Sophie Hannah: Az idegen ház. Az első pszichothriller, amit olvastam. Ismét egy újdonság a blogon - no, meg személyes olvasmányélményeim között, s aztán kiderül, hogy azért annyira mégsem. Sophie Hannah kötete ugyanis sokkal meglepőbb és meghökkentőbb volt számomra, mint azt előzetesen vártam.
Sophie Hannah: Az idegen ház
Fordította: Szabados Tamás
Csillagérték: 8
Nem
titok, már a fülszöveg is eléggé felkeltette az érdeklődésem, mint ahogy azt
sem szeretném eltitkolni, hogy bizony az első oldalakkal megszenvedtem. Picit
lassan és zötyögősen indul a történet, de megéri várni! És nyitott szemmel
járni a történetben!
„Bármit
mondok magamnak, nem működik. Ezért kell ellenőriznem, hogy megnyugtassam
magamat. Az ellenőrzés még nem jelent őrültséget; az ellenőrzés elmulasztása az
őrültség.”
Tegyük
fel: éjszaka eladó lakásokat nézegetsz a neten. Egy bizonyos lakást. Virtuális
sétát teszel benne. Aztán hirtelen feltűnik egy vérbe fagyott holttest. Mit
teszel? Nagyot pislogsz - nyilván álmos vagy. S ahogy kinyitod a szemed, a
hulla eltűnik. Csak a fáradság játszott veled, vagy valóban láttad azt, amit
rajtad kívül talán senki? A regény főszereplője, Connie úgy dönt, a férjének is
elmondja ezt az első (második és harmadik) hallásra is elég abszurd történetet.
Kit nem hisz neki. Senki nem hisz neki. Kivéve egy nyomozót, aki történetesen
még utána is jár a dolognak. Végül, a rendőrség semmiféle nyomot nem talál
arra, hogy gyilkosság történt volna a Bentley Groove 11-ben. A rejtély nem
oldódik meg: mi több, egyre több és több gyanús dolog történik Connie-val, s a
történetben járva-kelve, már magamat sem érzem teljesen normálisnak. Az egyik
pillanatban logikusnak tűnik a nő gondolatmenete, a magyarázatai, a másik
pillanatban totál hibbantnak tartom. Ki vezet meg kit? Talán mégiscsak Connie
férje, Kit áll a háttérben? A jelek egyre inkább hozzá, és Cambridge-ben
töltött éveihez, emlékeihez vezetnek.
„Lehetetlen,
hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerülök, cserben hagy;
biztosan rosszul
csinálok valamit.”
A
krimi mellett pedig megvan a könyvben az a mélylélektani utazás, ami miatt
annyira mégsem jártam ismeretlen terepen. Elgondolkoztatott. A házastársi
viszony, a nőiség meg úgy általában az emberi kapcsolatok terén egyszerű, de
fontos kérdéseket vet fel a történet - és úgy összességében, a szereplők
egymáshoz és önmagukhoz való viszonya. Mennyire ismerhetjük az embert, akivel
évek óta élünk? Tudjuk, mire gondol, kitaláljuk a kívánságait, de ez minden?
Vagy ez épp elég? Valóban a társai vagyunk, és nem az alávetettjei? Észrevettük
már, hogy a saját személyiségünket alárendeltük az ő kényelmének? Beszéltünk
már erről? Mindent ki kell mondani? Hogy viszonyulunk felnőttként a
szüleinkhez? Belefolynak a mindennapjainkba? Vagy épp beleszólnak? Tartjuk
egyáltalán velük a kapcsolatot? Na, és a múlt? Azzal mi van? Túlléptünk rajta?
Vagy még mindig a fogságában élünk?
„Miként
lehetséges, hogy annyira ismerem, hogy olvasok a gondolataiban
ugyanakkor
attól félek, hogy egyáltalán nem ismerem?”
A
lélektani barangoláshoz igazán figyelemreméltó társakat is adott mellénk a
szerző. Néhol egészen meglepő narrációval. Connie elbeszéléseiben például az
volt számomra igazán meghökkentő, hogy sokszor kívülről szemléli önmagát. Sőt,
mintha legtöbb esetben így történt volna. Éreztette, hogy egészen biztos nem
tűnik logikusnak egy-egy reakciója, mégis minden körülmények között kitartott
az igaza mellett. Lényegében, mindent egy lapra tett fel. Hosszú ideig
gondoltam úgy, hogy az ő múltja takarja a titkokat, olyan titkokat, amire
mindenki csak utalgat, de senki nem mond ki. Mintha egységes hallgatás mellett
tettek volna fogadalmat. Vagy mégis így van? Connie mellett Kit személyiségéből
kapunk a legtöbbet - ha szabad így fogalmaznom. A történet közben nem, viszont
a könyv elolvasása után az ő karaktere okozta számomra a legnagyobb döbbenetet.
Érdemes odafigyelni a viselkedésére. És akkor talán a fenti kérdések is
némiképp megválaszolásra kerülnek. Legalábbis, ami a történetet illeti.
„Vajon
ha közel állunk valakihez, azt jelenti, hogy annyira ismerjük a korlátait,
önbizalomfokozó önámítását és önző nyafogását, ahogy a sajátunkat ismerjük?
Amikor az utolsó szóig képesek vagyunk megjósolni minden reakcióját, arcának
minden rándulását, hogy a csalódás és a kiszámíthatóság émelyítő érzésétől
abban a percben elakad a lélegzetünk, amint megpillantjuk, még mielőtt egy szót
is szólna?”
A
borító Sophie Hannah-t a pszichothriller koronázatlan királynőjeként
aposztrofálja. Nos, egyelőre úgy tűnik, ezt nem tudom megcáfolni. De - mint
ahogy azt a fentiek is alátámasztják - nem is akarom. A néhol - és főleg az
elején - nehézkes történet végül igazán fordulatos, és sok figyelmet kívánó
sztorivá duzzad, tele kérdésekkel. Gondolkodásra és merengésre késztet. Azt
tartom, hogy sok esetben egy könyvnek jókor kell találkoznia az olvasóval, hogy
igazán hatással legyen rá (főleg, ha új műfajról van szó). Azt hiszem, Sophie
Hannah és az én találkozásom pont jókor történt.
„A
legtöbb ember így működik: mond valamit, aztán, amikor bebizonyosodik hogy
tévedett, az ellenkezőjét mondja, s közben elfelejti, hogy korábban más
álláspontot képviselt.”
Szépirodalom,
történelem, ismeretterjesztő kötetek vagy épp albumok. Örömünkre szolgál, hogy
a Kossuth Kiadói Csoport, hazánk egyik legjelentősebb kiadójának bemutatkozó
turnéján három könyvet is bemutathatunk Nektek! Tartsatok velünk, ismerkedjetek
meg a Kiadó köteteivel, és a Kiadó jóvoltából lehetőségetek van megnyerni a
turnéban részt vevő könyvek egy-egy példányát!
04. 05. - Always Love a Wild Book
A
Bemutatkozó turné alkalmából - hogy még több kötetet megismerhessünk a Kossuth
Kiadótól - egy kis könyvvadászatra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok
egy rövid leírást a Kiadó gondozásában megjelent kiadványok közül. A
feladatotok az, hogy kitaláljátok, melyik könyvről van szó, a rafflecopter
megfelelő sorába pedig beírjátok a szerzőt és a címet!
Figyelem! A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik mindhárom állomáson kitalálják és beírják a megoldást. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
„Néha
pont az csábít minket, aminek taszítania kellene. Ezzel Beth is tisztában van,
ugyanis ő arra férfira vágyik, akiről mindenki azt gondolja, hogy romlott. Ám
azért, hogy megmentse őt, mindent fel kell adnia.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése