Holden Rose: A harmadik

A Főnix Könyvműhely gondozásában olvashatjuk Holden Rose Howard Matheu különös esetei c. sorozatát. Rögtön év elején kicsit visszanyúlok egy két éve bontakozó szálhoz: a gyermek- és ifjúsági irodalomhoz, s a szerző jóvoltából a sorozat első és ötödik részével ismerkedhettem meg ebben a hónapban. Mivel "az elején kezdeni a legjobb", így elsőként jöjjön A harmadik értékelése!

Holden Rose: A harmadik
Sorozat: Howard Matheu különös esetei (1)
Megjelent: 2014.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Illusztrálta: Varga Zsolt
Téma, műfaj: gyermek-és ifjúsági, detektív
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 132 oldal
Csillagérték: 8

Fülszöveg:

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és lehet, hogy rablók vannak a nyomomban.

Nitával és Gillel láttunk valamit a nyári táborban, amit nem kellett volna. Hallgattunk róla, mert azt gondoltuk, úgyse hinnének nekünk. De nem hagyhattuk annyiban. Készítettünk egy tervet, hogy ne érezzük magunkat veszélyben. Bizonyítékot kellett találnunk!

Ez nem volt mindig egyszerű, és néhány dolog elég viccesen alakult. Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Kép forrása

A harmadik több okból is érdekelt. Egyrészt, szembejött velem egy lehetőség, hogy megismerkedhetek egy számomra új szerző, Holden Rose legújabb könyvével, a Hófehér kelepcével. Ami egyébként gyermek -és ifjúsági könyv. Ráadásul egy sorozat ötödik része. Egy detektívsorozaté...Huh, de bele szabad csapni egy sorozatba csak úgy, ukmukfukk? A szerző jóvoltából a sorozatindító történettel is megismerkedhettem...

 Howard Matheu különös esetei, Facebook

Gyermekkönyvet vagy épp ifjúságit olvasni felnőttként is izgalmas vállalkozás. Még akkor is, ha nem gyerkőcnek olvasol fel (vagy épp előolvasol, hogy korának megfelelő történetet adj a kezébe). Bizony, gyermektelen huszonévesként is jó néha a szakirodalom, a szórakoztató vagy szépirodalom mellé becsempészni egy kis csemegét. A műfaj könyveit mindig próbálom több nézőpontból is megfigyelni: ehhez igazából semmi külön koncentráció nem szükséges, a cselekmény, a párbeszédek mindig vonzzák magukkal, hogy elképzeljem magam hétévesként, ahogy - ebben az esetben - A harmadikat olvasom, aztán mostani szememmel értékeljem a sztorit, plusz megfigyeljem, hogy vajon a szerző hogyan látja (láttatja) a mindenkori kisiskolásokat. 

Howard

Kicsit nehéz magam detektívtörténeteket olvasó másodikosként elképzelni, de ugye fantáziára mindig szükség van, s ha abból indulok ki, hogy már akkoriban sem szerettem túlságosan, hogyha valami titok lappang a levegőben, ráadásul nem gyanúsítanám kicsi kori önmagam azzal, hogy érdektelenül kémleli a világot, annyira nem is állok távol A harmadik hőseitől. Elméletben. Ugyanis annyit mindenképp be kell vallanom: nem bánom, hogy az ilyen rázós szituk kimaradtak az életemből. Merthogy a Howard, Gil és Nita (jaj, nagyon tetszik ez a név) alakította titkos társaság nem kis kalamajkába keveredik a nyári táborban, mikor "véletlenül" olyan bizonyíték marad tulajdonukban, ami az egész kis csapatot szörnyű veszélybe sodorja. Valaki egyértelműen vissza akarja kapni azt a valamit, és ezért hajlandó a legvégsőkig elmenni. De vajon ki lehet az? A fülszöveg szerintem zseniálisan sikerült, így semmiképp sem szeretném újraírni, vagy lelőni a poént, így a cselekményről nem is írnék többet.

Howard Matheu különös esetei, Facebook

A harmadik szuper, csodálatos illusztrációkkal ellátott sorozatindító történet. A három gyerkőc között kialakuló kölcsönös bizalom és szeretet könyve, egy gyermekkori barátság megszületéséé. S mint tudjuk: az ilyen barátságok egész életünkben elkísérnek minket. Howard, Gil és Nita bimbódzó barátságát kétségkívül még szorosabban összekovácsolja a nyári tábor utózöngéje. Első nagy nyomozásuk izgalmas és fordulatos. Különösen jó megoldásnak tartom, hogy az elbeszélés lehetővé teszi a gyerekek gondolatmenetének követését: hogy olvasás közben úgy érezhetjük, mi magunk is aktív szereplői vagyunk a közös nyomozásnak (igen, itt most épp a hétéves önmagam beszél). Másfelől viszont, a detektívszál mellett a gyerekek ugyanúgy élik kisiskolás mindennapjaikat, mint mindenki más. Talán emiatt is olyan kedvelhetőek: nekik is megvannak a kedvenc és nem éppen kedvenc tanáraik, és mindenről megvan a sziklaszilárd véleményük. Ez így van jól. Az elbeszélő érzékelhetően ismeri a gyerekek világát, és hűen is adja vissza azt: nem magasztal, nem torzít, nem nagyít vagy kisebbít, ez pedig még szimpatikusabbá teszi a történetet. Szintén külön színfolt a szerző részéről, hogy nem a magyar hétköznapokba helyezte el a cselekményt, ami kicsit a nyitottság jelképe is számomra, a lábjegyzetek magyarázatai által az ismeretmorzsák észrevétlenül raktározódnak el a kis detektívfejekben. Mit is mondhatnék mást? Ez nem mese, ez egy detektívtörténet. Gyerekeknek. :)