A retro turnésorozatunk következő állomása Gail Carriger
könyve, a Lélektelen. A viktoriánus London itt kicsit máshogy fest, mint ahogy
azt a történelemkönyvekből tanultuk, ugyanis teljesen megszokott a vámpírok,
farkasemberek és szellemek látványa a mindennapokban. Alexia Tarabotti a minden
lében kanál hozzáállásával egy átlagos világban is veszélyben lenne, itt
viszont garantáltan bajba kerül, amint kiteszi a lábát a házból. Az ötfős blogturnén követjük Alexiát a bajba. Tartsatok
velünk augusztus 20. és 28. között, hogy megtudjátok, miféle kalandokba keveredik
főhősünk, és természetesen a nyeremény sem marad el.
Sorozat: Napernyő protektorátus (1)
Eredeti megjelenés: 2009.
Hazai megjelenés: 2012.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Téma, műfaj: fantasy, romantikus
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 376 oldal
Csillagérték: 8
Fülszöveg:
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján,
ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a
vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel
véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a
nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő
nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások
ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki
tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e
lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak
felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála
melasztorta?
Most már mondhatom: minden nyár derekán várom, hogy a Könyvmolyképző Kiadó milyen könyveket ajánl a Blogturné Klubnak retro turnéra. Ilyenkor picit bátrabb vagyok az új műfajok és témák iránt. Szeretem magam tesztelni, plusz az Arany Pöttyösök és Vörös Pöttyösök terén is felzárkózhatom picit. A vámpírkönyvek és a fantasy eddig teljesen kimaradt, a vámpíros részre egyébként pont akkor döbbentem rá, mikor fellapoztam a Lélektelent.
- még a saját családja előtt is.
Persze ne feledjük, ő nem holmi élőhalott, hanem hús-vér ember volt,
csak hát...némi hiányossággal."
Ha már a vámpírok és vérfarkasok világába merészkedtem, igyekeztem olyan kort keresni, ahol legalább biztonságban érzem magam: a 19. század erre épp alkalmasnak tűnt. Szeretem azokat a korabeli hölgyeket, akik valamilyen szempontból kilógnak a többiek közül, Alexia Tarabotti pedig több tényező miatt is megfelel e kitételnek. Kezdjük például azzal, hogy húszas évei elejét maga mögött hagyva már jócskán a vénlányok szűk - és mindenképp megvetendő - táborát erősíti, ráadásul apja sem áll mögötte, aki a társadalmi presztízst biztosítaná számára - hátha egy kérő mégis ráfanyalodna a kókadozó hölgyeményre. Mindennek tetejében, Alexia lélektelen. Talán ezt a legnehezebb befogadni - már akkor, ha a vénlányság tényén sikerült továbblendülnünk. De tényleg, milyen az, aki lélektelen?
"Alexiából olyasmit kiszedni, amit nem akar elmondani...
ugyanolyan reménytelen, mint a kísértetnek vérét venni."
Saját fotó |
" - Elképzelni sem tudja, milyen pihentető nekem az ön csodás társasága - mondta a vámpír, amikor legelőször érintette meg Alexiát. - Olyan, mint amikor az ember, aki egész életében jó meleg fürdővízben ázott, hirtelen jéghideg hegyi patakba ugrik. Megrázó élmény, de úgy hiszem, jót tesz a léleknek."
...és akkor vissza a címre! Lélektelen? Nem tudom, ez valahogy nekem nagyon nem klappol. A lélektelen nem érez. Nem, és kész. Akkor hogy is van ez a szerelmi szél, meg az aggódás meg az érzelmek? "...a lélektelenség minden esetben semlegesíti a természetfeletti képességeket." Oké, oké. Nincs több kérdésem. Mindezeket leszámítva viszont nagyon szerettem ezt a könyvet: a mókás beszólásokkal, az elmés párbeszédekkel amúgy is könnyen le lehet venni engem a lábamról, és itt ebben nem is volt hiány. Győztem jelölgetni a kedvenc sorokat. Hajjajj!
Blogturné Klub
A turné állomásai
08.20. - Függővég
08.22. - Bibliotheca Fummie
08.24. - CBooks
08.26. - KönyvParfé
08.28. - Szembetűnő
Nyereményjáték
Ebben a világban nem idegenek a természetfelettiek, és nem
csak egy fajtájuk van. Minden állomáson találtok leírást egy-egy
természetfeletti lényről, aminek a nevét be kell írnotok a rafflecopter
megfelelő sorába.
Figyelem! A sorsoláson azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszoltak. A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
A tengeri mondák szüleménye. A lény egy hatalmas fejlábú több szemmel. Ha valaki belenéz a szemébe, az irányítása alá kerül. A hiedelem szerint hajókat támad meg. Mivel zöld szemei vannak, a hajósok utazás során irtóztak a zöld színtől.
Idézetek
"Ó, Alexia! Elbűvölően tuskó módon szidalmazod a kalapomat."
"Furcsa hely az a tengerentúl, ahol a vallás és a pénz beszél,
a történelemnek és a kornak alig van beleszólása a dolgok alakulásába."
"...no de ki venné magához Alexiát egy életre?
Ez nagyobb átok lehet, mint farkasembernek lenni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése