Mary Alice Monroe: Déli karácsony

A General Press Kiadó gondozásában és Chovanecz-Molnár Éva fordításában 2018 októberében jelent meg Mary Alice Monroe Nyári emlékek sorozatának legújabb része, a Déli karácsony. A könyv a McClellan család szívmelengető történetét meséli el, amely karácsony idején játszódik. 

Mary Alice Monroe: Déli karácsony

General Press Kiadó, 2018, 308 oldal

Mary Alice Monroe régi vendége a blognak, hiszen a Nyári emlékek sorozat első három részéről is olvashattatok itt, itt és itt. A harmadik rész után úgy hittem, hogy a szerző trilógiaként tekintett a három testvér, Dora, Carson és Harper történetére. Így picit meg is lepett, mikor megjelent a Nyári emlékek negyedik része – olyannyira, hogy ki is maradt az olvasmányaim közül, mire észbe kaptam, már meg is érkezett a Déli karácsony.

Kép forrása

Kicsit aggódtam, hogy egy ízig-vérig nyári hangulatú sztori hogyan fog működni karácsonyi légkörbe burkolva, de hamar rá kellett döbbennem, hogy a Muir-lányok itt bizony vajmi keveset tesznek hozzá a cselekményhez, hiszen a középpontban a sorozat második részében megismert Taylor és kutyája, Thor múltját göngyölíthetjük fel. Az elején picit csalódott voltam, mert Harpert különösen kedveltem, ő és testvérei viszont csak a prológusban és az epilógusban bukkannak fel. No, sebaj…Taylor elbeszélése a prológusban valahogy kellemes hangulatot varázsolt, így végül érdeklődve lapoztam tovább. A McClellan család mindennapjaiban találjuk magunkat, s elsősorban az édesanya, Jenny nézőpontjából szemléljük az eseményeket, ahol a karácsonyra bizony nem a megszokott örömmel és lelkesedéssel készül a család. Jenny férjének vállalkozása a csőd szélén áll, s bár a nő több helyen is munkát vállal, szűkös ünnepek elé néznek. Mindeközben fiuk, Miller minden álma egy kiskutya, Taylor pedig Afganisztánban teljesít katonai szolgálatot. A karácsonyi csoda természetesen nem marad el, de ne szaladjunk ennyire előre!

@szembetuno_blog

Ami kizökkentett az olvasásból, az a Jennyre nehezedő teher: helyt állni anyaként, feleségként és dolgozó nőként, s különösen fájdalmas volt azzal szembesülni, hogy a férje egyáltalán nem támasza a nőnek. Nehezen tettem túl magam ezen az 1950-es éveket idéző hangulaton (és szerencsére később a cselekmények fel is oldották ezt a feszültséget), de figyelmem rövidesen Millerre irányult, meg persze a karácsonyi kívánságára. Mázli, hogy mégsem karácsony előtt olvastam a könyvet, mert annál mélyebbet ütött volna, hogy az én – egészen hasonló – kívánságom viszont nem vált valóra. Sokáig úgy tűnt, Milleré sem fog, érzései pedig egészen közel hozták hozzám a kisfiút. A karácsonyi csoda végül Taylor hazaérkezésében öltött testet, aki viszont kezdetben inkább szellemként mozgott a történetben. Testi sebei mellett lelki sérüléseket is hordozott, melyeket talán könnyebb titkolni, s melyekre a környezet is olykor csak legyint. Taylor révén találkozhatunk a PTSD-vel és az ezzel küzdők és a környezet kapcsolatával. Segítségként megérkezik Taylor mellé Thor, ami plusz feszültségforrás is Miller és bátyja között. A történetben egyértelműen a két testvér kapcsolata és viszonyuk változása volt a legérdekesebb. Kicsit visszaköszönt a Muir-lányok egymás irányában történő folyamatos változása.

A Déli karácsony végül, noha számomra érezhetően elmaradt a sorozat első három részétől, kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra. Nem különösebben okozott gondot, hogy január végén vettem kezembe egy karácsonyi történetet, mert az ünnep izgalma, Miller és Jenny készülődése, a családi karácsonyi hagyományok mind-mind nagyon meghitt hangulatot vontak a történet köré. Érdekes volt megismerkedni Taylor történetével, ami egyébként önálló kötetként, az előzmények ismerete nélkül is olvasható. Viszont azt hiszem, elmaradhatatlan, hogy a negyedik részes lemaradásom mihamarabb pótoljam.