A Dal 2016 - első elődöntő

Szokásomtól eltérően, idén nem hallgattam meg A Dalba bejutott harminc számot az elődöntők előtt, csupán a névsoron tekintettem végig, ahogy kijött a harminc bejutott listája (igen, kicsit csalódott voltam, hogy a zsűri nem volt elég laza ahhoz, hogy a Morning show versenydalát is beszavazza). Ismerős és ismeretlen nevek és formációk...az ismeretlenekhez mindig nagy reményeket fűzök, mert szerintem - akár közülük jut ki a végső győztes, akár nem - ők mindenképp nagy nyertesei lehetnek a műsornak. És persze, a közönség is nyerhet, ha sikerül egy-egy gyöngyszemre bukkannia az elődöntők, avagy a középdöntők folyamán. Ez az én kis naiv elgondolásom a műsorról, amit tele optimizmussal várok évről évre. Be kell vallanom, hogy szombaton este csupán részleteket láttam az elődöntőből - Ötvös Csöpi és a balatoni filmek még mindig nagyobb húzóerőt jelentenek, hiába láttam már kismilliószor akármelyik részt. Most viszont, pótolva az elmaradt pillanatokat, igyekszem röviden összefoglalni, én hogy láttam az első adást.

Kezdjük az újdonságokkal! A szavazás átalakult, és senkit nem zár ki abból, hogy valamiképp - még, ha csak igen kis mértékben is - befolyásolja a pontszámokat. Nagyon szimpatikus, hogy bár bevezették az ingyenes applikációs és internetes szavazási lehetőséget (lássuk be, épp ideje volt), megtartották a hagyományos, alapdíjas opciót is. Az alkalmazást - a fenti okok miatt - múlt héten még nem teszteltem, de a második elődöntőben már nyomkodni fogom a lehető legszubjektívebben megajánlott pontjaimat.

 

A Dal 2016 megújult zsűrije

...és ha már pontozás. A zsűri sem tűnt el, ámbár átalakult. Szerencsére (és meglepő módon) a leghitelesebb láncszemet sikerült megtartani erre az évadra. Pierrot mellé Zséda, Frenreisz Károly és Both Miklós csatlakozott. Az első adás szárnypróbálgatásai miatt még nem formálok véleményt, azonban kétségtelen, hogy egyelőre - továbbra is - Pierrot képviseli számomra a zsűritagság mibenlétének lényegiségét, és külön öröm olyan szereplőt látni a képernyőn, aki képes többszörösen összetett mondatokban is érthetően, szellemesen és választékosan megfogalmazni a véleményét. Én már ilyen apróságokat is borzasztóan tudok értékelni. Gondoljunk csak bele, mekkora a kontraszt Pierrot és - a még mindig irritatívan helyzetidegen - Tatár Csilla kommunikációs képességei között (a "Hogyan tetszett a produkció?" kérdéstől még mindig a falat kaparom). Megígérem, hogy a továbbiakban próbálok kevésbé bántó lenni, mindenesetre - érzésem szerint - műsorvezetői téren is jót tett volna a műsornak egy csere, legalább a női szakaszon.

Török Jázmin

E vidám kis bevezetés után talán térjünk át a dalokra! Tartok tőle, hogy minden zeneszám véleményezésével nagyjából ugyanolyan unalmas bejegyzést kapnánk, mint amilyen maga a műsor egésze volt, ezért ettől mind magam, mind Téged megkíméllek, s inkább csak néhány morzsát villantanék fel azok közül a produkciók közül, melyek valamiképp emlékezetesek maradtak számomra - egy hét távlatából is. Három előadót, formációt emelnék ki: Mushu, Török Jázmin és Freddie. Nekem ők adták a legtöbbet az első elődöntőben. Mushu üdítő színfoltként emelkedett ki, egyedi volt, szórakoztató és közölni akart. Freddie-vel kapcsolatban szkeptikus vagyok. Egyrészt van ez a srác, egy jó dallal, iszonyat jó hanggal - Mans Zelmerlöw-féle kiállással. Másrészt van ez a maszk, amiről egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ki/mi van mögötte, és ez piszkosul zavar. Mindenesetre mind a Mushu, mind Freddie bekerültek a középdöntőbe. A harmadik előadó viszont nem, és emiatt picit vérzik a szívem. Török Jázmint eddig nem ismertem, de abszolút meggyőzött azzal, amit képvisel. Tiszta és őszinte. Nyilván nem meglepő, hogy a popórázás és affektálás még mindig e két tényező felett áll, így a pontegyenlőséget Tolvai Reni javára döntötte el a zsűri. Kicsit csalódott vagyok, de remélem, Jázmin jövőre is visszatér a műsorba.

Veres-Kovács Petra

Az Egy másik zenekar és Veres-Kovács Petra dala szintén megragadott - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Petra dalát ezen a héten többször is dúdolni kezdtem. Leginkább egy Disney-mesedalhoz tudnám hasonlítani, és feltehetően ezért is maradt meg bennem annyira. Az előadó pedig ígéretes tehetség, remélem, hallunk még róla.

A többi dal valahogy nem tudott megérinteni. Bízom benne, hogy csak egyelőre - legalábbis, ami a továbbjutókat illeti. Még mindig optimista vagyok, és kíváncsian várom a mai, második elődöntőt. Szurkolok a versenyzőknek, szurkolok a műsorvezetőknek, szurkolok a háttérben munkálkodóknak és szurkolok a zsűrinek is. Utóbbinál szívesen venném, ha nem egymás után mondanák el pontszámaikat, hanem egyszerre mutatnák fel őket. Korrektebb lenne az egész pontozás, s talán ennyi módosítás még beleférne. Legalább a középdöntőktől.