Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Betemetetlen fjordok. Teljesen a véletlennek köszönhető, hogy az izlandi irodalommal, s azon belül is (már ha ez elválasztható úgy, hogy csak tőle olvastam), Jón Kalman Stefánsson történeteivel abban az évben kezdek ismerkedni, mikor az unokatesóm és a családja ezen a számomra mindig is valamiféle misztikummal körbevettként elképzelt országba költözött.

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Jelenkor Kiadó, 2024, 180 oldal

Fordította: Egyed Veronika

Csillagérték: 7

A Hiányod maga a sötétség megmagyarázhatatlanul vonzott be a szerző világába, még akkor is, ha – szokásomtól eltérően – hosszú heteken át haladtam csupán a történettel. A Jelenkor Kiadó a nyár beköszöntére a szerző első, 1996-ban megjelent prózakötetét hozta el a magyar olvasók számára, így külön élményt sejtetett maga mögött, hogy Stefánsson legfrissebb regénye után rögtön a legelsővel folytatom. A két kötet között eredeti megjelenése között egyébként huszonnégy év telt el.

S akkor kezdjük is mindjárt egy összehasonlítással: ha a Hiányod maga a sötétség esetében azt írtam, nem egy könnyen haladós könyv, nos, akkor az Árkok az esőben esetében ez hatványozottan igaz. Ugyan az 1996-ban megjelent prózakötet nem olyan terjedelmes, mint a legújabb regény, mindazonáltal sokkal inkább kéri és elvárja az olvasó figyelmét a bevonódás, a követés és a megértés szempontjából. Számomra a leglátványosabb fejlődési ív ebben érhető tetten: az elbeszélő az idők során elérte, hogy az olvasó maga vegye észre: a szöveg igényli az időráfordítást, az elmélyülést. Az 1996-os szöveg inkább elvárta. Ez nagy különbség.

A történet világa mindazonáltal nem ismeretlen. Az Árkok az esőben az 1970-es évek Izlandját mutatja be történetmozaikok, emlékképek, kavargó ködképek formájában. Működik. Be lehet jutni egy ember elméjébe. Itt az újabb élő és eleven példa. Mindannak ellenére, hogy Izlandot egy sokkal színesebb világnak képzelem el, hagyom az elbeszélőnek, hogy bevonjon egy jóval komorabb miliőbe, mintha a fjordok is beszürkülnének a sziklák mellé. Zárt világ, melynek ezzel semmi problémája nincs. Egy-egy autó feltűnése a horizonton csodaszámba megy, az emberek nem hajbókolnak egymásnak, nincsenek felesleges körök és nincs szükség önmeghatározásra, mert ez mindenki számára egyértelmű. Hogy ez titkokhoz vagy egyszerű önelfogadáshoz vezet, nem feltétlenül kerül napirendre. Elbűvölnek azok az országok, az a mentalitás, amely nem ragaszkodik görcsösen ahhoz, hogy elhelyezze magát a nagy egészben, nincsenek olyan megalomán vágyai, hogy mindenbe beleszóljon, hogy keressen egy kis széket, amire ráállhat, hogy ne tűnjön kicsinek. Egészen egyszerűen azért, mert nem ezek játsszák a hangsúlyt a társadalom mindennapjaiban. Lehet, hogy a zártságuk misztifikálható. És akkor mi van?

Ilyen gondolatok cikáztak bennem, miközben Stefánsson a lét értelméről, a természet és az ember kapcsolatáról írt mozaikjait olvastam. A kötet e tekintetben nem feltétlenül tekinthető koherens egésznek, bár az összetartó kapocs egészen erős, ez nyilvánvaló. Nem is novelláskötet, mert a történetszálak, az epizódok nem különülnek el olyan élesen egymástól. Mozaikok, ködképek. Talán ez lehet a pontosabb meghatározás. S noha igencsak megszenvedtem a könyvvel, nagyon izgalmas volt összehasonlítani a másik Stefánsson-történettel. Ha választanom kellene, az izlandi fjordokról – bármennyire a felfrissülés lehetőségét kínálják – nem nyáron olvasnék. De olvasnék még.

Blogturné Klub

A Jelenkor Kiadónak köszönhetően újabb Jón Kalman Stefánsson kötetet tarthatunk a kezünkben, ráadásul egy régi/új darabot, ugyanis az Árkok az esőben az izlandi szerző első megjelent prózája. A rövid, ám annál tartalmasabb kötetnek köszönhetően ismét elmerülhetünk az izlandi vidék és az emberi lélek végtelen változatosságában és szépségében. Tartsatok három bloggerünkkel, válaszoljátok meg a kérdéseket, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

A turné állomásai

07. 02. Könyv és más

07.04. Utószó

07. 06. Szembetűnő

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Jón Kalman Stefánsson további köteteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Az élet sebei nem hegednek be egy éjszaka alatt, ahhoz több kell, ám az éjszaka napvilága óvatosan cirógatja őket, és esetleg megengedi, hogy sírj.”

a Rafflecopter giveaway