Sokat tanakodtam, hogy bő másfél hónappal a Könyvhét után van-e még létjogosultsága egy könyvheti beszámolónak…hiszen egyébként a közösségi oldalaimon osztottam meg néhány dolgot a napi eseményekről, tettem fel képet a dedikálásokról (az instagramon a fókuszban is végig tudjátok böngészgetni a fotókat). Aztán arra gondoltam, hogyha már 2016 óta először jutottam el erre az eseményre, akkor akár több hónappal később is érdemes lehet egy rövidebb visszaemlékező élménybeszámoló-összegzést kerekíteni, nemhogy egy hónappal később.
Mint
említettem, 2016-ban jártam legutóbb a Könyvhéten, az volt az első alkalom is –
ráadásul több, mint jól sikerült, úgyhogy tényleg nagyon vártam, hogy végre
rászánjam magam egy újabb utazásra. A szombati napra böktem rá. Igen,
valószínűleg ez a legzsúfoltabb az egész eseményen, viszont ekkor van a legtöbb
olyan találkozási lehetőség is, ami meggyőző hatással tud lenni arra, hogy
Budapestre utazzak. Ráadásul, mivel a számomra leginkább vonzó programok
délután kezdődtek, így még a korai kelést is sikerült elkerülni. A vonatozás
egész elviselhető volt. Elhatároztam, hogy ez egy klassz nap lesz, amin az sem
változtatott, hogy útközben eleredt az eső. Ennek szerencsére Kelenföldre
érkezve semmi nyoma nem maradt.