Hercsel Adél: Magyar szeretők

A napokban jelent meg az Athenaeum gondozásában Hercsel Adél igen sokat mondó című, Magyar szeretők könyve. A fülszöveg és a cím alapján régóta vártam, hogy olvashassam a kötetet, érdekelt a szeretők gondolatvilága, cselekedeteik mozgatórugója...lássuk!

Hercsel Adél: Magyar szeretők
Hazai megjelenés: 2015. október 6.
Kiadó: Athenaeum
Téma, műfaj: riportkönyv
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 336 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Elhidegülés – megcsalás: ez a félrelépés általános képlete. Az elhidegülés szinte kivétel nélkül szexuális természetű, de mit kezdjen magával és a vágyaival az, akit évek óta nem kíván a párja, miközben a kapcsolata alapvetően jól működik, a közös gyerekekről és a közös egzisztenciáról nem is beszélve?! Ugye, nem is olyan egyszerű? És mi a helyzet a történet lelki oldalával? – A Magyar szeretők című riportkönyv tíz férfi és tíz nő őszinte, hol megható, hol fájdalmas, néhol humorral átitatott, de leginkább tanulságos vallomásán keresztül járja körül első sorban azt, hogy kit mi sodor bele egy viszonyba. Az egyik legfelkapottabb belvárosi kávézó teraszán ültünk egy kellemes tavaszi délutánon, és az egyik riportalanyom épp arról mesélt, hogy a férje egy 20 éves lánnyal csalja. Aztán elhallgattunk, mert észrevettük: a teraszon mindenki a megcsalásról és a viszonyokról beszél.

Picit ugyan kívülállónak érzem magam a könyv témáját illetően, tekintve, hogy sem megcsaló, sem megcsalt szerepkört nem töltöttem be eddigi életem folyamán. Ettől függetlenül roppantmód érdekel a téma. Mi romolhat el annyira, hogy nem lehet megbeszélni? Miért vállalunk gyereket egy rosszul működő kapcsolatban? Kinek az életét tesszük tönkre? Kinek hazudunk? És a legfontosabb: miért hazudunk?

Az idézeteket a könyv hivatalos
Facebook-oldaláról hozom

Mindenféle álszenteskedés nélkül, ha egyetlen emberi tulajdonságot kellene kiemelnem, ami véleményem szerint visszataszító vagy undorító, az a hazugság. Ezzel tulajdonképpen elég sok más, ebből fakadó ellenszenves elemet is lefedtem. A hazugság  az, aminek okára az eddigiekben nem találtam kielégítő választ. Legalábbis olyat, ami számomra elfogadható lenne.  Megkérdezhetem ugyan, hogy miért? Miért hazudtál? Miért hazudtam? De tökéletesen felesleges. Merthogy nincs rá magyarázat. Ugyanis mint az emberi kommunikáció adottságával rendelkező lények, alkalmasak vagyunk, elnézést: lennénk arra, hogy aggályainkat, problémáinkat mindenféle sunyi kijátszás vagy játszadozás nélkül kitárgyaljuk. Mert olyan nincs, hogy együtt élek valakivel, állítólagosan még érzelmi szálak is kötnek hozzá, s mégis azt állítom: erről vele nem lehet beszélni. Mert akkor mit keresek mellette? Miért is szeretem őt? Szeretem-e egyáltalán? És: állíthatom-e azt tiszta szívvel, hogy szeretem? A világ nem bonyolult. A hazugsághegyek viszont azzá tehetik.

Az idézeteket a könyv hivatalos 
Facebook-oldaláról hozom

Ez tehát a saját kiindulópontom. Nem vagyok szakember, vagy hozzáértő. Csak egy sima ember, egy sima olvasó, akinek véleménye van. Kíváncsian vártam, tíz férfi és tíz nő képes lesz-e árnyalni, vagy megváltoztatni azt. Húsz őszinte vallomás. Kis ellentmondást érzek, ami ráadásul csöpp szkepticizmust váltott ki belőlem: idegeneknek képes vagyok őszintén beszélni, de azzal, akiről beszélek, "aki miatt" beszélnem kell, nos, vele nem? Hogy higgyem így el az őszinteség szándékát? Mert így nincs vesztenivaló? Vagy van? Hogy is van ez? Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek - hangozhat a válasz.

A kötet felépítése logikus, egyszerű és követhető. Nem ugyanarra a kaptafára épülő vallomásokat olvasunk, ami egyszerre örvendetes és kiakasztó. Örvendetes, mert nem unom, hogy mindenki elmondja, hogy az asszony/férj elviselhetetlen, nem hajlandó változni, és egyébként is, teljesen eltávolodott egymástól a két szexuális igény. Kiakasztó pedig azért, mert: ó te jó ég! Mennyi magyarázat és félrebeszélés! Persze, nem minden esetben. Olvashatunk például évtizedek óta működőképes nyitott házasságról, önértékeléssel is rendelkező alanyok beszámolóiról, de akadnak számomra egészen elképesztő árnyékéletről szóló hencegések is. Amik egy picit sokkoltak. Egyről viszont nem emlékszem, hogy őszinte és - engem is - mélyen érintő vallomást olvastam volna: valahogy egyik sem zárult úgy, hogy "és akkor odaálltam elé, hogy elmondjam, ami bánt." De miért nem? És ezzel nem akarok minden sarat a megcsalóra kenni, nyilván - ahogy mondani szokták - kettőn áll a vásár.

Az idézeteket a könyv hivatalos 
Facebook-oldaláról hozom

Véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy csakis a konzervatív értékeket valló, hagyományos modellben élő családok működhetnek jól és boldogan, mert - annak ellenére, hogy tudom és tapasztalom, hogy ez működőképes, és  az elkerülhetetlen súrlódások mellett is biztos hátteret, kiegyensúlyozottságot, örömöt, harmóniát ad tagjainak - látom azt is, hogy nem törvényszerű, hogy mindenki éljen, élhessen ezzel a lehetőséggel. Ugyan, a kötetben nyilatkozók szerint a merev szabályok uralják a házasságról, családról való közvéleményt, én ezt épp fordítva látom. Ez a gondolatmenet persze - a könyvtől is - messzire vezethetne. Csupán próbálom fejtegetni az olvasottakat. Tehát, abszolút hatást gyakorolt rám a könyv. Még inkább nem értem ezt az egész megcsalós-hazudozós hozzáállást, de legalább van egy kapaszkodóm, beszámolók a miértekről és hogyanokról. A kalandkeresésről. A felelősség - sokszor - teljes hiányáról. Mert akárhogy is: egy (vagy több) gyermek megszületése után valahogy feltételezném a felelősség megjelenését is - igen, tudom, hogy ez csak az esetek elenyésző részében automatikus. És ez, maga a családvállalás egyáltalán nem kell azt jelentse, hogy ott a szülő élete véget ért - a két véglet között azért akad némi hézagos átmenet. De, persze, lehet, hogy megint elkalandoztam...

Az idézeteket a könyv hivatalos 
Facebook-oldaláról hozom

...mert hát nem tudok mit tenni: elkalandozom. Annyi, de annyi kérdés felmerült bennem - és nem vagyok benne biztos, hogy érettebb szemlélettel, több tapasztalattal ez a kérdésdömping a fejemben csekélyebb lenne, sőt! Ez a kérdésáradat ugyanis nem passzol az én emberi kapcsolatokról szőtt - igen, tudom, sokszor túl naiv és idilli - elképzeléseimről, tapasztalataimról. Valószínűleg ez abból is fakad, hogy hazugságok, csúsztatások, őszintétlenségek miatt szakadtak már meg addig barátinak gondolt kapcsolataim - és itt csak egy "szimpla barátságról" beszélek. Hogy bánom-e ezen emberek eltűnését az életemből? Nos, nem. Mert az őszinteséget, az egymással való nyílt beszédet mindenki megérdemli. Persze, ha jelentenek még ezek a szavak valamit. No, és jelent még számunkra valamit, akihez szólnak....szólnának.