Catherine Anderson újabb regényével ismét egy családtörténetbe fog: a Valance família szívhez szóló, romantikus pillanatait tárva az olvasó felé. Tartsatok Ti is a Blogturné Klub három bloggerével, és a turné végén meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
 |
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Pejkov Boján
Téma, műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 352 oldal
Csillagérték: 8
Fülszöveg:
Gabriel Valance sehol sem tölt sok időt, fegyverforgatóként egy vidékről vándorol a másikra. Életét a párbajok, az olcsó whiskey-k, a hotelszobák, az örömlányok jelentik, és amikor Randombe, a coloradói kisvárosba érkezik, akkor sincs ez másképp. Ám ez a hely nem akármilyen hely, különös dolgok esnek meg itt, és a férfi kap még egy esélyt az élettől, hogy egy olyan világnak lehessen a részese, amelyről mindig is álmodott. Ehhez azonban nem kevesebbet kell megtennie, minthogy azon nyomban házasságra kell lépnie Nancy Hoffmannal, az illemre sokat adó, mindig visszafogott nővel. És nem elég elvennie Nancyt, meg is kell tanítania a múltja elől menekülő nőnek, hogy mi a bizalom, a szeretet, és mi a szenvedély. Együtt kell felfedezniük egy olyan világot, amelyben mindkettejük először tapasztalja meg, mit is jelent nem egyedül lenni.
 |
Egy téli történet a szeptemberi őszi időben? Egy forró tea társaságában, szépen begubózva, felkészülve a télre? Ebben a történetben erre minden kétséget kizáróan alkalmas társra lelhetünk.
A 19. századi Amerikában járunk, és bevallom, nem egyszer volt olyan érzésem, hogy tulajdonképpen egy Laura Ingalls Wilder epizódban találtam magam. Ennek leginkább az előnyeivel, mintsem hátrányaival. Ez persze betudható akár annak is, hogy a western, az 1800-as évek amerikai nőirodalma kevésbé ismeretes előttem, ezért csekély tapasztalatomból kiindulva, a Farm, ahol élünkre asszociáltam. Mindenesetre, ez a párhuzam már a történet elején lehetővé tette számomra, hogy otthonosan érezzem magam az írónő teremtette világban, a western otthonában.
"Én nem... én nem éltem szent életet. Pedig szerettem volna. Komolyan mondom, de amikor megpróbáltam jó útra térni, mindig eltérített valami. És ha ez gyakran előfordul, az ember a végén már nem is próbálkozik. Így megy ez nálunk a földön, és nem másként, tudjátok? De legalább megpróbáltam. Más lapra tartozik, hogy soha nem sikerült."
 |
| Illusztráció |
"Ezért van az, hogy utálod a férfiakat, nem bízol egyikükben sem és elutasítod a házasságot. Mert az egyetlen férfi a világon, akinek szeretnie és védelmeznie kellett volna téged, egy szerencsétlen semmirekellő rohadék volt."
Kíváncsian vártam a cselekmény kibontakozását: vajon megérdemel-e minden jellem egy második esélyt, vajon van-e lehetőség arra, hogy mindenki megtalálja a maga társát, vajon belátóak-e az Angyalok azzal, aki javára változik? És mi történik mindeközben? Folyamatosan újabb és újabb kérdések merültek fel bennem, melyek mindegyikére kaptam is választ a történet előrehaladtával. Persze, csak szépen fokozatosan adagolva. Közben pedig ne felejtsük el: a sztori egy habkönnyű, ám suta tanulsággal záruló szenvedélyes történet, melyben nem csupán egy magát keménynek bemutató férfi mutatja meg valódi férfi énjét, de egy női szívről is lehullik a megkövült páncél, és egy igazi, már-már túl idilli világba csöppenünk.
"- Nem telepedtél rám, igazából egész kellemes volt. Kedvesen horkolsz. - A mosolytól, amely a férfi hangjában bujkált, Nan összerándult.
- Horkolok? - hitetlenkedve nézett vissza a válla fölött. - A hölgyek nem horkolnak.
A férfi felnevetett, és a hajába túrva felült. - Hölgyhöz illő horkolás volt."
A Felhők felett az újrakezdés, az egyéni és családi boldogság regénye - ennek minden nehézségével, és - persze - minden szépségével együtt. Történet arról, hogy a befogadás erősebbé teheti a kötelékeket, hogy a társadalmi rang és pozíció nem csupán arra hivatott, hogy kérkedjünk vele, jóval inkább arra, hogy éljünk annak minden lehetőségével, hogy ne csak a mi, hanem mások életét is szebbé varázsolhassuk. És persze arról, hogy érdemesebb nyitottan és vidáman élni, mert azzal nem csak mi, de környezetünk is sokat nyerhet.
"Mindenesetre Nan nem tagadhatta, sokszor előfordult, hogy csak hónapokkal vagy akár évekkel később ismerte fel az áldást, amely álruhában érkezett hozzá."
Blogturné Klub
A turné állomásai
09.07. - Angelika blogja
09.10. - Szembetűnő
09.13. - Zakkant olvas
Nyereményjáték
Ahogyan számtalan regényírót, úgy Hollywoodot is sokszor megihlette a karácsony szeretettel, melegséggel és apró csodákkal átitatott hangulata. Játékunkban három, a filmvásznon életre kelt, karácsonyi történet címét kell kitalálnotok a rövid leírások alapján.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Ebben az 1947-es klasszikusban találkozhattunk először azzal a kedves, fehér szakállas öregúrral, aki kosztüm nélkül is maga a megtestesült Mikulás. Kris Kringle karakterét Edmund Gwenn keltette életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése