Egyelőre
egészen úgy tűnik, hogy az idei megjelenésű ifjúsági könyvekkel igencsak nehéz
mellényúlnom, s gyorsan lelövöm a poént: az Orczy Mimi kalandjai sorozat első
részével sem sikerült. S milyen jó, hogy nem sikerült! Már maga a fülszöveg is
magával ragadott – bámulatosan jó ötletnek tartottam a karakterválasztást, a
korszakmegjelölést és a helyszínt is –, de mikor fizikai valójában is
megérkezett a kötet, lenyűgöződtem.
Ruff Orsolya: A londoni gyémántrablás
Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (1)
Csillagérték: 9
Amellett,
hogy a kiadvány külsőre is igazán impozáns, a szokásos végiglapozós- és
szagolgatós szeánszom közepette igazi kincsekre bukkantam. Teljesen
felvillanyozódtam, és tényleg, mint egy izgatott csemete mutattam meg a
szüleimnek és számoltam be róla a barátaimnak, hogy milyen nyomokat rejtenek a
lapok (igen, harminckét éves vagyok). Mindezek után kevéssé lepődtem meg a
szeretetteljes fogadtatáson a Manó Könyvek könyvheti standjánál mind Ruff
Orsolya, mind pedig a Kiadó munkatársai részéről. Még „igazi” gyémántot is
kaptam. Ezt az élményt görgette tovább magával a történettel való
megismerkedésem is.
Orczy
Mimi két szempontból lehet vagy válhat ismerőssé az olvasó számára. A karakter
szempontjából viszonylag populáris válasz adható, a névválasztás pedig kicsit
mélyebb ismeretekre támaszkodik. Kezdjük
a másodikkal! A sorozatcímet olvasva azonnal felkaptam a fejem. Első blikkre is
zseniálisnak tűnt, hogy a századfordulón alkotó Orczy Emma bárónő (1865-1947)
inspirálja A londoni gyémántrablás címszereplőjét. A világszerte talán
legolvasottabb magyar származású, ám angolul publikáló írónő A Vörös Pimpernel
című lektűrrel váltotta meg jegyét a legismertebb szerzők közé. Nem egyedülálló
eset természetesen – főként, ha az ember nőnek születik –, hogy Orczy bárónő
Magyarországon kevéssé ismert (mindössze néhány művét adták ki magyarul), noha
kalandregényének „álruhás arisztokrata hőse, Sir Percy Blakeney később olyan
híres alakoknak lett az előképe, mint Zorro vagy Batman” – ahogy ez a szerzői
utószóban is szerepel. Orczy Mimi természetesen nem azonos Orczy Emma
bárónővel, de – mint említettem – üdvözlendő, hogy egy ifjúsági regény teret
enged, hogy egy elfeledett/nem ismert magyar szerző is fókuszba kerüljön. S
hogy hogyan válhat ismerőssé Orczy Mimi a könyvet olvasva? Nos, Mimi számomra
az első fejezetektől kezdve nagyon szimpatikus leányzó volt, s nem kellett
sokat kutakodnom az emlékeim között, hogy rájöjjek, kire hajaz a karaktere.
Némi szarkazmussal kevert éleslátása, mely a gyermeki naivitással párosul,
mindez gyors észjárással és bátorsággal fűszerezve: bizony, Enola Holmes
derenghet fel. S ezt abszolút nem negatívumként vagy kritikaként jegyzem meg.
Egyrészt amiatt sem, mert nagyon kedvelem Serena Basco és Nancy Springer
nyomozópalántáját, másrészt pedig Ruff Orsolya nagyon szerethetően és
hozzáértéssel alakította Mimi történetét, mind kis főhősünk családi hátterét,
társadalmi helyzetét (és magyar gyökereit) illetően, mind pedig a cselekmények
alakulását illetően.
„A világ tele van felfedezni való csodákkal,
és én
mindegyiket meg akarom ismerni!”
Nehezen
tudnék kikecmeregni a no-spoiler zónából, így magáról a történetről csak néhány
morzsát osztanék meg. A könyvet fellapozva rögvest Mimi kisasszonnyal – és a
könyvekhez és olvasáshoz fűződő szenvedélyével – ismerkedhetünk meg. Mimi
kedvenc könyvesboltja előtt állva az elbeszélő gyorsan a fülünkbe súgja:
érdemes lesz figyelni az apró részletekre is, mert nem csupán a várható
nyomozás szempontjából fog izgalmas adalékokat elhagyni a sorok között, de
számos áthallással és egyéb irodalmi, művelődéstörténeti csemegével is meglep
minket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint mikor Mimi előtt hamarosan kitárja
az ajtót a könyvesbolt tulajdonosa, Mr. Pemberley. (S ha már itt tartunk: ez
volt az egyetlen olyan intertextus, ami idegesített…:D) A kissé hosszúra nyúló
felvezetés után felgyorsulnak az események. Mimi este színházba megy a
szüleivel, ahol – miközben az előadás alatt tűzriadót fújnak – lába kél egy
igen értékes gyémántnak. A rablással egy fiatalembert gyanúsítanak, aki azonban
Mimi segítségét kéri a valódi tettes felkutatásában. A nyomozás kezdetét veszi,
mi pedig betekinthetünk a viktoriánus London elit és kevésbé elit társasági
életébe és mindennapjaiba, két főhősünkkel összekuszálhatjuk, majd
felderíthetjük az elkövető kilétét és megoldhatjuk a bűnesetet, hogy aztán egy
újba keveredhessünk.
A
londoni gyémántrablás kalandos történet, felnőttként is nagyon élvezhető –
külön öröm volt felfedezni a direkt és indirekt történeti és irodalmi
utalásokat, melyekkel a fikció és valóság nagyon klassz elegyét adja az egész
regény. Felbukkannak valós történelmi személyek, maga Viktória királynő színe
elé is kerülhetünk, de több ízben említésre kerül Jane Austen (szerencsére, nem
csupán Mr. Pemberley alakja által) és természetesen Sherlock Holmes sem
maradhat ki (ugye-ugye). Tényeg izgalmas a történet ezen “elejtéseit” is
figyelemmel követni, mert a szerző az utószóban mindenről és mindenkiről
lerántja a leplet, úgyhogy bátran játszhatunk a történettel párhuzamos egyéni
és egyedi nyomozós játékot – én kifejezetten szerettem ezzel élni. Illetve
érdemes a betűk szedését is vizslatni, hátha a kövér betűs szavak is titkos
kódot rejtegetnek. Marad persze jó néhány megválaszolásra váró kérdés is, mint
Szofi halála vagy Alexander története, de remélhetőleg, a folytatásban majd
ezekre is megtalálhatjuk a mozaikokat.
Röviden
és tömören: nagyon szeretettem Ruff Orsolya sorozatkezdő regényét! Egy
ifjúsági, gyerekeknek szóló történetben különösen fontosnak gondolom, hogyha
egy szerző vállalja, hogy klasszikus művekre is utalást tesz, belecsempészi
azokat a cselekménybe, hiszen ennek sokszor (ha nem kivétel nélkül) nagyobb
motivációs ereje van a fiatalok klasszikus művek iránti olvasási kedvének
előmozdítására (sikerült kikeverednem ebből a gondolatmenetből?), mint egy
irodalomórának. Ruff Orsolya vállalja ezt a feladatot – és milyen jól teszi!
Orczy Mimi kalandja több szálon fut, a fejezetek jól tagoltak, szépen
építkeznek, bár tény, hogy a szülők szerepe kissé homályos, illetve a
társadalmi konvenciók betartása és azok megjelenítése is némiképp
kidolgozatlan. Az utószót is érdemes figyelmesen végigolvasni, a kötet végén
rövid szómagyarázatot is találhatunk. A címben és a bejegyzésben is említett
Enola Holmes-i kapcsolat tényleg nem pejoratív részemről, abszolút várom a
folytatást.
Blogturné Klub
Ruff
Orsolya egy újabb nagyszerű és szerethető történettel rukkolt elő az ifjabb
korosztály számára. A viktoriánus Londonban játszódó kalandregényének főhőse
nem más, mint a bátor és kalandvágyó Orczy Mimi, akinek alakját egy valóságos
személy inspirálta. Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt a könyv tartogatta
meglepetéseket, derítsük fel közösen a különleges gyémánt eltűnésének esetét,
és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott
nyereménykönyv.
A turné állomásai
07.11.
Csak olvass!
07.13.
Könyv és más
07.15.
Szembetűnő
Nyereményjáték
A
Manó Könyvek kínálatában számtalan értékes és izgalmas olvasmányt találhatunk a
fiatalabb korosztály számára. Ebben a játékban ezekre a történetekre
koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, nektek pedig nincs
más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan
származik (szerző+cím).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Ha a jövő miatt
aggódnék, nem jutna időm a mostra. Pedig ez a mostani most igazán közel áll a
szívemhez.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése