Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy

Számtalan olyan regény és történet van, melyek ugyan az általános műveltség részét képezik – de legalábbis hallottunk már róla, adott esetben ismeretlenül is ismerjük –, az eddigiekben nem kerítettem sort rá. Ebből adódóan talán kevéssé meglepő, hogy mikor útjára indul egy klasszikusokat felvonultató kiadói sorozat, örömmel szegődöm nem csupán ezek népszerűsítése, de az olvasói élmény megszerzése mellé is.

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy

Kiadói sorozat: Érzelmes klasszikusok

Athenaeum, 2025 (1848), 318 oldal

Fordította: Csergő Hunor

Csillagérték: 8

Az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozata is ilyen, hiszen – amellett, hogy néhány megjelent kötetét már korábban olvastam – olyan kiadványokat ajánl az olvasók figyelmébe, melyek segítségével örökérvényű üzeneteket szerezhetünk, s különféle érzelmi hullámvasutakat járhatunk be.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Vannak időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze, olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is modern elgondolás növelte.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal

Fordította: Kiss Marianne

Csillagérték: 7

A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.