A magyar Enola Holmes londoni kalandjai

Egyelőre egészen úgy tűnik, hogy az idei megjelenésű ifjúsági könyvekkel igencsak nehéz mellényúlnom, s gyorsan lelövöm a poént: az Orczy Mimi kalandjai sorozat első részével sem sikerült. S milyen jó, hogy nem sikerült! Már maga a fülszöveg is magával ragadott – bámulatosan jó ötletnek tartottam a karakterválasztást, a korszakmegjelölést és a helyszínt is –, de mikor fizikai valójában is megérkezett a kötet, lenyűgöződtem. 

 

Ruff Orsolya: A londoni gyémántrablás

Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (1)

Manó Könyvek, 2023, 240 oldal

Csillagérték: 9

Amellett, hogy a kiadvány külsőre is igazán impozáns, a szokásos végiglapozós- és szagolgatós szeánszom közepette igazi kincsekre bukkantam. Teljesen felvillanyozódtam, és tényleg, mint egy izgatott csemete mutattam meg a szüleimnek és számoltam be róla a barátaimnak, hogy milyen nyomokat rejtenek a lapok (igen, harminckét éves vagyok). Mindezek után kevéssé lepődtem meg a szeretetteljes fogadtatáson a Manó Könyvek könyvheti standjánál mind Ruff Orsolya, mind pedig a Kiadó munkatársai részéről. Még „igazi” gyémántot is kaptam. Ezt az élményt görgette tovább magával a történettel való megismerkedésem is. 

Orczy Mimi két szempontból lehet vagy válhat ismerőssé az olvasó számára. A karakter szempontjából viszonylag populáris válasz adható, a névválasztás pedig kicsit mélyebb ismeretekre támaszkodik.  Kezdjük a másodikkal! A sorozatcímet olvasva azonnal felkaptam a fejem. Első blikkre is zseniálisnak tűnt, hogy a századfordulón alkotó Orczy Emma bárónő (1865-1947) inspirálja A londoni gyémántrablás címszereplőjét. A világszerte talán legolvasottabb magyar származású, ám angolul publikáló írónő A Vörös Pimpernel című lektűrrel váltotta meg jegyét a legismertebb szerzők közé. Nem egyedülálló eset természetesen – főként, ha az ember nőnek születik –, hogy Orczy bárónő Magyarországon kevéssé ismert (mindössze néhány művét adták ki magyarul), noha kalandregényének „álruhás arisztokrata hőse, Sir Percy Blakeney később olyan híres alakoknak lett az előképe, mint Zorro vagy Batman” – ahogy ez a szerzői utószóban is szerepel. Orczy Mimi természetesen nem azonos Orczy Emma bárónővel, de – mint említettem – üdvözlendő, hogy egy ifjúsági regény teret enged, hogy egy elfeledett/nem ismert magyar szerző is fókuszba kerüljön. S hogy hogyan válhat ismerőssé Orczy Mimi a könyvet olvasva? Nos, Mimi számomra az első fejezetektől kezdve nagyon szimpatikus leányzó volt, s nem kellett sokat kutakodnom az emlékeim között, hogy rájöjjek, kire hajaz a karaktere. Némi szarkazmussal kevert éleslátása, mely a gyermeki naivitással párosul, mindez gyors észjárással és bátorsággal fűszerezve: bizony, Enola Holmes derenghet fel. S ezt abszolút nem negatívumként vagy kritikaként jegyzem meg. Egyrészt amiatt sem, mert nagyon kedvelem Serena Basco és Nancy Springer nyomozópalántáját, másrészt pedig Ruff Orsolya nagyon szerethetően és hozzáértéssel alakította Mimi történetét, mind kis főhősünk családi hátterét, társadalmi helyzetét (és magyar gyökereit) illetően, mind pedig a cselekmények alakulását illetően.

„A világ tele van felfedezni való csodákkal, 

és én mindegyiket meg akarom ismerni!”

Nehezen tudnék kikecmeregni a no-spoiler zónából, így magáról a történetről csak néhány morzsát osztanék meg. A könyvet fellapozva rögvest Mimi kisasszonnyal – és a könyvekhez és olvasáshoz fűződő szenvedélyével – ismerkedhetünk meg. Mimi kedvenc könyvesboltja előtt állva az elbeszélő gyorsan a fülünkbe súgja: érdemes lesz figyelni az apró részletekre is, mert nem csupán a várható nyomozás szempontjából fog izgalmas adalékokat elhagyni a sorok között, de számos áthallással és egyéb irodalmi, művelődéstörténeti csemegével is meglep minket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint mikor Mimi előtt hamarosan kitárja az ajtót a könyvesbolt tulajdonosa, Mr. Pemberley. (S ha már itt tartunk: ez volt az egyetlen olyan intertextus, ami idegesített…:D) A kissé hosszúra nyúló felvezetés után felgyorsulnak az események. Mimi este színházba megy a szüleivel, ahol – miközben az előadás alatt tűzriadót fújnak – lába kél egy igen értékes gyémántnak. A rablással egy fiatalembert gyanúsítanak, aki azonban Mimi segítségét kéri a valódi tettes felkutatásában. A nyomozás kezdetét veszi, mi pedig betekinthetünk a viktoriánus London elit és kevésbé elit társasági életébe és mindennapjaiba, két főhősünkkel összekuszálhatjuk, majd felderíthetjük az elkövető kilétét és megoldhatjuk a bűnesetet, hogy aztán egy újba keveredhessünk.

A londoni gyémántrablás kalandos történet, felnőttként is nagyon élvezhető – külön öröm volt felfedezni a direkt és indirekt történeti és irodalmi utalásokat, melyekkel a fikció és valóság nagyon klassz elegyét adja az egész regény. Felbukkannak valós történelmi személyek, maga Viktória királynő színe elé is kerülhetünk, de több ízben említésre kerül Jane Austen (szerencsére, nem csupán Mr. Pemberley alakja által) és természetesen Sherlock Holmes sem maradhat ki (ugye-ugye). Tényeg izgalmas a történet ezen “elejtéseit” is figyelemmel követni, mert a szerző az utószóban mindenről és mindenkiről lerántja a leplet, úgyhogy bátran játszhatunk a történettel párhuzamos egyéni és egyedi nyomozós játékot – én kifejezetten szerettem ezzel élni. Illetve érdemes a betűk szedését is vizslatni, hátha a kövér betűs szavak is titkos kódot rejtegetnek. Marad persze jó néhány megválaszolásra váró kérdés is, mint Szofi halála vagy Alexander története, de remélhetőleg, a folytatásban majd ezekre is megtalálhatjuk a mozaikokat.

Röviden és tömören: nagyon szeretettem Ruff Orsolya sorozatkezdő regényét! Egy ifjúsági, gyerekeknek szóló történetben különösen fontosnak gondolom, hogyha egy szerző vállalja, hogy klasszikus művekre is utalást tesz, belecsempészi azokat a cselekménybe, hiszen ennek sokszor (ha nem kivétel nélkül) nagyobb motivációs ereje van a fiatalok klasszikus művek iránti olvasási kedvének előmozdítására (sikerült kikeverednem ebből a gondolatmenetből?), mint egy irodalomórának. Ruff Orsolya vállalja ezt a feladatot – és milyen jól teszi! Orczy Mimi kalandja több szálon fut, a fejezetek jól tagoltak, szépen építkeznek, bár tény, hogy a szülők szerepe kissé homályos, illetve a társadalmi konvenciók betartása és azok megjelenítése is némiképp kidolgozatlan. Az utószót is érdemes figyelmesen végigolvasni, a kötet végén rövid szómagyarázatot is találhatunk. A címben és a bejegyzésben is említett Enola Holmes-i kapcsolat tényleg nem pejoratív részemről, abszolút várom a folytatást.

Blogturné Klub

Ruff Orsolya egy újabb nagyszerű és szerethető történettel rukkolt elő az ifjabb korosztály számára. A viktoriánus Londonban játszódó kalandregényének főhőse nem más, mint a bátor és kalandvágyó Orczy Mimi, akinek alakját egy valóságos személy inspirálta. Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket, derítsük fel közösen a különleges gyémánt eltűnésének esetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A turné állomásai

07.11. Csak olvass!

07.13. Könyv és más

07.15. Szembetűnő

Nyereményjáték

A Manó Könyvek kínálatában számtalan értékes és izgalmas olvasmányt találhatunk a fiatalabb korosztály számára. Ebben a játékban ezekre a történetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik (szerző+cím). 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Ha a jövő miatt aggódnék, nem jutna időm a mostra. Pedig ez a mostani most igazán közel áll a szívemhez.”