Sportcsillagok fapados gálaestje 2014

A kép forrása: mob.hu

A címből a szemfüles olvasó kikövetkeztethette, hogy van némi kritikai hozzáfűznivalóm az idei sportcsillagok gálaestjéhez. Egy értékelés vagy véleményezés (vagy, hogy borzasztó menő legyek: egy feedback) általában mindig a pozitív dolgokkal indít, majd ösztönző kritikával zár. Próbálom követni a szabályokat, de építő kritikáimat a gálaestet meghirdető szlogenhez igazodva fogom megfogalmazni. A hatalmas szavakban nagyon jók voltak a szervezők (ezt rögtön vehetjük egy kezdő dicséretnek is). Jegyezzük meg a mondatot: „Magyarország legrangosabb sportünnepsége, Magyarország legjobb sportolóival.”

Úgy tartom logikusnak, hogy a szervezést/lebonyolítást válasszuk el az év legjobb sportolóitól. S ugyanebből a megfontolásból induljunk ki a szlogen azon tagmondatából, melynek azért volt is valóságalapja: tényleg hazánk büszkeségei gyűltek össze egy szép, széksorokkal teli teremben, egymás mellett helyet foglalva, várva a végeredményt, hogy vajon az a cirka 300 sportújságíró (köztük olyanok is, akik anno az első szavazáson is voksoltak, 57 éve), őt választotta-e meg kategóriája legjobbjának.

Nézzük a díjazottakat – a teljesség igénye nélkül!

Hosszú Katinka

Shane Tusup

Nem fedném fel titkos favoritjaimat, annál is inkább, mert a végén még úgy tűnne, hogy utólag – a végeredmény tudatában – válogattam ki őket. (Pedig nem.)

Az idei év minden bizonnyal legsikeresebb duója a Hosszú Katinka – Shane Tusup páros volt. Mindketten címet védtek ugyanis. Katinka az év sportolónője kategóriát nyerte meg zsinórban másodjára, míg az edző kategóriában férje, Shane Tusup vehette át újfent a díjat – ez Fábiánné Rozsnyói Katalin sikere óta nem sikerült senkinek.

A legjobb csapat

A legjobb férfi sportoló és a legjobb csapat kategóriában „trónfosztás” történt. A férfiaknál 2013-ban Gyurta Dániel bizonyult a legjobbnak, idén pedig Berki Krisztián vehette át a kitüntetést (a MOB különdíjat egyébként edzőjének, Kovács Istvánnak ítélték oda). A legjobb csapat a Győri Audi ETO női kézilabdacsapata lett, míg a legjobb szövetségi kapitánya elismerést Storcz Botond (kajak-kenu) érdemelte ki 2014-ben. Az MTVA díját Erdei Zsolt, míg az államtitkári különdíjat, az idén Prima Primissima díjban is részesült Polgár Judit kapta. Rajtuk kívül a parasportolókat (Rozbora András, Szabó Nikolett, valamint a Csonka András – Zborai Gyula páros) és a nem-olimpiai sportokat űzőket is kitüntették.

Szívből gratulálok minden jelöltnek és kategória-győztesnek!

A szervezés – mondjuk úgy – megpróbálkozott kitenni magáért. Legalábbis, ami a meghívott vendégművészeket illeti. Mégis: e neves névsort végignézve, nem is értem, hogy kapcsolhattam bosszankodva tovább a „gálaest” után. Nem voltam elégedett, és ez – természetesen – nem a díjazottak miatt volt így. Azon gondolkodtam, hogy egy valamire való művelődés/rendezvényszervező ennél jóval színvonalasabb szervezéssel állt volna elő, aka ilyen műsor után sírva szalad a nagyvilágba szégyenében. A címben szereplő „fapados” sem véletlen odabiggyesztett jelző. Azon gondolkodtam, vajon milyen deszkákból összeeszkábált valamin járnak-kelnek a „gála” szereplői, és hogy miért kell nekem minden lépést hallanom.

Aztán azon is gondolkodtam, vajon Kállay-Saunders Andrásnak miért kell percekig „pózba vágva” üldögélni a színpadon. Van ugye az a kínos csend, mikor mindenki elneveti magát. Pontosan ez történt. Zene meg sehol. Nem azt mondom, hogy mikor megszólalt, megnyugodott a lélek. Mintha a szomszéd szobában kapcsoltam volna be a rádiót. No, sebaj. Végülis „csak” egy ötödik helyre repítette Magyarországot az Eurovízión.

Aztán nem is tudtam, hogy zsörtölődjek-e még olyan apróságokon, hogy miért nem vágtak össze minden jelöltről egy pármásodperces kisfilmet (igen, tudom, hogy a háttérben az egyáltalán nem látható kivetítőn ment valami ilyesmi), hogy mi, kedves nézők ne azt nézzük, hogy mindenki felrecseg a lépcsőn, hanem aki – esetleg – nincs képben, megismerkedjen az adott sportolóval. De miután realizálódott bennem, hogy Mohay Bence („műsorvezető”) egyetlen mondatot sem tudott baki nélkül elmondani két óra alatt, ilyen apró finomságokon nem is agyaltam tovább, mint bemutatkozó kisfilm. Bár az abszolút „biztosíték-kicsapós” beszólás: a „jaj, várjunk, még nem készült csoportkép, mindenki jöjjön vissza a színpadra”…

Építő kritikáim tehát a következők: tanuljunk meg beszélni (vagy legalább felolvasni a leírtakat), mielőtt emberek elé állunk, ne féljünk attól, hogy tükör előtt próbáljunk nyilvános szereplés előtt. Bátran lehetnek önálló gondolataink, és az előre összeállított – lehetőség szerint nem túl bárgyú – kérdéseinket időközben is variálhatjuk az interjúalany válaszainak tükrében – nem árt például az sem, ha egy picit ismerjük őket. Ugyanakkor nem létezik olyan, hogy fogyatékos sportoló. Ne gondoljuk továbbá, hogy csak azért, mert nemzeti büszkeségeket és értékes előadókat hívunk össze egy terembe, az esemény máris a legrangosabb kategóriába kerül, ahhoz bizony nekünk, szervezőknek is hozzá kell tenni egy kicsit. És itt elsősorban nem az anyagiakra gondolok. Bár, nem tudom, hogy ezen a szinten érdemes volna efféle szócséplésbe bocsátkoznom…

Az idei legjobbak
A kép forrása: nemzetisport.hu