Háború és szerelem - viseli alcímként Eoin Dempsey új regénye. Számos történetet írtak már a témában, munkatáborok viszonyairól, a háború miatt elsodródott párokról. A Rebecca nyomában az eddigiektől eltérően közelíti meg a témát - legalábbis, ami saját olvasmányélményeimet illeti. Eoin Dempsey regénye 2016 novemberében jelent meg a Maxim Könyvkiadó gondozásában.
Eoin Dempsey: Rebecca nyomában
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2016. november
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordította: Loósz Vera
Téma, műfaj: holokauszt, romantikus
Oldalszám: 280 oldal
Csillagérték: 10
Fülszöveg:
Rebeccát és szerelmét, Christophert semmi sem választhatja
el egymástól. Sem a lány erőszakos szülei, sem a dúsgazdag vőlegénye, Jonathan.
Ám amikor a második világháború végül lecsap Jersey szigetére, a náci
megszállók – a hitleri „végső megoldás” ürügyén – Európába deportálják a zsidó
Rebeccát. Christopert és családját hazájukba, Németországba
internálják, s a mindenre elszánt fiatalember, hogy megmentse a nőt, akit
keres, jelentkezik az SS-be. Auschwitzba helyezik, ahol ő felügyeli a gázkamrák
áldozataitól ellopott pénzt. Miközben Rebecca után kutat, Christopher nem
csupán az inkognitója megőrzéséért küzd, hanem lelki fájdalom is gyötri. Az
Auschwitz iszonyatos világán keresztülfolyó tengernyi piszkos pénz váratlan
lehetőségeket nyújt a számára. Vajon lesz hozzá ereje, hogy elfogadjon egy új,
bátor sorsot, amely örökre megváltoztathatja a saját és mások életét?
Holokauszttal kapcsolatos történetet írni szinte fél siker. Az embereket a mai napig foglalkoztatja a történelem e fekete és megmagyarázhatatlan foltja - engem is. Sokféle megközelítésben, többféle műfajban olvastam már, néztem filmeket a nácik folytatta népirtásról: dokumentumregény, napló, vers, szakirodalom, memoár, művészfilm, szépirodalom - s még sorolhatnám. A szépirodalmi vonal új képviselője Eoin Dempsey regénye.
A történet elején a 20. század első évtizedeiben járunk. Jersey szigetén megismerkedünk két ifjúval, a gazdag Christopherrel és a családja által bántalmazott Rebeccával. Rebecca és Christopher kapcsolata kezdetben baráti, ami felcseperedésük alatt szerelemmé alakul. A regény három nagy egységéből az első ezt az időszakot meséli el. A második tulajdonképpen maga a cím: Rebecca felkutatásának története, nem várt, egészen elképesztő köntösben és módszerekkel. Arra számítottam, hogy Jersey náci megszállása, a két fiatal elszakadása egymástól, idilli állapotot dönt romba. Nem így történt. Christopher és Rebecca kapcsolatában éreztem, hogy őket a szerző is egymásnak teremtette ugyan, de Rebecca valahogy mindvégig megmaradt plátói mivoltában: a cél, akiért Christophernek küzdenie kell, mert ez a lány jelenti számára a teljes boldogságot. Szerintem, nem is lőttem nagyon mellé, a cselekmény kibontakozása mindvégig ezt támasztotta alá. Rebeccát - zsidó származása miatt - Jersey német megszállását követően deportálják, Christopher pedig elhatározza, mindenképp megtalálja szerelmét. Jó kapcsolataira, leleményességére és hozzáértésére támaszkodva hamar előnyös helyzetbe kerül (persze, ez is nézőpont kérdése), s SS tisztként Auschwitzban felügyeli a tábor működését, idővel antikorrupciós bizottságot is felállít - és szüntelenül kutatja Rebeccát, még annak halálhíre után is. A kötet betekintést ad a munkatáborok működésébe, a hierarchikus rendbe, és egy olyan vezető személyiség tevékenységébe, aki titkon kijátssza a rendszert, melynek - bár csak névleg, de - szolgálatában áll.
Persze, mindez nyakon öntve egy kis romantikával, tapintattal és olvasóbarát stílussal. A történetvezetésben kifejezetten tetszett az a folyamat, ahogy Christopher szemüvegén keresztül megismerkedünk a tábor működésével: mikor megérkezik Auschwitzba, hitetlenül áll a szeme láttára történtek, a gázkamrák feketén cikázó füstje, a tisztek hazugságai, a zsidók rémülete előtt. Nem lát más utat, hogy felkutassa Rebeccát, ugyanakkor nem is akar azonosulni a rá szabott feladatokkal, még akkor sem, ha azok az adminisztrációra és nem a végrehajtásra korlátozódnak. Megismerve a rendszert, ügyesen megtalálja azokat a réseket, melyek minden betonbiztosnak tűnő rendszer falain ott vannak. A mókás talán az, hogy épp az antikorrupciós bizottság feje használja leginkább a kenőpénzek csúsztatásának fortélyait. Sokáig nem teljesen értettem, min ügyködik, az egész csak a kötet harmadik harmadára kristályosodott ki, és vált nyilvánvalóvá.
A
Rebecca nyomában megérintett. A szerző kifejezetten jó, olvasmányos stílusban ír, a történet végig fenntartotta a figyelmem, nem igazán voltak üresjáratok. A regénybe ékelt Anka-történet egy egészen rövid epizód volt, mégis talán ez tette rám a legnagyobb hatást, a sok ezer halál mellett, amiről lényegében mind szó esik a cselekményfolyamban, az erőszakról, a bántalmazásokról, az állandó rettegésről mégis egy kis túlélő reménysugara és annak árnyékba borulása volt az, ami berántott a munkatáborok embertelenségébe. Nem tudom, sosem fogom tudni, hogy egy ilyen témájú könyvre lehet-e azt mondani, hogy jó, de Eoin Dempsey számomra hatásosan alkotta meg karaktereit, a történetet, a plátóiságot, a mindig mindenen átsugárzó reménysugarat, történetéhez leginkább eszközként használta Auschwitzot. A
Rebecca nyomában a történelmi regény, a szépirodalom, a romantikus és fantázia világának egy egészen különleges kis elegye. Mindemellett - ahogy oly sok ilyen témájú regényben - itt is hangsúlyos szerepet kap a bűnösség kérdése, vajon a táborok SS tisztjeit felmenti, hogy parancsra cselekedtek? Christophert felmenti, hogy Rebecca felkutatása miatt rántott magára vezető szerepet Auschwitzban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése