Andre Agassi: Open

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, szinte az eredeti megjelenéssel egy időben, 2010-ben jelent meg hazánkban Szabados Tamás fordításában Andre Agassi önéletrajzi könyve, az Open, ami már címében is igencsak kétértelmű, s izgalmas, a tenisz világának rejtelmeibe is invitáló olvasmányt sejtet.

Andre Agassi: Open

Könyvmolyképző Kiadó, 2018, 536 oldal

Fordította: Szabados Tamás

Csillagérték: 8

Andre Agassi abban a korszakban játszott, mikor én még csak nem is gondoltam arra, hogy valaha érdekelni fog a tenisz, és rajongója leszek a sportágnak nézőként. Persze, Agassi nevét ettől függetlenül is hallottam, ismertem, s jól emlékszem arra a forró nyári napra, mikor a Balaton-parton egy külföldi strandoló az Opent olvasta. Már akkor nyomban eldöntöttem, hogy ez a könyv tök menő, s hogy egyszer én is megismerkedem a kötettel, amiről már a magyar megjelenés előtt is olyan sok jót hallottam. Semmi közöm nem volt a teniszhez, most sincs túl sok a lelkes, bár egyre passzívabb "szurkolóságon" kívül, de ott a parton valami nagyon megkapót találtam az Openben.

Mint említettem, a Sampras-Agassi párharcot már csupán hírből ismertem, s csak utólag váltam "részesévé" a nagy érák ikonikus viadalainak. A - szerintem - legnagyobb éráét persze már figyel(t)em, noha nagyjából csak 2008 óta követtem állandóan és egyre nagyobb lelkesedéssel a tenisz világát...nem csupán a pályán, és nem csak az aktuális jelenben. Végül Agassit is így láttam egy élő közvetítés által játszani egy jótékonysági gálán (egy ilyen alkalommal vált például nagy kedvencemmé Martina Navratilova is), aztán a régebbi felvételeken mint nagyágyút, akinek oldalán a nagyérdemű teljes mellszéleséggel kiállt, miközben egy ifjonccal vívta a szokásos, gyorsan letudható meccsek egyikét, egy bizonyos Roger Federer ellen. Oké, azt a mérkőzést nem Agassi miatt néztem meg. Közben ott voltak a reklámok a nagy tornák szüneteiben (az Australian Open reklámblokkjait különösen kedveltem a 2010-es évek elején), ahol Steffi Graf oldalán természetszerűen és rendszerint feltűnt Agassi is. Tényleg nem volt semmiféle elképzelésem akkoriban Agassiról, így még szimpatikusnak is találtam. Aztán a 2010-es évek második felében már edzőként és bizonyos magyar termékek reklámarcaként is feltűnt, s kapkodva a fejem, nem is tudtam eldönteni, melyik szerepében vált ellenszenvesebbé. Nem volt más hátra, a könyvnek kellett igazságot tennie a fejemben.

"A tenisztáska olyan, mint a szíved 

– mindig tudnod kell, mi van benne."

Sampras és Agassi

Az Opent gyakran titulálják az egyik legjobb sportkönyvnek, s az az igazság, hogy ezzel egy pillanatig sem tudok vitatkozni. Agassi egész addigi élettörténetén végigvezeti az olvasót, s noha olykor érzékelhetően átsiklik saját maga jelentőségén, az egyes események alakulásában betöltött szerepén (akár pozitív, akár negatív értelemben), mégis egy olyan világot tár fel, melybe sokunknak nincs bepillantása. Az élsport hullámain szánkázunk végig a kezdeti évektől az aktív pályafutás befejezéséig. A kötet nagy erénye, hogy Agassi jó stílusban és nyíltan beszél a teniszhez fűződő viszonyáról, jelesül kezdve attól, hogy mennyire nem szerette ezt a sportot, egészen a - talán ezekből is fakadó - önértékelési problémákig. Sokat és hosszan ír a sajtónak és közvéleménynek való megfelelési kényszeréről, a személyes kapcsolatairól, a szülei álmainak beteljesítőjeként megélt érzelmeiről. A kötet gyengéje pedig igazából nem feltétlenül csak Agassi hibája, hiszen ő olyan, amilyen. Lehet kedvelni és nem kedvelni. A fordításon viszont elég sokszor húztam fel a szemöldököm.

"Fedezzétek fel azt a két ellentétes pólust önmagatokban, és ha nem ölelitek magatokhoz, vagy nem békültök ki velük, legalább fogadjátok el, és lépjetek tovább! Csak egyetlen dolgot nem szabad tennetek: hogy nem vesztek tudomást róluk."

@szembetuno_blog

Noha, mint fentebb is említettem, sokszor éreztem szándékos ferdítésket, szerintem a könyvet sportágtól függetlenül érdemes mindenkinek elolvasnia, aki az élsport iránt mint néző vagy szurkoló érdeklődik. De azoknak is nagyon tanulságos olvasmány lehet, akik göröngyösnek érzik az életüket, hiszen Agassi - még a csúcson is - elég kemény völgyekbe volt képes kerülni. Mindemellett nagyon érzékletes képet kapunk a sport világáról, közelebbről persze az 1990-es évek férfi teniszéről, a sikerek mögötti kudarcokról, a kudarcok mögötti sikerekről, a Samprasszel való párharcról. Agassi igazságáról. Ezt igyekeztem szem előtt tartani olvasás közben, és most is. Mert igazából a sporttal kapcsolatos vélekedéseket és a személyes küzdelmeket szerintem nagyon jól írja le, maga az elbeszélő személye, a főszereplő nem vált szimpatikussá, sőt. Igazából egy elég egomán arc rajzolódott ki, aki - finoman szólva - nem túl tájékozott, viszont sértődékeny, és tévedhetetlen. És igen, igenis bánt, ha valaki becsmérlően nyilatkozik a Jóbarátokról :D Mindazonáltal, nagyra tartom amiatt, hogy egy ilyen klassz önéletrajzi kötetet jelentetett meg, ami valóban élvezetes és tanulságos olvasmány.