
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Könyvmolyképző Kiadó, 2017, 432 oldal
Arany
János azon irodalmi személyek közé tartozik, legalábbis én általános iskolás
korom óta így voltam vele, akinek révén megismerkedünk új műfajokkal és néhány
életrajzi adattal, meg persze kitérünk az irodalmi életet alakító
tevékenységére. Ki ne tudna idézni a Családi körből, a Toldiból, A walesi
bárdokból, vagy épp ne rémlene neki, hogy a ballada műfajával az „Arany-órákon”
ismerkedett meg. S persze ott van Arany és Petőfi barátsága, melyben Arany a
megfontolt, bölcs barát (holott csak négy évvel volt idősebb Petőfinél)
eszményképe. Ha mélyebbre ásunk, talán még felbukkan egy-két életrajzi adat:
Nagyszalonta, Kisfaludy Társaság, Ercsey Julianna, Arany Laci, tüdőgyulladás,
Shakespeare. Mikor Aranyról volt szó órákon, mindig picit „porosnak” éreztem a
vele való foglalatoskodást. Nem lehet, hogy egy géniuszról ilyen érdektelenül
beszélünk, csak baktatunk műről műre, de hol van mögüle az ember?