Néha
elkövetek kamikaze választásokat – és csak azért bökök rá egy könyvre, mert
valahol, valamikor, valakitől hallottam a szerzőről (vagy egy műről) valami nagyon jót, vagy
valami nagyon rosszat. Bizony. Ez a tűpontos definícióm erre a most kitalált
fogalomra (de innen már használni fogom). Sokszor így jutok el nagyon jó
történetekhez, máskor nagyon rosszakhoz – megint máskor pedig fogalmam sincs,
hogy miért ejtett szót az adott alkotóról valahol, valamikor, valaki. Kitaláltátok:
Rupi Kaur könyve egy kamikaze választás.
Rupi Kaur: Gyógyító szavak
Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 320 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Csillagérték: 5
Rupi
Kaur nevével (bár tény, hogy a Tej és méz szembejött velem a közösségi média
felületein, de annyira nem csigázott fel, hogy akkoriban utána is járjak) egy kommunikáció- és
médiatudomány kurzuson találkoztam, ami az irodalmi ízlésformálást, az
instant költészetet és hasonló témákat emelt fókuszba. Az oktatóval elrettentő
és üdítő példákkal foglalkoztunk, néhol komolyan elgondolkodva, néhol elkacarászgatva.
A bejegyzés végére egészen biztosan kitaláljátok, hogy az indiai szerző
elrettentő vagy üdítő példaként került a prezentációba.
