A kép forrása: mob.hu |
Úgy
tartom logikusnak, hogy a szervezést/lebonyolítást válasszuk el az év legjobb
sportolóitól. S ugyanebből a megfontolásból induljunk ki a szlogen azon
tagmondatából, melynek azért volt is valóságalapja: tényleg hazánk büszkeségei
gyűltek össze egy szép, széksorokkal teli teremben, egymás mellett helyet
foglalva, várva a végeredményt, hogy vajon az a cirka 300 sportújságíró (köztük
olyanok is, akik anno az első szavazáson is voksoltak, 57 éve), őt
választotta-e meg kategóriája legjobbjának.
Nézzük
a díjazottakat – a teljesség igénye nélkül!
Hosszú Katinka |
Shane Tusup |
Az
idei év minden bizonnyal legsikeresebb duója a Hosszú Katinka – Shane Tusup
páros volt. Mindketten címet védtek ugyanis. Katinka az év sportolónője
kategóriát nyerte meg zsinórban másodjára, míg az edző kategóriában férje,
Shane Tusup vehette át újfent a díjat – ez Fábiánné Rozsnyói Katalin sikere óta
nem sikerült senkinek.
A legjobb csapat |
Szívből
gratulálok minden jelöltnek és kategória-győztesnek!
A szervezés – mondjuk úgy – megpróbálkozott kitenni magáért. Legalábbis, ami a meghívott vendégművészeket illeti. Mégis: e neves névsort végignézve, nem is értem, hogy kapcsolhattam bosszankodva tovább a „gálaest” után. Nem voltam elégedett, és ez – természetesen – nem a díjazottak miatt volt így. Azon gondolkodtam, hogy egy valamire való művelődés/rendezvényszervező ennél jóval színvonalasabb szervezéssel állt volna elő, aka ilyen műsor után sírva szalad a nagyvilágba szégyenében. A címben szereplő „fapados” sem véletlen odabiggyesztett jelző. Azon gondolkodtam, vajon milyen deszkákból összeeszkábált valamin járnak-kelnek a „gála” szereplői, és hogy miért kell nekem minden lépést hallanom.
Aztán
azon is gondolkodtam, vajon Kállay-Saunders Andrásnak miért kell percekig „pózba
vágva” üldögélni a színpadon. Van ugye az a kínos csend, mikor mindenki
elneveti magát. Pontosan ez történt. Zene meg sehol. Nem azt mondom, hogy mikor
megszólalt, megnyugodott a lélek. Mintha a szomszéd szobában kapcsoltam volna
be a rádiót. No, sebaj. Végülis „csak” egy ötödik helyre repítette
Magyarországot az Eurovízión.
Aztán
nem is tudtam, hogy zsörtölődjek-e még olyan apróságokon, hogy miért nem vágtak
össze minden jelöltről egy pármásodperces kisfilmet (igen, tudom, hogy a
háttérben az egyáltalán nem látható kivetítőn ment valami ilyesmi), hogy mi,
kedves nézők ne azt nézzük, hogy mindenki felrecseg a lépcsőn, hanem aki –
esetleg – nincs képben, megismerkedjen az adott sportolóval. De miután realizálódott
bennem, hogy Mohay Bence („műsorvezető”) egyetlen mondatot sem tudott baki
nélkül elmondani két óra alatt, ilyen apró finomságokon nem is agyaltam tovább,
mint bemutatkozó kisfilm. Bár az abszolút „biztosíték-kicsapós” beszólás: a „jaj,
várjunk, még nem készült csoportkép, mindenki jöjjön vissza a színpadra”…
Építő
kritikáim tehát a következők: tanuljunk meg beszélni (vagy legalább felolvasni
a leírtakat), mielőtt emberek elé állunk, ne féljünk attól, hogy tükör előtt
próbáljunk nyilvános szereplés előtt. Bátran lehetnek önálló gondolataink, és
az előre összeállított – lehetőség szerint nem túl bárgyú – kérdéseinket időközben
is variálhatjuk az interjúalany válaszainak tükrében – nem árt például az sem,
ha egy picit ismerjük őket. Ugyanakkor nem létezik olyan, hogy fogyatékos
sportoló. Ne gondoljuk továbbá, hogy csak azért, mert nemzeti büszkeségeket és
értékes előadókat hívunk össze egy terembe, az esemény máris a legrangosabb
kategóriába kerül, ahhoz bizony nekünk, szervezőknek is hozzá kell tenni egy
kicsit. És itt elsősorban nem az anyagiakra gondolok. Bár, nem tudom, hogy ezen
a szinten érdemes volna efféle szócséplésbe bocsátkoznom…
Az idei legjobbak A kép forrása: nemzetisport.hu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése