A
közoktatásban eltöltött éveink során számos történelmi témájú regénnyel
találkozhatunk a kötelező és ajánlott olvasmányok listáján. Sokat az utókor címkézett
fel ifjúsági kategóriával, de szinte mindnek van egy közös pontja: nagyjából a 20. század elejéig
ölelik fel a történelmi kereteket. Ennek több oka is lehet – az egyik talán,
hogy a hetvenes évek óta nem igazán sikerült alapjaiban átgondolni az „olvasás
megszerettetése” pátoszába burkolt, a fiatalok számára már harminc éve sem túl
vonzó irodalmi lajstromot.
Monica Porter: A budai vár Vagányai
Móra Könyvkiadó, 2024, 144 oldal
Fordította: Péter Zsolt
Illusztrálta: Ritter Ottó
Csillagérték: 9
…hogy
tovább is fűzzem a gondolatmenetet, 1956-ról szerintem még nem is olvastam
ifjúsági regényt. Visszatérhetünk megint az iskolapadba, hiszen akkoriban,
mikor a kötelező olvasmányokat kőbe vésték, ’56-ról még a történelemórákon is
kevés szó esett, ha esett egyáltalán. De hogy miért is kerülgetem ennyire ezt
az iskolai olvasmánylistát témát? Monica Porter regénye erre viszonylag pontos
választ ad.
