Megváltoztathatod az életed advent alatt?

Megfigyeléseim szerint minden évnek van egy időszaka, mikor valahogy előszeretettel szeretjük magunkat kihívások elé állítani – ha úgy tetszik, fogadásokat kötünk önmagunkkal, változást remélve ezzel az életünkbe. Ez az időszak pedig – szintén saját megfigyeléseim mentén – a novembertől januárig terjedő időszak (és olykor beköszön a nagyböjt időszaka is tavasszal).

Michala Ries: 24 nap karácsonyig

Central Könyvek, 2023, 472 oldal

Fordította: Herman Alexandra

Csillagérték: 6

A fogadáskötés novemberben veszi kezdetét, a már-már gesztusszerű (vagy még-még?) nem túl nagy erőfeszítéssel járó no shave novemberrel és a (jó esetben) szintén nem túl nagyléptékű száraz novemberrel. Oké, tudom: ezek legnagyobbrészt mozgalmakból nőtték ki magukat és honosodtak meg nálunk. De attól még csak a fogadásról és a változtatásról szól, nemde? A következő nagy fogadalom-hullám természetesen az új év beköszöntéhez kapcsolódik, melyek tényleg igazi reformot hivatottak bevezetni az életünkbe…legalább egy-két hétig. Az ügyesebbeknek és az igazán lehivatottaknak persze sikerül véghez vinni a tervüket (bár gyanítom, mindennek nem sok köze van a kezdődátumhoz).

November és január közé pedig beékelődik az advent, az ünnepvárás és a készülődés időszaka, melyet szintén többen látnak alkalmasnak arra, hogy aprócska változtatásokat iktassanak be mindennapjaikba. Ezt az időszakot lőtte be Michala Ries romkomjának, a 24 nap karácsonyig főszereplője, Nina is. A fülszöveg egy ellazulós, kikapcsolódós este reményét keltette bennem, s viszonylag nyugodtan is nyomtam a Moly „Most olvasom” gombjára – félig rápillantva a molymérő 94%-os tetszési indexére. Aztán fellapoztam a könyvet. Nem igazán vagyok a kertelős fajta (főleg, ha szemernyi kételyem sincs): ez a könyv talán az egyik legnagyobb idei mellényúlásom.

Írom ezt úgy, hogy az alaptörténet szerintem zseniális. Adott egy gyógyszertárban dolgozó hölgyemény, aki harmincas évei közeledtével egészen felnőttes dolgokat művel egyre sikeresebb a munkájában és közös fészket keres az álomszerűen ideális párjával. Aztán egy nap, éppen november 30-án a csillagok állása minden szempontból neki kedvez: a munkahelyén előléptetik (persze, ha kitartóan dolgozó nőkről van szó, ez nyilván csak akkor lehetséges, ha a gyógyszertárvezető szülési szabadságra megy – és minden más kolléga is nő) és az ingatlanos is épp aznap keresi, hogy az álomotthon – amit már hetekkel ezelőtt kinéztek a párjával – már csak arra vár, hogy beköltözzenek. Ninát mégis inkább egy megmagyarázhatatlan félelem (és reszketés) keríti hatalmába, s a nap további fejleményei arra sarkallják: találjon végre önmagára. Különösen tetszett, hogy ez az elhatározás egy teljesen triviális dologból növi ki magát. Jelesül, hogy hősnőnk mindig szerette volna kipróbálni, milyen a mozgólépcsőn a menetiránnyal szemben felmenni – de gyerekként a szülei nem engedték neki, később a barátai tartották az ötlet miatt cikinek, aztán teltek az évek és Nina csaknem el is felejtette az egészet. A hosszas morfondírozások – ugyan néha tényleg időrablók – olykor nagy változásokat tudnak kieszközölni. Ha tett is követi őket. Ninánál pedig ez így is történt. A lány koncepciója szerint december elsejétől szentestéig minden napra feljegyez egy-egy olyan dolgot, amit mindig is ki akart próbálni. A fecniket egy (üres) akváriumba dobja, s minden reggel kihúzza az aznapi „teendőt”. Annyi kikötéssel, hogy az első nap a mozgólépcsős hadműveleté.

Hibádzik valami? Naná, hogy: hiszen ott van az álomszerűen ideális pasi, akivel Ninának tulajdonképpen esze ágában sincs összeköltözni. Még november 30-án este szakít is vele. Logikus, nem? Ha ennyi lenne a képtelenségek összessége a regényben, nem volna semmi gondom vele. De valaki mondja meg nekem, hogy miért kell az első adandó alkalommal beleakadni egy piszkosul jóképű és gazdag pasiba a mozgólépcsőn? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az első jelenet, amin felhúztam a szemöldököm. Nina előző napi munkahelyi lamentálásakor (az ingatlanos hívása után) az egyik munkatársa rákérdez, mi a baja. A válasz egy légből kapott premenstruációs szindróma, majd az elbeszélő hosszas ecsetelgetése arról, hogy milyen szuper dolog is ez a menstruáció és a premens, hiszen ezzel a nők akkor takarózhatnak, amikor csak akarnak. Ez most komoly? És ez tényleg vicces? Legalább annyira, mint az akváriumban egy hete meghalt, majd a vécén lehúzott hal azóta sem kiöntött akváriumvize?

Az elmúlt hónapokban sokat beszélgettem könyves szakemberekkel és olvasókkal a romantikus történetekről – és alapvetően a populáris zsánerekről. A beszélgetések nyomán egy szerkesztő vetette fel azt a gondolatot, hogy egy jól megírt zsáner esetében nem (feltétlenül) tűnik elnyűttnek az a sztori sem, amit már százszor olvastál egy (több/sok) másik szerző tollából, de egy rosszul megírt könyv esetében az adott zsáner minden bénasága kibukik. Az én olvasói élményem a 24 nap karácsonyig sztorijával éppen ilyen. Hiszen tudjuk, ismerjük: a középszerűnek titulált főszereplőt sosem a külső vagy az anyagiak érdeklik, mégis az első adandó alkalommal belebotlik a város legszexibb és leggazdagabb pasijába – aki persze első látásra beleszeret és meg akarja hódítani. A lány persze épp most keveredett ki egy kapcsolatból, s bár leplezetlenül flörtöl a pasival, mégis elérhetetlennek tűnik. Az egyik kedvencem ezzel kapcsolatban, mikor Dominik arról beszél egy barátjával, hogy Ninát egyáltalán nem érdekli, hogy ki hogyan néz ki – miután előtte oldalakon keresztül azt olvastuk, hogy Nina közli a fickóval, hogy rá sem mer nézni, mert olyan jóképű. Ah, oké…kezdek átmenni gonoszba, de azt még le kell írnom, hogy milyen sokáig puffogtam magamban, hogy sem a fordító, sem a szerkesztő nem szúrta ki, hogy akkor, mikor letesszük a jogosítványt nem „vezetés vizsgán” veszünk részt, hanem forgalmi vizsgán. Igen, oké, ez tényleg létfontosságú információ egy romkomban (nyilván)…

Nem ragozom, értitek a bajaimat. És valószínűleg egy picit a csalódottság is szól belőlem, mert a szintén a Central Könyveknél megjelent A könyvek szerelmeseit annyira szerettem nyáron, hogy nagyon vágytam egy jó karácsonyi sztorira is – és annyira klassz volt a koncepció! Komolyan, még úgyis olvastam volna egy ilyen jellegű történetet, ha nincs benne romantikus szál (mondjuk akkor nyilván nem romkomról lett volna szó, de ebbe már ne menjünk bele – így is elég sokat csacsogtam). A 24 nap karácsonyig megérdemelt volna egy klassz elbeszélőt, aki jobban ért a komikus jelenetekhez, a humorhoz és a sztereotípiák okos kezeléséhez.

Blogturné Klub

Közeledik a karácsony, ezzel egyidejűleg pedig egyre több ünnepi ajánlóval találkozhattok az oldalunkon. Már mindannyian karácsonyi lázban égünk, így alig várjuk, hogy megosszuk veletek a tapasztalatainkat a különböző könyvekről. A Centrál Könyvek jóvoltából, most egy igazán bolondos és megható karácsonyi történetet hoztunk nektek. Ismerjük meg együtt Ninát, akinek látszólag semmi sem hiányzik az életéből. Jó állás, megbízható partner, remek kollégák, zökkenőmentes hétköznapok, szerető család, közelgő előléptetés… Mi másra vágyhatna egy fiatal, ambiciózus nő? Derítsük ki közösen! Tartsatok velünk, ismerjük meg közösen Nina őrültebbnél őrültebb kihívásait, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a könyvet a kiadó felajánlásában.

A turné állomásai

12.01. Csak olvass!

12.05. Sorok között

12.07. KönyvParfé

12.10. Readinspo

12.13. Könyv és más

12.16. Zakkant olvas

12.19. Szembetűnő

Nyereményjáték

A könyv összesen 24 fejezetből áll, pontosan úgy, mint egy adventi kalendárium. Ebben a játékban így az advent időszakára koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Miért négy gyertya van a koszorún?