A
karácsony kifogyhatatlan tárháza a meséknek, a meseszerű történeteknek – hiszen
karácsonykor, mintha minden csoda valóra válhatna. Gyerekként sokan ábrándozunk
(nekem legalábbis bizonyosan voltak – és talán még vannak is – álmaim) arról,
hogy kirándulást tehetünk a Mikulásnál az Északi-sarkon, hogy találkozhatunk a
manókkal és végigcsodálhatjuk, ahogy a játékok és mesekönyvek futószalagon, de
mégis nagy gonddal készülnek, hogy boldogságot csempésszenek kicsik és nagyok
karácsonyába.
Ben Miller: Egy karácsonyi manó naplója
Fordította: Magyari Andrea
Illusztrálta: Daniela Jaglenka Terrazzini
Csillagérték: 6
A karácsonyi mesék mellett a téli családi filmeket is épp ezért kedvelem. A csodáért. És a meséért. Ben
Miller mesekönyve naplószerűen tár az olvasó elé egy kedves karácsonyi
történetet, melynek középpontjában egy százhatvan éves kis manó, Tógi áll. Ő
veti papírra októbertől decemberig tartó, sokszor unalmas, ám többnyire dolgos
és kalandos mindennapjainak eseményeit.
Bizony,
Tógi legidősebb testvérként a százhatvanat tapossa – de gondos naplóvezetőként
(aki mintha sejtené, hogy sorait valaki más is olvassa) tájékoztat minket
arról, hogy a manóélet tízszer hosszabb az emberinél, így ő éppen tinédzser
éveinek virágkorát éli. Tógi naplóját egy különös álomleíráskor lapozzuk fel: a
manó arról ábrándozik, hogy Karácsony apó manói között serénykedik, s őt
választják meg az idei karácsonyi manónak. A feladat mibenlétéről egyelőre nem
sokat tudunk meg, s maga Tógi sem igazán tudja kiélvezni az örömmámor
pillanatait, ugyanis abban a minutumban, ahogy Karácsony apó kihirdeti
tisztségét, Tógi édesanyja lép az ágy mellé, hogy felébressze fiát. Az ő
feladata lesz ugyanis aznap, hogy iskolába vigye testvérkéit.
Igen
ám, de ezen a reggelen Tógi egyik testvérkéje, Szilva nagyon bánatos: elveszti
kedvenc makiját, Oszkárt. Tógi ígéretet tesz, hogy a föld alól is előkeríti a
játékot, mire Szilva hazaér az iskolából – úgy tűnik azonban, hogy most az
egyszer Tógi nem tudja teljesíteni az ígéretét. Minden tudnivalót bezsebel hát
a gyűrűsfarkú makikról, majd beszerez minden hozzávalót, hogy ő maga alkosson
egy új Oszkárt Szilvának. Az új Oszkár akkora sikert arat, hogy ezután
folyamatosan érkeznek a megrendelések egy újabb és újabb gyűrűsfarkú maki
iránt. S nem sokkal később megérkezik a várva várt levél is: Karácsony apó
manói közé várják Tógit. De hogyhogy ilyen sokára válaszolnak a rég elküldött
jelentkezésre? Ki járhat közben Tógi érdekében? Az igazi fordulatot azonban
mégsem ez okozza a mesében. De hogy pontosan mi történik, hogy kerül Tógi
börtönbe és ki áll a titkok hátterében, annak magadnak kell utánajárnod.
Az
Egy karácsonyi manó naplója kedves, néhol vicces-mókás történet a karácsony
csodájáról. A szereplői nagyrészt sematikusak, akinek szerethetőnek kell
lennie: szerethető, akinek pedig gyanúsnak kell lennie: gyanús. A
cselekményfolyam lendületes, engem valahogy nem sikerült beszippantania, pedig
egyébként a naplószerű szerkesztés egészen kreatív és ötletes. Az illusztrációk
Daniela Jaglenka Terrazzini munkái, s valószínűleg ezek voltak azok, melyek
megtartották a távolságot a történet és köztem. Mindig is borsódzott a hátam az
alkoholistaszerű manóábrázolástól (tudjátok, a kissé öregecske,
ráncos-szakállas manókétól, akik feltétlenül valami titokzatos nedűt
tartogatnak a kezükben egy csészében), úgyhogy mikor az első illusztráción
rögtön egy ilyen trió rajzolódott ki a lapokon (akik közül egy éppen maga egy
töpszli Karácsony apó volt), nos, kicsit hátrahőköltem. A kötet kivitelezése
sem túl esztétikus (ez nem tudom, mennyiben az eredeti koncepció átvétele, s
persze tudom: ízlések és pofonok), de a sziporkázó-csillogó külső keményfedél
alatt újságpapírszerű oldalakon bontakozik ki a történet – megspékelve az előző
évszázad közepének illusztrációs hangulatával. Oké, belátom, hogy e szempontból
kissé szigorú vagyok, de azt gondolom, hogy a nyolc pluszos korosztály is
abszolút vevő lenne egy szebb és színesebb kiadványra, szebb és színesebb
illusztrációkkal. Számomra ez picit rányomta a bélyegét a mesére, ami egyébként
tényleg kedves és kalamajkáktól sem mentes karácsonyi történet.
Blogturné Klub
Ben
Miller idén karácsonyra is elhozott nekünk egy különleges történetet, az Egy
karácsonyi manó naplóját! Tarts te is velünk, olvasd el az értékeléseinket, és
ha velünk játszol, akár nyerhetsz is egy példányt a kötetből!
A turné állomásai
12.
16. Csak olvass!
12.
17. Zakkant olvas
12.
18. Szembetűnő
12.
19. Spirit Bliss Sárga könyves út
12.
20. Könyv és más
12.
21. Sorok között könyves blog
12.
22. Utószó
12.
23. Dreamworld
Nyereményjáték
Nyereményjátékunkban
ezúttal karácsonyi regényekből idéztünk, a te feladatod pedig csupán az, hogy
kitaláld, melyik regényből származik a blogokon található részlet, és a
megoldást beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Budapest
az én otthonom, nem pedig az egyik lakása a számtalanból, ahol ideig óráig
alhatok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése