A Dal 2016 - első középdöntő

Majdnem mondhatom, hogy én megmondtam előre. De csak majdnem, és tulajdonképpen nem is tudom, hogy szomorú vagyok-e amiatt, hogy csak félig lett igazam. Mert - most már talán bevallhatom - számomra az volt a lényeg, hogy Oláh Gergő és a Kállay Saunders Band bejusson a döntőbe. Olyan magasan a többi versenydal előtt van az én szívemnek/lelkemnek ez a két produkció, hogy tulajdonképpen, a másik két döntős miatt maximum azért izgultam, hogy kevésbé bántsa majd a fülem a végső megmérettetésen. Nyilván, picit túlzok. A szombati, első középdöntőben ugyanis nem volt olyan dal, amit kifejezetten ne szerettem volna (no, jó...talán Tolvai Renié és Benjié, de ez elég elenyésző, azt hiszem). Tehát, magával a "felhozatallal" nem is volt különösebb problémám, a zsűri is nagyon korrekt volt, és a saját elképzeléseim, pontszámaim szerint többé-kevésbé reális sorrend alakult ki a műsor végére. Ami viszont még mindig hihetetlenül meglep, hogy a műsorvezetők képesek szombatról szombatra alulmúlni önmagukat. "Gyenge kezdés után erős visszaesés" - hogy szofisztikáltan fejezzem ki magam. 

A Dal 2016 - harmadik elődöntő

Lezárult az idei Eurovíziós Dalverseny hazai előválogatóinak első szakasza. Immár tudjuk, mely tizennyolc dal versenghet tovább a középdöntőben azért, hogy májusban képviselhesse hazánkat Stockholmban. Az első két elődöntőről már írtam - talán azokkal kevésbé voltam elégedett, mint a harmadikkal. Merthogy, valahogy úgy éreztem, az utolsó tíz "versenyszám" - mind a dalok, mind a produkciók szempontjából - jóval kiegyenlítettebb volt, mint az előző húsz. Ezt látszik bizonyítani a zsűri pontszámai alapján kialakult holtverseny is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna kiemelkedően jó, és kevésbé jó előadás, mindenesetre meglepetés volt számomra, hogy a továbbjutókkal kapcsolatban maradt bennem némi hiányérzet. És azt hiszem, ebben az adásban történt meg először, hogy kifejezetten hiányolni fogok egy eredeti színfoltot a középdöntőkből. No, de nézzük is röviden, mi fogott meg leginkább a szombati adásban.

A Dal 2016 - második elődöntő

A Dal második elődöntője kis izgalmat és néminemű csalódást is hozott számomra. Izgalmat, mert az - azt hiszem - kétségtelen, hogy ez a mezőny erősebb volt az előző hetinél, ettől függetlenül még mindig nagy hiányérzetem van a beválogatott dalok sémáját illetően. Arról nem is beszélve, hogy kezdeti lelkesedésem kezd alábbhagyni, mert a két hét alatt meghallgatott húsz dal közül, nagyjából és maximum tízet érzek olyannak, amit közönség elé mertem volna tenni. A dalok közhelyessége, monotonsága mellett továbbra is roppantmód hiányzik például az olyanfajta színpadi jelenlét, amit az extra produkció, az Ocho Macho és Deniz tett elénk a második elődöntőben.  Hol az életvidámság, a profizmus, a szabadság, a felhőtlenség? Jó, jó...néhány előadás tényleg megadta ezt. Rájuk, természetesen ki is térek hamarosan.

A Dal 2016 - első elődöntő

Szokásomtól eltérően, idén nem hallgattam meg A Dalba bejutott harminc számot az elődöntők előtt, csupán a névsoron tekintettem végig, ahogy kijött a harminc bejutott listája (igen, kicsit csalódott voltam, hogy a zsűri nem volt elég laza ahhoz, hogy a Morning show versenydalát is beszavazza). Ismerős és ismeretlen nevek és formációk...az ismeretlenekhez mindig nagy reményeket fűzök, mert szerintem - akár közülük jut ki a végső győztes, akár nem - ők mindenképp nagy nyertesei lehetnek a műsornak. És persze, a közönség is nyerhet, ha sikerül egy-egy gyöngyszemre bukkannia az elődöntők, avagy a középdöntők folyamán. Ez az én kis naiv elgondolásom a műsorról, amit tele optimizmussal várok évről évre. Be kell vallanom, hogy szombaton este csupán részleteket láttam az elődöntőből - Ötvös Csöpi és a balatoni filmek még mindig nagyobb húzóerőt jelentenek, hiába láttam már kismilliószor akármelyik részt. Most viszont, pótolva az elmaradt pillanatokat, igyekszem röviden összefoglalni, én hogy láttam az első adást.