Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Vannak időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze, olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is modern elgondolás növelte.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal

Fordította: Kiss Marianne

Csillagérték: 7

A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

A kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát, a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

Athenaeum, 2024, 208 oldal

Fordította: Németh Nikoletta

Csillagérték: 7

Ilyenkor más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt, aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről szól.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Hm. Ami pedig annyit jelent, hogy szinte pontosan egy éve egy fatális véletlennek – és a bloggertársaim felém tanúsított bizalmának – köszönhetően ismerkedtem meg Snöfriddel, és általam egy ismerősnek ható, szórakoztató és bájos szerzői világgal. Nem volt tervben, hogy Andreas H. Schmachtl könyvét olvassam, de olykor olyan hozadéka is van, ha túlvállalod magad az olvasmányok terén: gyöngyszemre bukkansz.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (2)

Manó Könyvek, 2025, 236 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Hm. Ami annyit jelent, hogy ennek megfelelően teljesen egyértelmű volt, hogy amint megérkezik a kis hódszerű lény következő kalandja, akkor szeretnék vele tartani. Most épp egy teljesen hihetetlen utazáson ügyködtünk együtt Snöfriddel, újdonsült barátaival – és azokkal, akik mindebben igyekeztek meggátolni minket.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Mitől jó és mitől működik egy gyerekeknek szóló mesesorozat? Nehéz megfogni. Téma, szereplők, stílus és a kalandok mind befolyásolóak. Ha Bella Swift kiskutyás történeteire gondolok, engem elsősorban a hagyományos elbeszélés és történetvezetés fogott meg. Talán ennek tudható be, hogy a széria immár harmadik kötetére csaptam le a Manó Könyvek újdonságai között.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Sorozat: A kiskutya, aki...(11)

Manó Könyvek, 2025, 160 oldal

Fordította: Boczán Bea

Csillagérték: 9

Mindezekkel együtt nem árt némi tanulság sem: a méhecskés mesekönyvben a természetről tudhattunk meg egy csomó adalékot, a boszorkányosban arról, hogy vannak gyerekek, akik zárkózottabbak – mindazonáltal ez nem jelenti, hogy ne lenne szükségük barátra. A szülinapos, legújabb rész számomra az összetartásról és a megbecsülésről szól.

Kertész Ákos: Makra

Az életünk medre gyakran egészen apró döntések mentén képes más irányt vetni. Tizenévesen gyakran töprengtem az élet értelmén, az utunk folyásán – mi máson, ugye (és ez miért változott volna azóta, ugye 2.0). Egy kedves barátom akkoriban vázolt egy képet, mely azóta is gyakran eszembe jut. Sétálgatsz a városban, gurul előtted egy labda. De mi van, ha a labda hirtelen letér az útról, és egy kapualjban eltűnik? Utánamész? Vagy elfogadod, hogy nem gurul tovább előtted?

Kertész Ákos: Makra

Trend Kiadó, 2024, 248 oldal

Csillagérték: 9

Az a helyzet, hogy szerintem mindkét esetben a saját utunkat járjuk. Ha önazonosak, magunkkal szemben őszinték vagyunk. Lehet, hogy a kapualjban egy új lehetőség vár. De lehet, hogy ez (vagy egy másik) lehetőség ugyanúgy rád talál (vagy te találsz rá), ha nem térsz le a labda után. Hiszek abban, hogy akivel vagy amivel dolgod van, még összehoz az út. 

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út; Az aranyecset és más mesék

Egy picit messziről fogok kezdeni – mint ahogyan az nem áll tőlem túlságosan távol. A mesterképzésen írt szakdolgozatomban a magyar irodalomtanítás női szempontjairól írtam. Ehhez megvizsgáltam az akkor érvényen alaptantervet, kerettantervet és két tankönyvet is. Nem meglepő módon, nem igazán találtam bennük női tartalmakat.

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út

Móra Könyvkiadó, 2023, 96 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék

Móra Könyvkiadó, 2024, 104 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Az akkori Nemzeti Alaptanterv a 97 megismerésre ajánlott szerző között három írónőt említett meg, közülük egy a kerettantervig már nem jutott el. A kerettantervben két magyar női szerző, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes szerepelt. Legnagyobb megdöbbenésemre, a Nemes Nagy Ágnessel foglalkozó tankönyvi lecke a „legférfiasabb költőnő” címet viselte. Hát, így juthat be valaki a gimnáziumi törzsanyagba.

Fekete István: Hú

Nem ez volt az első alkalom (és reményem szerint, nem is az utolsó, mikor egy szerzői életmű több darabját rövid időn belül, sorjában olvasom. Teljesen új élményt és megfigyelési lehetőségeket kínál ez a belső olvasói utazás, amit már akár Szabó Magda, akár Kertész Erzsébet történeteit sorjázva figyeltem meg.

Fekete István: Hú

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Nem arról van szó természetesen, hogy „nagyüzemben” vágtázok végig az életművön (az előző példákban sem ez történt), hanem lehetőségem nyílik rá, hogy egy hónap alatt kicsit többet kapjak abból, ami adott esetben az addigiakban nem történt meg. Fekete István négy könyve kapcsán is ez történt velem.