Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában
Csendes Nóra: Zápor utca című regénye. A IV. Aranymosás pályázat nyertese
hihetetlenül tehetséges, nem véletlenül jutott tovább a szigorú
előolvasók/lektorok rostáján. A történet a múltban és a jelenben jár, az egyik
ötven évvel ezelőtt mutatja be a szerelmesek sorsát, míg a másik napjainkban
játszódik, mai problémákkal küzdenek a főszereplők. Négy blogger véleményét
olvashatod a könyvről, és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv
egyikét, ha velünk tartasz a blogturné játékán.
 |
Hazai megjelenés: 2016. október 27.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Téma, műfaj: new adult
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 384 oldal
Csillagérték: 10
Fülszöveg:
Kockáztatnál a
szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is
lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami. Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több
lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a
szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény
külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával
önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat. Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között? Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell. Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos
ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a
családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre
vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül. Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével? A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az
író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője. Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton? Kövesd a szíved!
Vannak könyvek, amikkel szemben nem nagyon vannak elvárásaim, egyszerűen a kíváncsiság hajt, hogy elolvassam. Csendes Nóra könyve ilyen. Kellemes cím, a fülszöveg alapján érdekesnek ígérkező történettel. Amiatt is kedvelem ezeket az elvárás nélküli regényeket, mert ezek tudják a legnagyobb meglepetéseket okozni.
"– Nem fázik?
– Nem – vágtam rá. Pedig nagyon hideg volt, a vállaim újra és újra megrázkódtak.
– Ne butáskodjon – felelte, és hallottam, ahogy feltápászkodik. Odalépett hozzám, miközben levette
a zakóját.
Pár évvel később, mikor már láttam filmeket és férfiakat, akik odaadják a zakójukat fázós nőknek,
valószínűleg nevetségesen közhelyesnek találtam volna a gesztust. De akkor még azt se tudtam, hogy
léteznek filmek. Csak egy falusi lány voltam, és annyit éreztem, hogy hűvös van, de így nem fogok
fázni, és hogy ez kedves attól az idegentől. És hogy annak az anyagnak jó illata van. Olyan, mint
aratás után a búzaföldeké."
A Zápor utca cselekménye két szálon fut. Az első egy az 1950-es évek vidékén játszódó szerelmes történet, míg a másik egy napjaink fővárosában játszódó, szintén ilyen témájú elbeszélés. Egyre inkább kedvelem a párhuzamos történetvezetést, s bár tér és idő is elválasztotta a két szálat, kíváncsi voltam, hogyan találkozik a két főszereplő a könyvben. A hasonló eszközökkel operáló regényeket amiatt is szeretem, mert akarva akaratlanul is megpróbálok különbséget tenni a párhuzamok között. A középszerű könyvekben hamar kialakul, melyik karakter története vonz, és melyikre vagyok kevésbé kíváncsi. Ilyenkor a fél könyv gyakorlatilag érdektelen számomra, és ott már valami hibádzik. A jó regények sokkal egyértelműbbek: minden karaktere leköt, és minden kis rezdülésükre kíváncsi vagyok. Nem bánom, lelövöm a poént: a Zápor utca ez utóbbi kategóriába tartozik. Teljesen egyértelműen.
 |
| Törőcsik Mari a Körhintában |
"Az apámat – szólalt meg – két éve elvitte az ÁVH. Sokat beszélt, olyan helyeken is, ahol inkább
hallgatni kellett volna. Nekem mindig azt mondta, hogy az összes embernek megvan a maga igazsága. Viszont csak egy örök igazság van, és az okos ember igyekszik e szerint az igazság szerint élni."
Az 1950-es évek leírásai magával ragadóak. Ami különösen tetszett, hogy az elbeszélő nem magasztalja túl a múltat, nem miszticizál. Igenis megmutatja a kor visszásságait, hogy - mint ahogy most sem - akkor sem volt minden fekete vagy fehér, nem a "bezzeg a régi szép időkben" nosztalgiájával tolja elénk az '50-es éveket. Sőt! Nekünk, a rendszerváltozás után születetteknek csak nagyanyáink elbeszélései világítják meg az akkori mindennapokat, a regény e szakaszai pedig pont ezt az érzést adták meg nekem. De voltak olyan pillanatok, mikor határozottan a Körhinta című filmben éreztem magam, s a fiatal Törőcsik Mari lebegett a szemem előtt mint főszereplő.
 |
| Illusztráció |
"Nem ő volt a legszebb, legerősebb, legcsinosabb férfi, akit valaha láttam. De ha az ember szeret valakit, valahogy megszereti a hibáit is, hogy kicsit hosszabb az orra, vagy cingárabbak a lábai."
A jelenben játszódó történet teljesen más lángon égett. Bár a kezdeti, nyári idill nyugalmat, és a bimbódzó szerelem izgalmát árasztotta, a fővárosi egyetemista élet iszonyat stresszesnek tűnt. Érdekes, hogy itt olyan tapasztalatlanságot éreztem az elbeszélőtől, mintha az '50-es évek világa térben és időben is közelebb állna hozzá, mint egy vizsgaidőszak. Ez kedvesen mókás volt számomra, és egy cseppet sem vont le az olvasói élményből. Az is igazán izgalmas volt, hogy mennyire más periódusban alakult ki a két párkapcsolat, és hogy ezt mennyire jól érzékeltette a fejezetek elosztásával, időábrázolásával a szerző. A két főszereplő találkozása, a történetük egybefonódása is egészen eredeti volt, tetszett ahogy kirajzolódott, hogy tulajdonképp nem is két regénytöredéket, hanem egy regényt olvasok, egy hosszú levéllel.
 |
| Csendes Nóra |
az útjukba, talán eltorlaszolja őket egy ideig, de aztán a víz elsöpri, vagy átfolyik fölötte. Minden
visszaáll a helyére. Ez nem jó, nem rossz, egyszerűen így van rendjén."
Nehéz befejezni a könyv értékelését, rengeteget lehetne boncolgatni még a két tizennyolc éves leányzó történetét, a párhuzamaikat, az ellenpontjaikat. Csendes Nóra nem csupán ügyesen játszott a szálakkal, de mindezt hihetetlenül lebilincselő, jó stílusban is tette. Nagyon tetszett a két korszak közötti nyelvezet döccenőmentes váltogatása, a kidolgozott karakterek, a korismeret, a népdalok, a versek, egyáltalán: az egész regény irodalomba, néphagyományba, zenébe való ágyazása. Az érzékletes hasonlatoktól néhol leesett az állam. Néhol bizonytalan, de ez egyrészt természetes, másrészt teljesen eltörpül amellett az élmény mellett, amit maga az egész kötet ad, a többi kis vadhajtás pedig úgyis eltűnik. Az az igazság, ha ilyen tehetségek ülnek az iskolapadokban, akkor egész bátran írogassanak csak bioszon vagy kémián történetfoszlányokat és gyúrják össze ilyen eredeti, klassz történetekké! Megnyugtató az új generáció feltűnése. Alig várom, hogy olvashassam az újabb és újabb Csendes Nóra könyveket!
"Vannak emberek, akik olyanok, mint a szél. Nem tudod irányítani őket, csak behunyni a szemed, ha a szellő végigsimít az arcodon, és elfogadni, hogy tovább fúj."
Blogturné Klub
A turné állomásai
Nyereményjáték
Négy állomás - négy könnyű kérdés a regényről illetve
szerzőjéről! Nincs más dolgotok, mint minden állomáson beírni a megadott
kérdésre a választ a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem! A sorsoláson azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszoltak. A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
a Rafflecopter giveaway
Hányadik Aranymosáson nyert a szerző?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése