Annyiszor igyekeztem már megfogalmazni (vagy legalábbis próbát tenni rá), hogy mennyi szempontból lehet klassz dolog/időtöltés/hobbi az olvasás, és
annyi nemzetiségű szerzőtől olvastam már, hogy igazán csak most tudatosult,
hogy Törökországnál keletebbre nagyon ritkán vándorlok, ami a történet környezetét vagy a szerző nemzetiségét illeti. Merthogy alapvetően igen, utazhatunk térben és időben, de térben, mintha Ázsia sokkal ritkábban fordulna elő, az én olvasmányaim között legalábbis mindenképp.
Genki Kawamura: A virágokat ne felejtsd
21. Század Kiadó, 2023, 304 oldal
Fordította: Vihar Judit
Csillagérték: 8
Hogy a kiadói palettán ez hogyan alakul, annak (még) nem igazán jártam utána. Őszintén
szólva azonban, ez tényleg most ejtett gondolkodtatóba, mikor a bejegyzésbe fogva,
megpróbálom összefoglalni és felgöngyölíteni, miért éreztem olyan távolinak, de
minimum idegennek Genki Kawamura regényét – s közben miért gyakorolt rám mégis
hatást.
