Bihari Viktória: Tékasztorik és egyéb vikuságok

Bihari Viktória neve gyakorlatilag kikerülhetetlen a Facebookon. Még nekem is, aki alapvetően egyik blogját sem követem. A könyv olvasása előtt lényegében fogalmam sem volt róla, miért és mitől népszerű. Oké, ismerősök lájkjai által néha felbukkant egy-egy posztja az üzenőfalamon, amit szépen szorgalmasan végig is olvastam...nagyjából ennyi. Ettől függetlenül is érdekelt januárban megjelent könyve: mert honnan tudhatnám meg jobban, hogy mit is képvisel, ha nem a könyvéből? Nem igaz? Könyvet olvasni pedig egyelőre még mindig jobban szeretek, mint Facebook-posztokat. Plusz egy kiadvány mindig többet elárul a szerzőről: hogyan és mit válogatott össze és miként tálalja azt.

Bihari Viktória: Tékasztorik és egyéb vikuságok
Insomnia Könyvek, 2017, 324 oldal

Kíváncsian vetettem hát magam a sorok közé, aztán azon kaptam magam, hogy már a kötet utolsó fejezeténél tartok. Bizony, le sem tudtam tenni! Ez már magában is viszonylag sokat elárul a könyvről, de elég meredek lenne, ha ennyivel be is fejezném az értékelést.

A film plakátja

A Tékasztorik és egyéb vikuságok három nagyobb fejezetből áll. Nálam - mint utóbb kiderült - az első volt az igazi mérföldkő. A Vegyesvágott-tól egyszerűen dobtam egy hátast. A tékás sztorik ugyan sokszor sztereotipizálók voltak, de mégsem éreztem általánosítónak vagy kirekesztőnek. Talán amiatt, mert az elbeszélő nem csak a betévedőket, de saját magát is görbe tükör elé állította, ez pedig hihetetlenül szimpatikussá tette az egyébként is sírva nevetős sztorikat. Nehéz válogatni az életképek között, viszont nálam az Egri csillagok-sztori mindent vitt! S mikor már azt gondoltam, ezt a fejezetet itt nem is lehet überelni, megjelentek Viku gyerekkori levelei, saját kommentálásban, ahol nemcsak, hogy kuncogtam, de konkrétan felröhögtem - ezen nincs mit szépíteni.

Csuja Imre (Fater)

A második fejezet, a Fater szerint a világ, igen sokat mondó címet viseli. Itt nyer értelmet az előző bekezdést kezdő felütésem. Tartok tőle ugyanis, hogyha ezzel az egységgel indít a könyv, akkor most nem egy nyolccsillagos bejegyzést pötyögnék épp. Tény, hogy itt sem vagyunk híján humornak vagy szarkazmusnak, viszont a megidézett világban én kicsit elvesztettem a sztorik élvezeti értékét, nem kapcsoltak ki. A harmadik rész, Az igazi nő viszont megint visszahozta kezdeti lelkesedésem. Ha a Vegyesvágott összedobott életképekből áll, ez a rész összedobott érzelmekből. Komolyabb témákkal és párkeresési (rém)történetekkel.

Bihari Viktória és Görbe Nóra

Összességében, a Tékasztorik és egyéb vikuságok kellemes meglepetést okozott nekem. Fura kettősségként fog megmaradni bennem: egyrészt építi, másrészt bontja a sztereotípiákat, és ez volt igazából a legizgalmasabb benne. Építgeti őket, mert hát bizonyos fizikai tulajdonsággal rendelkezők épp azokat a személyiségjegyeket kapták, amikkel nagy általánosságban felruháznánk őket. Bizonyos fórumok épp olyan felhasználókkal rendelkeznek, amikre nagy általánosságban gondolunk. Ezeket viszont - bár, oké, néha tényleg túlzásnak éreztem - mégsem felülről kritizálja vagy neveti ki az elbeszélő. Ő is épp ott csücsül, magán is épp úgy látja és érzékeli a a gyengeségeket, és szembe is néz velük, kineveti őket vagy épp kesereg egy sort (a könyvesboltos történet ékes - és szívmelengető - történet erre). Tetszett, hogy rávilágít arra, hogy nem minden a lájk és a pozitív komment. Néha összetévesztjük a sikert és a hírnevet. Egyre többször. Szóval, akadt itt azért komoly téma és társadalomkritika is. Nem mondom, hogy nem éreztem bizonytalanságot, némi (nyelvi) igénytelenséget (a szövegszerkesztésnél nekem fura volt, hogy két fejezetben nem volt sorkizárt a szöveg, bár feltételezem, ez a műfaji váltásnak köszönhető), vagy a boldogtalanság humorral való palástolását, de  mégis arra a pár órára, amíg olvastam, kikapcsolt, megnevettetett. És ennél többet nem is kívánhattam volna.