Az Athenaeum gondozásában 2016 őszén jelent meg Paulo Coelho történelmi regénye, A kém. Coelho a könyvben egy híres-hírhedt történelmi személyiség, Mata Hari élettörténetét dolgozza fel.
 |
Hazai megjelenés: 2016. október 3.
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Nagy Viktória
Téma, műfaj: történelmi, levélregény
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 176 oldal
Csillagérték: 7
Fülszöveg:
Egy megrontott kislányból lett
nagyon kemény nő története A kém. Mata
Hari képtelen volt elviselni a női rabság láncait, a rá kiosztott alárendelt
társadalmi szerepet. Felismerte a kitörés lehetőségeit, kilépett a sorból, és
azt mondta: Nem! Olyan életszabályokat alkotott önmaga számára, amelyek
mindenkinél erősebbé és szabadabbá tették. Mata Hari illúziómentes világában a
vonzalom: valuta, a szex: eszköz, a szerelem: tiltott dolog. Azt hitte, okosabb
mindenkinél. És az is volt, amíg betartotta saját törvényeit. Azonban abban az
első pillanatban, amikor engedett a mindent elsöprő szerelem csábításának – bukása
elkerülhetetlenné vált. Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari
történetét. A táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt
leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával
tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának,
akit nem láthatott felnőni; meg akarta értetni egyetlen örökösével, miért is
választott ennyire kirívó, kalandokkal teli életet.
Ahhoz képest, hogy nagyjából két éve úgy határoztam, jó pár évig nem fogok Paulo Coelhótól olvasni, alig vártam, hogy végre megjelenjen Mata Hariról szóló könyve, A kém. Bizony, a szerző akaratlanul is megtalálta azt a kiskaput, ami hozzám vezetett: egy kétes legendával körülövezett nő! Nem is húztam sokáig az időt, már aznap elolvastam a könyvet, ahogy megérkezett hozzám. S most picit úgy érzem, hogy az elvárásaim olykor-olykor más vágányon zakatoltak Coelho megvalósításával. Ez persze még nem jelenti, hogy ne lenne érdemes kézbe venni a kötetet.
Bár a nevet jól ismertem, a mögötte húzódó történetet csak felszínesen, így már nyáron nagy izgalommal vártam az októberi megjelenést. A várakozásomat az is fokozta, hogy egy történelmi folyóirat nyári számában olvastam Mata Hariról egy egészen lehengerlő tanulmányt Paul Skates tollából. Ha egy néhány oldalas cikk ennyire érdekesen tálalja a Mata Hari-jelenséget, milyen lehet majd egy egész könyv? - gondoltam akkor nagy, csillogó szemekkel. Aztán ezek a csillogó szemek a kötet fellapozásakor szépen kezdtek visszatérni a földre.
Kicsit meglepett, hogy levélregény formájában íródott a történet, de nagyban nem befolyásolta az élményt, kedvelem a műfajt. Sőt, kifejezetten érdekesnek ígérkezett, hogy egy elképzelt, kivégzés előtt levél formában írt visszaemlékezést olvashatok. A gyermek - és fiatalkor kalandos bemutatása helyett a már-már unalmas, kötelező körként felfogott leírás teljesen lerombolta a lelkesedésem. Az unalmas talán egy kis magyarázatra szorul: nem azért lombozott le, mert ne lett volna jól megírva, de érzésem szerint (ha már regényről beszélünk, és nem szigorúan vett életrajzról), itt a szerző annyi kiaknázatlan lehetőséget hagyott, mint égen a csillag. Félreértés ne essék, nem direkt hazugságra inteném - így utólag - a szerzőt, csak egy kis játékosságra, izgalomra - mint amivel egyébként is járhatott, ha az ember lánya a századforduló környékén a jobb élet reményében apróhirdetés útján szerez magának katonatiszt férjet, aki rövid időn belül Jáva szigetére költözteti nála húsz évvel fiatalabb aráját.
E rész után kicsit felgyorsult a levél, megismertük Mata Hari önálló, franciaországi életének kezdeti nehézségeit, a kapcsolati hálózatok kialakítását és életének kiteljesedését a hírnév és táncművészet világában, végigkövethettük az útját a politikai kémkedés vádján keresztül egészen a kivégzés pillanatáig, ahol már a fiktív levél címzettjének sorait olvashatjuk. A kivégzés leírása egészen megrázó volt, mint ahogy a vallomások is, melyet a levelezőtársak egymáshoz intéztek. Az utóbbi években történészek sokaságát foglalkoztatta a kérdés: Mata Hari vajon tényleg az első világháború kémje volt-e, vagy sem? Kétségtelen, hogy Coelho nagyon jól bánik a sejtetés eszközével, kifejezetten tetszett, hogy a levelekben folyamatosan használja ezt, ezzel akaratlanul is gondolkodásra, mérlegelésre sarkallva az olvasót. Ráadásul, sokáig nem is foglal állást: ha akarunk hiszünk Mata Hari elbeszélésének, ha akarunk, nem - de minimum megkérdőjelezhetjük a történeteit. Számomra ebben rejlett a kötet igazi nagyszerűsége.
Nem vitatom, hogy a szerző hatalmas kutatómunkát folytatott a könyv elkészülte alatt, ez egyértelműen érezhető a regényen. Viszont azt hiszem, a nagy várakozás közepette nagyon jó anyagokat volt szerencsém olvasni Mata Hariról. Lebilincselőbb, kalandosabb kötetre számítottam, olyan érdekességekkel, mint amilyeneket a könyv végi függelékben közölt a szerző. Lehet, hogy telhetetlen vagyok, lehet, hogy Coelho meglovagolt egy éppen felkapott témát (ez inkább biztos, mint lehet), s elképzelhető, hogy a soraimból az szűrhető le, A kém esetleg nem -feltétlenül- jó könyv. Aki kedveli Coelho stílusát, talán nem fog csalódni, s aki most ismerkedne Mata Hari személyével szintén érdekes kiindulópontot kaphat ebben a történetben és a függelékben (egy igazán impozáns, csodálatos borítójú kiadványban), s várhatóan felkelti az érdeklődését, hogy még inkább utánajárjon a misztikumnak, ami Margaretha Geertruida Zelle személyét övezi.
 |
| Banner |
Ahhoz képest, hogy nagyjából két éve úgy határoztam, jó pár évig nem fogok Paulo Coelhótól olvasni, alig vártam, hogy végre megjelenjen Mata Hariról szóló könyve, A kém. Bizony, a szerző akaratlanul is megtalálta azt a kiskaput, ami hozzám vezetett: egy kétes legendával körülövezett nő! Nem is húztam sokáig az időt, már aznap elolvastam a könyvet, ahogy megérkezett hozzám. S most picit úgy érzem, hogy az elvárásaim olykor-olykor más vágányon zakatoltak Coelho megvalósításával. Ez persze még nem jelenti, hogy ne lenne érdemes kézbe venni a kötetet.
 |
| Mata Hari |
"A szerelem méreg. Ha beleszeretsz valakibe, elveszíted az
irányítást az életed felett, hiszen a szíved és az elméd már másé."
Bár a nevet jól ismertem, a mögötte húzódó történetet csak felszínesen, így már nyáron nagy izgalommal vártam az októberi megjelenést. A várakozásomat az is fokozta, hogy egy történelmi folyóirat nyári számában olvastam Mata Hariról egy egészen lehengerlő tanulmányt Paul Skates tollából. Ha egy néhány oldalas cikk ennyire érdekesen tálalja a Mata Hari-jelenséget, milyen lehet majd egy egész könyv? - gondoltam akkor nagy, csillogó szemekkel. Aztán ezek a csillogó szemek a kötet fellapozásakor szépen kezdtek visszatérni a földre.
"Háborúban az első áldozat az emberi méltóság."
Kicsit meglepett, hogy levélregény formájában íródott a történet, de nagyban nem befolyásolta az élményt, kedvelem a műfajt. Sőt, kifejezetten érdekesnek ígérkezett, hogy egy elképzelt, kivégzés előtt levél formában írt visszaemlékezést olvashatok. A gyermek - és fiatalkor kalandos bemutatása helyett a már-már unalmas, kötelező körként felfogott leírás teljesen lerombolta a lelkesedésem. Az unalmas talán egy kis magyarázatra szorul: nem azért lombozott le, mert ne lett volna jól megírva, de érzésem szerint (ha már regényről beszélünk, és nem szigorúan vett életrajzról), itt a szerző annyi kiaknázatlan lehetőséget hagyott, mint égen a csillag. Félreértés ne essék, nem direkt hazugságra inteném - így utólag - a szerzőt, csak egy kis játékosságra, izgalomra - mint amivel egyébként is járhatott, ha az ember lánya a századforduló környékén a jobb élet reményében apróhirdetés útján szerez magának katonatiszt férjet, aki rövid időn belül Jáva szigetére költözteti nála húsz évvel fiatalabb aráját.
 |
| Mata Hari |
"Mindannyian tudjuk, hogy nem amiatt az ostoba vád miatt
kell meghalnom, hogy kémkedtem, hanem azért, mert úgy döntöttem, hogy azzá
válok, aki álmaimban lenni akartam, és az álmainkért mindig nagy árat kell
fizetnünk."
E rész után kicsit felgyorsult a levél, megismertük Mata Hari önálló, franciaországi életének kezdeti nehézségeit, a kapcsolati hálózatok kialakítását és életének kiteljesedését a hírnév és táncművészet világában, végigkövethettük az útját a politikai kémkedés vádján keresztül egészen a kivégzés pillanatáig, ahol már a fiktív levél címzettjének sorait olvashatjuk. A kivégzés leírása egészen megrázó volt, mint ahogy a vallomások is, melyet a levelezőtársak egymáshoz intéztek. Az utóbbi években történészek sokaságát foglalkoztatta a kérdés: Mata Hari vajon tényleg az első világháború kémje volt-e, vagy sem? Kétségtelen, hogy Coelho nagyon jól bánik a sejtetés eszközével, kifejezetten tetszett, hogy a levelekben folyamatosan használja ezt, ezzel akaratlanul is gondolkodásra, mérlegelésre sarkallva az olvasót. Ráadásul, sokáig nem is foglal állást: ha akarunk hiszünk Mata Hari elbeszélésének, ha akarunk, nem - de minimum megkérdőjelezhetjük a történeteit. Számomra ebben rejlett a kötet igazi nagyszerűsége.
"Mindenki kacérkodik a veszéllyel, persze azt feltételezve,
hogy a veszély nem létezik."
 |
| Link a bejegyzésben említett cikk részletéhez |
"Én nem kértem azt, hogy boldog legyek; csak annyit kértem,
hogy ne legyek annyira boldogtalan és nyomorult, amilyennek éreztem magam."
Ugyan ezekkel az érzésekkel kezdtem neki a könyv olvasásához. De számomra egy unalmas, csalódást okozó könyvvé vált, amit csak azért olvastam végig, mert rövid volt. Sajnálom..Sokkal többre számítottam. Nagyon régen ilvastam Coelhot, de a jövőben vszínű nem is fogok.
VálaszTörlésEgyetértek. Ahogy a bejegyzés végén írtam is, szerintem a könyv a Coelhót feltétel nélkül kedvelőknek, vagy a Mata Harival most ismerkedők számára lehet igazán maradandó olvasmány :) Nálam is elmaradt a katarzis :)
TörlésEgyet értek az előttem szólókkal. Nagyon szeretem Coelhot, továbbra is fogom olvasni, de ha nem írta volna meg ezt a könyvet, nekem biztos nem hiányzott volna. Felszínes, a történetet nem részletezi ( bár a könyv végén hangsúlyozza is hogy ha valaki szeretne jobban elmélyülni Mata Hari életének rejtelyeiben arra már számos más mű íródott ), és nem is találtam benne semmi rá valló, melyen szántó, spirituális gondolatot... egyszerűen nem értem mi értelme ennek az egész könyvnek.
VálaszTörlés