Hamupipőke újragombolva

Létezik-e a Hamupipőke-történet a 21. században? Vagy talán így: létezik-e egyáltalán a Hamupipőke-történet a valóságban? A válaszok megoszlanak, a klasszikus közhelyeket pedig ettől függetlenül is szakadatlanul puffogtatjuk. „Akkor talál rád a szerelem, mikor nem is számítasz rá!” Hah!

Julie Murphy: Én, a cipő meg a nagy ő

Menő Könyvek, 2023, 368 oldal

Fordította: Balássy Fanni

Csillagérték: 7

Nos, annyi bizonyos, hogy Julie Murphy regényének hősnője, a modernkori Hamupipőke mintha egyáltalán nem keresné a szerelmet, aztán egy repülőút során mintha mégis rátalálna a semmiből. De ez még nem minden! Pár héttel később egy társkereső műsor legkedveltebb szereplőjévé emelkedik, aki reményt és példát mutat egy csomó fiatal lánynak.

Az Én, a cipő meg a nagy ő nyitójelenetébe csöppenve egy tinédzser leányzó mellé kuporodva számoljuk vissza a perceket, hátha ez alkalommal késik annyit a pizzafutár, hogy behajtható legyen végre egy ingyen pizza a szokásos csütörtöki rendelések mellé. A megnyerő futár az utolsó pillanatokban végül most is belibben. Az ingyen ráadás reménye ismét szertefoszlik, Cindy szemei azonban nem ettől és nem is a gőzölgő vacsorától párásodnak be. A futár a nevén szólítja őt, ami persze azonnal lángra lobbantja hősnőnk egyébként is parázsló kis szívét. Nézzük el neki, hiszen ugyan ki ne habarodott volna bele tinédzserként (vagy valamivel később) egy futárba? Na, ugye! A szokásos heti apa-lánya pizzázás ez alkalommal új színezetet kap, ugyanis Cindy apja szeretne bemutatni egy nőt, akivel egy ideje randizgat. Egy nagy snittel aztán ugrunk az időben egészen Cindy diplomaosztójáig, illetve az egyetemi léttől való búcsúig. A hazautazás nagy kihívás elé állítja a modern Hamupipőkét, ugyanis tetemes cipőgyűjteményét nehezen tudja bőröndökbe tuszkolni, ráadásul lakótársának és szuper albérletének is búcsút kell mondania egy időre. Induláskor persze még nem is sejti, hogy az igazi kalandok nem a hazaérkezéssel, hanem a repülőúttal veszik kezdetüket.

A bővebb cselekményfolyam vázolása helyett azonban inkább magáról az összbenyomásról és az elbeszélői megvalósításról szednék össze néhány gondolatot. Egyrészt, amiért elsősorban szerettem volna elolvasni Murphy legújabb történetét, az nem a plus size főszereplő vagy a kövér lányok egyedi problémáinak kérdésköre volt. Ennek oka, hogy igazából – ahogy általában a mindennapi kapcsolataimban – egy könyv esetében sem szokott a karakterek külső megjelenése kiemelten foglalkoztatni (ezért sem értettem például, hogy miért tartotta fontosnak az elbeszélő kiemelni, hogy valaki épp egy fehér férfival találkozik, mikor a történet szempontjából tökéletesen lényegtelen). Azzal is vitába szállnék, hogy létezik-e olyan, hogy „kövér lányok problémái”. Lehet, hogy erős a felütés (és inkább olvasd végig, mit értek ezalatt), de szerintem lányok/fiúk egyéni gondjai és problémái léteznek, melyek tulajdonképpen közelebbről megvizslatva eléggé univerzálisak. A fiatalkorban (és később) előkerülő „nem vagyok elég szép” gondolatisága éppúgy motoszkál abban az emberben, akit a világon a leggyönyörűbbnek látsz, mint saját magadban (még akkor is, ha ez a kettő személy ugyanaz). Az pedig, hogy valaki bármilyen külső jegy alapján ítéli meg, hogy szimpatikus vagy-e számára, szeretne-e veled lenni vagy inkább beléd kötne, az jóval inkább áll az ő érzelmi intelligenciáján és személyiségén, mint a tiéden. E megfontolásból pedig szerintem sokkal fontosabb a diverzitás szempontjait érvényesíteni (akár a családi, akár az intézményes nevelés keretei között) és annak észrevételére irányítani a figyelmet, hogy a világ és benne az emberek sokszínűek, sokfélék – ennélfogva pedig a legváltozatosabb alakokban képesek megjelenni (mármint külön-külön). És ez így van jól, ettől senki sem több vagy kevesebb. És tulajdonképpen e szempontból jó, hogy Murphy könyvei által előkerül ez a kérdéskör.

Alapvetően nem is ezzel a szegmenssel volt gondom 2016-ban sem, mikor a szerző Dumplin’ –Így kerek az élet című könyvét olvastam. A témafelvetés, a diskurzusba emelés szerintem abban a történetben is jól működött, inkább az elbeszélés volt döcögős és vontatott. Ennek mentén tehát, ami érdekes volt számomra a legújabb kötetet olvasva, az a szerzői fejlődési ív. Ez viszont kettős élményeket hagyott bennem. Klasszul működött például, hogy most nem éreztem az elején leülni a történetet, helyette viszont tolakodóan sok sztereotípiával operált a sztori – és olyan szituációkkal, amikbe szerintem egy huszonéves lány már nem megy bele. Az, hogy egy butikban nincs plus size méret – bár nem dicséretes – azért nem kirívó, és pontosan tudom, hogy ezek előtt az üzletek előtt totál simán elsétálok. Ha pedig egy barátnőmet kísérem, nem fog kifakadni az eladónak, hogy rám miért nem találunk ruhát (bár tény, hogy nagyon cuki barátnős sztorijaim viszont vannak ilyen shoppingolásokból, sokkal érdekesebb lett volna efelé elvinni a sztorit, ha már mindenképp szeretnénk beszuszakolni egy ruhavásárlást). Kicsit olyanok ezek a dolgok, amiket önmagát ismerve megtanul az ember – minthogy, ha egy buliban elmész mosdóba és a kikért italodat nem tudod magaddal vinni, vagy nem tudod rábízni a barátnődre, akkor abból utána már nem iszol. És ez ennyi.

A Hamupipőke-sztori pedig tulajdonképpen működött. A szereplők között megtaláljuk a korán elhunyt édesanyát, az újraházasodó édesapát (akit a hősnő szintén korán elveszít), a sikeres mostohaanyát és a mostohatestvéreket, akik talán ebben az esetben nem is olyan mostohák. És persze, megjelenik a herceg is, aki elnyeri a hősnő szívét – noha több egyéb hercegkisasszony is verseng érte. Picit talán ezeknek a sémáknak a szintjén is maradnak a szereplők, és túl sokat nem tudunk meg róluk akkor sem, ha konkrét befolyásoló erővel bírnak a történet alakulására. Összességében tehát az Én, a cipő meg a nagy ő kikapcsolódós, romantikázós olvasmányként tud működni, a témafelvetése jó, a megvalósítás pedig ígéretes, de szerintem még mindig nem sikerült igazán átütőre.

Blogturné Klub

A Julie Murphy rajongók legnagyobb örömére, az írónőnek már a harmadik könyve olvasható magyarul. Legújabb kötete, az Én, a cipő meg a nagy Ő a Menő Könyvek gondozásában jelent meg. Tartsatok velünk, ismerjük meg közösen Cindyt, aki a történet szerint az első és egyetlen plus size versenyző a valóságshow történetében. Kukkantsunk be együtt egy párválasztó műsor kulisszái mögé és ha nektek kedvez a szerencse a kiadónak köszönhetően meg is nyerhetitek a kötetet.

A turné állomásai

11.10. Csak olvass!

11.12. Utószó

11.14. Hagyjatok! Olvasok!

11.16. Szembetűnő

11.18. Sorok között

11.20. Spirit Bliss Sárga könyves út

Nyereményjáték

Az Én, a cipő meg a nagy Ő című történet bizonyos tekintetben egy igazi Hamupipőke történet. Mindannyian jól ismerjük a mesét, Hamupipőke, amikor éjfélt üt az óra, elrohan, mielőtt megtörik a varázs. A cipője azonban a lépcsőnél marad. Ebben a játékban a hercegnek kell segítenetek megtalálni a cipellőt, de vigyázzatok, a gonosz mostoha csapdákat rejtett el. Nektek nincs más dolgotok, mint a megfelelő szót beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)