 |
| A kép forrása: mob.hu |
A
címből a szemfüles olvasó kikövetkeztethette, hogy van némi kritikai
hozzáfűznivalóm az idei sportcsillagok gálaestjéhez. Egy értékelés vagy
véleményezés (vagy, hogy borzasztó menő legyek: egy feedback) általában mindig
a pozitív dolgokkal indít, majd ösztönző kritikával zár. Próbálom követni a
szabályokat, de építő kritikáimat a gálaestet meghirdető szlogenhez igazodva
fogom megfogalmazni. A hatalmas szavakban nagyon jók voltak a szervezők (ezt
rögtön vehetjük egy kezdő dicséretnek is). Jegyezzük meg a mondatot:
„Magyarország legrangosabb sportünnepsége, Magyarország legjobb sportolóival.”
Úgy
tartom logikusnak, hogy a szervezést/lebonyolítást válasszuk el az év legjobb
sportolóitól. S ugyanebből a megfontolásból induljunk ki a szlogen azon
tagmondatából, melynek azért volt is valóságalapja: tényleg hazánk büszkeségei
gyűltek össze egy szép, széksorokkal teli teremben, egymás mellett helyet
foglalva, várva a végeredményt, hogy vajon az a cirka 300 sportújságíró (köztük
olyanok is, akik anno az első szavazáson is voksoltak, 57 éve), őt
választotta-e meg kategóriája legjobbjának.
