A háború láthatatlan sebei. A
bronzlovas hazai megjelenésekor, 2017-ben még nagyon gyerekcipőben járt a
sorozatok iránti lelkesedésem, tulajdonképpen: ekkoriban kezdett kibontakozni,
így abszolút naiv, szinte gyermeki szemlélője voltam annak, hogy hiába vársz (évekig)
egy sorozat folytatására, bármennyire is átütő legyen az első rész sikere. Paullina
Simons első nagyregénye kapcsán így 2024-re jobbára annyira maradt meg bennem
élményként, hogy imádtam a történetet.
Ugyan a trilógia második része már 2021-ben a magyar könyvesboltokba került, én csak most, a harmadik rész megjelenésekor folytattam az akkor félbehagyott szálat, s rendhagyó módon – annak ellenére, hogy a második és harmadik részt is olvastam, A nyári kertről szóló gondolataimmal folytatom az értékelést.
