J.
P. Delaney könyvei közül eddig egyet, A lány a múltból című pszichothrillert
olvastam még 2017-ben. Az a könyv kissé kettős érzéseket hagyott bennem,
mindenestere mivel maga az elbeszélés érdekesként derengett fel hat évvel
később, így pszichothriller-szintentartás gyanánt, a szerző legújabb könyvére
esett a választásom.
J.P. Delaney: Elcserélt életek
Maxim Könyvkiadó, 2023, 432 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Csillagérték: 8
Közben
úgy alakult, hogy más thrillert is beiktattam, s picit meg is feledkeztem
Delaney könyvéről. Aztán valahogy olyan sikeresen választottam meg az estét,
hogy fellapozzam (pedig már júliusban jelöltem, hogy elkezdtem), hogy végül egy
éjszaka alatt ledaráltam az Elcserélt életeket (na jó, nem úgy).
Az
elbeszélés kezdetén egy viszonylag szokványos családi reggeli rutinba
csöppenünk, ahol a főállású apa, Pete óvodába viszi kisfiát, Theót. Theo nem az
a kifejezetten fegyelmezett gyermek, a beszédkészsége kissé elmarad a
társaiétól és folyamatos fegyelmezési és kontrollproblémák is vannak vele. Hamarosan
az is kiderül, hogy ez mire vezethető vissza. Első blikkre azt gondoltam, hogy
talán arra: Pete elvesztette a feleségét, s így Theo az anyukáját, de ezt már az
első fejezet második fele megcáfolta. Tény, hogy apa és fia között sokkal
szorosabb a kapcsolódás, mint anya és fia között, ebből fakadóan pedig talán
kevéssé meglepő, hogy mikor három idegen felbukkan az óvoda, majd kettő Pete-ék
családi házának ajtajában, az apa lesz az első, aki szembesül a ténnyel: Theo
igazából nem a vérszerinti fia, az újszülötteket a koraszülött osztályon összecserélték.
A kisfiú vérszerinti szülei pedig szeretnék megismerni Theót, s bemutatni
Pete-nek és Maddie-nek Davidet.
Az,
hogy mindenféle csavar és őrült titok lappang a háttérben, nem csak a
fülszövegből vagy a zsánerből tudhatjuk. Az egyes fejezeteket ugyanis hivatalos
feljegyzések, ügyvédi iratok és levelek leirata szakítja meg. Maddie, Pete és
Theo pedig rövid és mély hezitálást követően végül arra jutnak, szeretnék
megismerni Davidet. A két kisfiú – noha David koraszülöttsége nyomán sokkal
nagyobb károsodást szenvedett Theónál – egyre több időt tölt együtt, bár ebben
vastagon benne van a másik apa, Miles folyamatos nyomulása is. Az igencsak
jómódú család elhalmozza Pete-éket, és arra kérik őket: pereljék be a kórházat,
mely összecserélte a gyerekeket. A regény csaknem fele ennek mentén egy hosszas
felvezetése annak, ami aztán a második részben az olvasóra vár. Az elbeszélő
már-már kellemetlenül igyekszik elhinteni az olvasó számára, hogy ebben a
történetben nem lesz más, mint egy kórházper, miközben olyan morzsákat szór
szét, melyre az olvasó egyre mohóbban teszi fel a kérdést: oké, de mikor jutunk
el végre az igazi konfliktusig?
A
fent említett morzsák pedig – a tetőpontvárás mellett – egy csomó kérdést
felvetnek a szülőséggel, felelősséggel és mindenféle viselkedésformával
kapcsolatban, melyekre – ha odafigyelünk – egy sor bizarr szituációtól is
megóvhatjuk magunkat. Az összecserélés problematikája időközben eltörpül, míg
végül mégiscsak az lesz az egyik kulcs(kérdés). A történetvezetés számomra
érdekes volt, a fenti fiaskó mellett is (nem hagytam, hogy elkedvetlenítsen a
hosszas erdőbe vezetés). Az egész cselekményfolyamot – a már említett leiratok
mellett – Pete és Maddie szemszögéből ismerhetjük meg, váltott elbeszélői
struktúrában. A szereplők néhol plasztikusak, néhol életszerűek. Különösebben
egyikük sem vont magával, de nem is gondolom, hogy ezt az elbeszélő
feladatuknak érezte volna. Az Elcserélt életek egy klassz lehűtés volt az
augusztusi kánikulában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése