A József Attila-kultusz létezik, s ennek vitathatatlan darabkája Szántó Judit naplója és visszaemlékezése. A két szöveget a Petőfi Irodalmi Múzeum 1986-ban jelentette meg, ezzel ismerkedtem meg egy január eleji napon.
Megjelenés: 1986.
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum/Múzsa
Téma, műfaj: életrajzi, költészet
Oldalszám: 220 oldal
Csillagérték: 5
Fülszöveg:
„Judit szerette Attilát és
szerette a verseket. Dolgozott, robotolt, verekedett Attiláért, de kopott retiküljében
hordta volt férjének fényképét. Néha megmutatta: Nézd, milyen szép férfi.
Milyen intelligens homloka van. Milyen szája…
Attila túlfűtött heve égig
lobogott. Szerelmes csodálattal csüngött asszonyán. Judit tudta, hogy Attila
nagy költő. És azt akarta, hogy nagyon nagy költő legyen. Mindent megtett érte.
Kilincselt szerkesztőségekben. Sírt és könyörgött. Elhelyezte verseit, szóba
állt gyűlölt emberekkel. Egész nap dolgozott, s munkája után otthon mosott és
vasalt, hogy tiszta inge legyen másnap Attilának.”(JÓZSEF JOLÁN, 1940)
