2016 őszén jelent meg a General Press Kiadó gondozásában Angela Marsons nagy sikerű Kim Stone sorozatának második része, az Ördögi játszmák. Az Elfojtott sikoly számomra mindenképp ikonikus marad az olvasmánylistámon, izgatottan lapoztam hát fel a történet folytatását.
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Sorozat: Kim Stone (2)
Eredeti megjelenés: 2015.
Hazai megjelenés: 2016.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Imre Balázs
Téma, műfaj: krimi, thriller
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 368
Csillagérték: 10
Fülszöveg:
Alexandra Thorne pszichiáter. Jól menő magánpraxist
visz, önkéntes
munkát vállal
egy rehabilitációs intézményben, cikkei jelennek meg szakmai
lapokban, intelligens, vonzó; és olyan szabadságot teremt magának, amelyre mindig is vágyott. Egy tökéletes nő, egy tökéletes élet. Egy napon azonban az egyik páciense gyilkosságot követ el,
bosszút áll egy hajdani traumáért. Egy másik páciense majdnem agyonver egy
férfit, aki csak megrázogatta, hogy felébressze. Mi történik dr. Thorne
betegeivel, hogy ilyen erőszakos cselekményeket hajtanak végre? Mi zajlik
egy-egy terápián? És mi lehet az orvos valódi szándéka?Kim Stone felügyelő hátborzongató ügybe csöppen, a
megérzéseire hagyatkozva, mást lát ott, ahol a kollégái és a felettese csak a
maszkot. Egyedül marad: a saját szakállára kezd nyomozni, de talán gyermekkora
tragikus eseményei, veszélyes élete miatt egy okos és számító elme számára
könnyű préda lehet…Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ugyanolyan
keményen és minden megalkuvás nélkül veszi fel a harcot a bűnnel és a
bűnösökkel szemben, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a veszélyes tempó,
a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi.
 |
| Szerző és könyve |
Angela Marsons neve, illetve a Kim Stone sorozat számomra egyet jelent azzal a pillanattal, mikor megkedveltem a krimit. Az Elfojtott sikoly előtt elvétve került krimi vagy thriller a kezembe, főképp azért, mert a legkevésbé sem kötött le. Azóta viszont egyre bátrabban kísérletezem. Valahogy olyan ez, mint mikor egy gyerek kezébe könyvet adsz: sorsdöntő lehet, hogy megkedveli-e az olvasást, vagy sem. Ezek után nem csoda, milyen izgalommal lapoztam fel az Ördögi játszmákat.
 |
| Eredeti borító |
Egy vallomás: idegenkedem a pszichológiai, pszichiátriai kezelésektől. Nem mintha bármilyen konkrét tapasztalatom lenne. Akadnak pszichológus ismerőseim, és abszolút elismerem, ha valaki ért ahhoz, hogy egy másik személy lelki gondjait orvosolni, enyhíteni tudja. Mert most szigorúan a lelki válságban lévők kezelésére gondolok. Olvasok ilyen témájú vizsgálatokról, eredményekről is. Néha jó érzés, hogy van a mélypontjaimra valamiféle magyarázat, kapaszkodó. Hogy odamernék-e ülni egy idegen ember elé, hogy magamról beszéljek - tudva, hogy azért figyel, hogy kiértékeljen? Nehéz. Ha nem éreznék más megoldást, minden bizonnyal megtenném. Olykor szerintem sokakban felmerül, hogy szüksége lenne egy értő, segítő kézre. Értő. Segítő. Hiszen nyilván olyan szakember elé teríteném ki a lapjaim, akit az a szándék vezérel, hogy segítsen. Ott van viszont az érme másik oldala: előállhat olyan szituáció, mikor az általam szakembernek vélt valaki visszaél a helyzettel, és olyan irányba befolyásol, ami végleg tönkreteheti az életem?
E fenti eszmefuttatásom nem légből kapott gondolataim lenyomata, szorosan kapcsolódik Angela Marsons második regényéhez. Bár egy év is eltelt már az Ördögi játszmák hazai megjelenése óta, a könyvet fellapozva egy pillanat alatt visszavarázsolódtam Kim Stone életébe. A szókimondó, nyers stílusú felügyelő ismét irtózatos gyilkosság után nyomoz. Gyermekbántalmazás, szexuális zaklatás, hidegvérű emberölés. A gyilkos személye mindig más, általában labilis lelkületű személy, aki azonban mégsem saját dallamának hatására gyilkol. Valaki más irányítja a szálakat - beteges kíváncsisággal aziránt, vajon mit éreznek az általa befolyásolt emberek, miután megölték áldozatukat. De ki állhat a háttérben? Kim Stone és csapata minden esetet igyekszik felgöngyölíteni, kigubancolni az összekuszálódott szálakat, mindeközben maga Stone is veszélybe kerül. Olyan sebeket kell felnyitnia, melyeket nagyon mélyen eltemetett magában. Most nem ő irányít, más próbálja meg őt befolyásolni. Egy értő, ám a legkevésbé sem segítő kéz.
 |
| Angela Marsons |
Az Ördögi játszmák fordulatos, izgalmas történet. Benne van minden, amiért az előző regényt szerettem, és amivel Angela Marsons beszippantott engem a krimik világába. A főbb karakterek kidolgozottak, a sztori olvastatja magát. Imádom Kim Stone humorát és azt is, hogy ebben a kötetben még többet megtudhattam az elrejtett múlt titkaiból. Az irónia és szarkasztikus párbeszédek roppant szórakoztatóak. Tetszett, hogy bár mindvégig tudtuk, ki áll a gyilkosságok hátterében, nem volt olyan láncszem, ami ne érdekelt volna az ügy felderítése közben. Érdekelt minden olyan apróság, amit én nem, de Stone felügyelő észrevett és összerakott. Nem volt idő unatkozni, nem voltak holtpontok. Egyszerűen zseniális volt a pszichológiai játék megjelenítése, amivel főbűnösünk játszadozott a szereplőkkel, a miértekre adott válasz pedig nagyon hatott a történet lezárásában - ez ütött igazán, hiszen a kiléte lányegében végig ismert volt az olvasó számára. Veszélyes játék, ördögi játszmák! Türelmetlenül várom a harmadik részt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése