogy mégsem értem. Mondanom sem kell,
az óra többi része ilyenkor mindig boldog merengésben folyt tovább részemről.
Kicsit ez történt itt is.
Az talán érzékelhető a soraimból, hogy nem feltétlenül magával a gyűjteménnyel van problémám, inkább a műfaj-idegenkedésemmel. S mindezek ellenére, nagyon örülök, hogy
kicsit kirángattam magam a komfortzónámból magam olyan messzire, ahonnan a
zónahatár is alig látszik. Remek tapasztalat volt számomra, hiszen az embernek
azt is fel kell térképeznie, mi az, amit már nem bír el. Ugyanez a helyzet az
olvasással is…és Böszörményi Gyula nélkül ezt a lépést nem feltétlenül tettem
volna meg mostanában.
Blogturné Klub
A turné állomásai
Nyereményjáték
A könyvben több gyönyörű illusztráció is található, melyek jól megalapozzák a novellák hangulatát. Mindezt pedig László Mayának köszönhetjük! A mostani játékunk során minden állomáson találtok egy-egy képet László Maya valamelyik alkotásából, a feladatotok pedig eldönteni, hogy az adott kép mely könyvhöz készült. Sok sikert! A helyesen kitöltők között a könyv egy példányát sorsoljuk ki a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése