Mártonffy András: Én, Sándor Erik

A Libri Könyvkiadó család új vonalát képviselő Insomnia Könyvek első kiadványai között szerepel Mártonffy András regénye. Az Én, Sándor Erik - Egy pszichopata emlékiratai egészen megdöbbentő olvasmány volt számomra. A "csak felnőtteknek!" kikötés teljesen indokolt.

Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Alcím: Egy pszichopata emlékiratai

Megjelenés: 2016.

Kiadó: Insomnia Könyvek

Téma, műfaj: felnőtt, pszichopata, regény

Megrendelhető: ITT

Oldalszám: 412 oldal

Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Sándor Erik már gyerekként is tudta, hogy nagy dolgokra hivatott

Építs szektát!

Gyűjts híveket!

Légy isten!

A számára nyűgös családi kötelékeket megszakítva Erik egy szoftvergyártó nagyvállaltnál helyezkedik el, ahol az útjában állók könyörtelen kiiktatásával hamarosan vezető pozícióhoz jut. Vonzó külsejével és sima modorával könnyen magához édesgeti a kollégáit. Kifigyeli a gyengeségeiket, oltalmat és megértést ígér, majd a megfelelő pillanatban sarokba szorítja áldozatát. Zsarol, hazudik és csal. Ahogy a gyámoltalanok feletti befolyása egyre nő, úgy egyre megszállottabban akarja a hatalmat, mígnem egy nap Szellemhitűek Egyetemes Megvilágosodottjai néven szektát alapít. A saját maga által kreált vallás prófétájaként gyűjt híveket, akiket anyagilag, lelkileg és szexuálisan is kihasznál. Vagyona óriásira nő, a szekta női tagjaiból háremet tart fenn, de elszámolja magát, és a gondosan felépített kártyavár lassan maga alá temeti. Mártonffy András első regénye egyes szám első személyben megírt képzeletbeli napló egy magyar szektavezér tollából. Felkavaró, szókimondó, provokatív. Csak felnőtteknek!

Manipuláció. Rengetegen operálnak vele. Sokan meggazdagodnak belőle. Sokakat a nyomorba dönt. Lelkileg. Anyagilag. Néhányukat előállítják. A manipulátorokat. Nem kötődnek senkihez. A saját javaikat hajtják. Az anyagit. Az örökre elveszthetőt. Ez nem siker. Ez nem boldogság. Szerintem. És már hallom Sándor Eriket: mit tudsz te erről? Fogalmad sincs, mi a boldogság. Beéred azzal a kevéssel, amit eléd lökött az élet. Ám legyen.

"Elmondom az életem történetét, mert mit ér a sok diadal, 

ha a hadvezér tetteiről nem szerez tudomást a világ?"

Ha egy szóval kellene illetnem, ez a könyv: beteg. Ha lenne még egy lehetőségem, a másik szó minden bizonnyal a zseniális lenne. A történet főszereplője egy bomlott elméjű, egoista, öntelt, mindenre elszánt, mindenkin átgázoló, szexista pali, Sándor Erik, aki nem is igazán a gazdagságot, az általa létrehozott kis királyságot élvezi, hanem azokat a furmányos, visszataszító eljárásokat, amivel mások gyengeségeit kihasználva, betereli szektájába az újabb "kuncsaftokat". Ebből áll a birodalma: megtört, valamiféle jobb életben reménykedő, megvezethető emberek tömegéből. Sándor Erik kitűnő manipulátor, tagadhatatlanul ügyesen bánik a szálakkal. Pedig tulajdonképp nincs is túl nehéz dolga: meghallgatja az embereket, akik - végre halló fülre találva - kikotyogják neki félelmeiket, problémáikat.

A kártyavár összedől

Mártonffy András, ahogy az alcím is mutatja, egy pszichopata ámokfutását mutatja be, a kezdetektől egészen a gondosan felépített vár összedőlésének legvégéig. Hihetetlenül tetszett, hogy a szerző egyes szám első személyben írta meg a könyvet. A lapokról Sándor Erik szól ki, s néhol konkrétan úgy éreztem, mintha az elbeszélő engem is simán lesajnálna a maga felsőbbrendűséggel tűzdelt stílusában, mint azokat, akiket "ténykedése" alatt megvezetett. De valamiért mégis érdemesnek tart arra, hogy bevezessen a kulisszák mögé. Pedig igazából nem is vágytam rá. Alapvetően kerülöm azokat az embereket, akik az anyagi világhoz görcsösen ragaszkodva, tulajdonképp azt istenítve élik az életüket. Akik mindig mindent jobban tudnak, akik lenéznek a véleményemért. Akik gyengeségnek tartják az érzelmeket. Igazából, ők az élet legnagyobb vesztesei. Nem mondom, hogy közülük mindenki közönséges manipulátor. Sándor Erik az. S gyanítom, belőle azért szaladgál egy-kettő a világban. Sándor Erik pedig hangosan nevet a mondataimon. Ugyan, már kicsicsillag, mit tudsz te?

Az Én, Sándor Erik nem ok nélkül csak felnőttek számára ajánlott olvasmány. A történet egészen sötét helyekre kalauzolja az olvasót, ahol fura egyének bábként mozgatják a hiszékenyeket. A kötet szerkezete, a nyelvezete és maga a történet ötlete is zseniális. A történet lezárása szintén tetszett, hihetetlen, hogy Sándor Erik még azokban a pillanatokban is mennyire önmaga maradt, ugyanaz a lesajnáló stílus, a betonbiztos ego. Nem egy könnyű olvasmány, tény. Viszont nem árt tisztában lenni azzal, hogy nem mindenki lép fel irányunkban segítő szándékkal, sokan épp arra utaznak, hogy gyengeségeinkből építsenek várat saját maguknak. Mártonffy András ezzel a ténnyel játszadozott el - bravúrosan. Mik hajthatják a szektavezért, milyen lehet a világ egy pszichopata szemén keresztül? S a végeredmény? Beteg. És zseniális!