Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Betemetetlen fjordok. Teljesen a véletlennek köszönhető, hogy az izlandi irodalommal, s azon belül is (már ha ez elválasztható úgy, hogy csak tőle olvastam), Jón Kalman Stefánsson történeteivel abban az évben kezdek ismerkedni, mikor az unokatesóm és a családja ezen a számomra mindig is valamiféle misztikummal körbevettként elképzelt országba költözött.

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Jelenkor Kiadó, 2024, 180 oldal

Fordította: Egyed Veronika

Csillagérték: 7

A Hiányod maga a sötétség megmagyarázhatatlanul vonzott be a szerző világába, még akkor is, ha – szokásomtól eltérően – hosszú heteken át haladtam csupán a történettel. A Jelenkor Kiadó a nyár beköszöntére a szerző első, 1996-ban megjelent prózakötetét hozta el a magyar olvasók számára, így külön élményt sejtetett maga mögött, hogy Stefánsson legfrissebb regénye után rögtön a legelsővel folytatom. A két kötet között eredeti megjelenése között egyébként huszonnégy év telt el.

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség

Megcsontosodott időben az életről. Néhányan azt mondják, szépirodalmat (vagy az úgy nevezett magas irodalmat) nem azért olvassuk, mert szeretjük. Szerintem ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig felvet egy csomó olyan kérdést magával az olvasással, annak funkciójával és céljával kapcsolatban, ami igen messze vezetne minket Jón Kalman Stefánsson regényétől.

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség

Jelenkor Kiadó, 2023, 512 oldal

Fordította: Egyed Veronika

Csillagérték: 9

Noha mindez – tegyük hozzá ugyanezzel a gyorsasággal – látszólag nem is áll túl messze az izlandi szerző 2023-ban megjelent regényétől. A Hiányod maga a sötétség a Könyv és más Zsuzsijának ajánlására került a figyelmembe, s mivel ez volt az első elbeszélés, amit a szerzőtől olvastam, mikor a pakkomba választottam a kötetet, még nem is sejtettem, milyen érdekes élményben lesz részem.