Hogyan mondjam el neked...?

Év elején jelent meg az Athenaeum gondozásában a Hogyan mondjam el neked...? párkapcsolati kibeszélőkönyv, ami - bár címe talán ezt is sugallhatja - nem az első lépések megtételéhez ad tanácsokat az olvasónak, hanem a sokadik lépések utáni bukkanók kikerüléséhez, avagy átugrásához. Miről is van szó pontosan?

Hogyan mondjam el neked...?

Kiadó: Athenaeum

Megjelenés: 2016. január

Téma: párkapcsolat

Megrendelhető: ITT

Oldalszám: 96 oldal

Csillagérték: 7

Fülszöveg:

Ez a könyv a tiétek. Nem helyettetek oldja meg a problémáitokat, hanem veletek. Csak ti látjátok, hát legyetek őszinték benne!

Hisszük, hogy ki lehet mondani azt, ami a szívünket nyomja, és így máris egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz. Segít, hogy ne legyenek elharapott félmondatok, félve elhallgatott és a szőnyeg alá söpört, ott tornyosodó sérelmek. Hogy vissza lehet találni oda, ami miatt egymásba szerettetek, csak annyi minden nehezíti meg azt a legnehezebb társasjátékot, amit úgy hívnak: kapcsolat.

Segít, hogy megfogalmazhassátok a gondolataitokat, és el is tudjátok mondani a társatoknak.

Hiszen szeretitek egymást, csak olyan sokszor szembesültök azzal, hogy a legnagyobb gond az: „Hogyan mondjam el neked…?!”

Rideg Krisztina: Alkalmasság

Idén jelent meg magánkiadásban Rideg Krisztina: Alkalmasság című kötete. A könyv az írónő jóvoltából jutott el hozzám. A nyúlfarknyi olvasmány a beleolvasók alapján elég meggyőzőnek bizonyult számomra. Lássuk, beváltotta-e hozzá fűzött reményeim...

Rideg Krisztina: Alkalmasság
Megjelenés: 2015.
Kiadó: Magánkiadás
Téma, műfaj: halál, gyász
Oldalszám: 116 oldal
Csillagérték: 6

Fülszöveg:

"Mintha minden halálban a saját elmúlásommal néztem volna szembe: időtlenül. Pedig a halál mindig ugyanaz volt. Jött, amikor jönnie kellett, csak én voltam mindig más. És éreztem, hogy a bennem élő gyermeké volt anyám szomorúsága, és éreztem, hogy a bennem élő fiatalságé volt az Istent is számonkérő lázadás. És én volt az is, aki ott és akkor, a kórházban, csöndben állva, a szemébe nézett a halálnak egy pillanatra, nagyanyám tekintetén át. És éreztem, hogy a nagyanyám halála miatt érzett szomorúságom elveszett az apám iránt érzett részvétem és együttérzésem árnyékában. És éreztem, hogy az apám miatt érzett részvétem és éreztem, hogy az apám miatt érzett részvétem és együttérzésem, elveszett a mindenség akaratának elfogadásában. Mintha ott és akkor, alkalmasságom lett volna rá, hogy érezzem. Szavak nélküli feloldozássá vált bennem az elmúlás, kikerülhetetlenül az élet részévé olvadt és tudtam, hogy majd mindenkiért jönni fog, és az úgy van jól."