A
Szoba kilátással régóta foglalkoztatott. Egyrészt a 19. század történetei – még
ha bele is nyúlnak a századforduló utáni időkbe – régóta foglalkoztatnak.
Másrészt Forster regénye szerepel az 1001-es listán is, melyről minél többel
igyekszem megismerkedni (még ha ez elmúlt években nem is sikerült túl sokat
faragnom ezen a várólistámon). Harmadrészt – az előbbiekből fakadóan is –
kíváncsi voltam, hogy milyen történet lapul az ablak mögött.
E.M. Forster: Szoba kilátással
Fordította: Borbás Mária
Csillagérték: 6
Így
kaptam az alkalmon, hogy a Menő Könyvek új kiadásában megismerkedjek a
regénnyel. Előrebocsátom, hogy kicsit zöldfülűnek hathatnak majd a gondolataim
– pedig mind a korszak, mind a műfaj igencsak közel áll a szívemhez, s gyakorta
vagyok vállaltan elfogult a 19. századi társadalomkritikus, női fókuszú
történetekkel. Most is egy ilyen olvasmányra számítottam – s tulajdonképpen:
meg is kaptam (a magamét).
E.
M. Forster eredetileg 1908-ban megjelent regényét gyakorta hasonlítják Jane
Austen vagy Louisa May Alcott történeteihez, ami – a korszakot és a témát
illetően – részben helytálló (alább kifejtem majd, hogy szerintem miért csak
részben). Adott egy fiatal angol hölgy az 1800-as évek második felében, Lucy
Honeychurch, akinek a nevétől – bevallom – olykor-olykor felállt minden
babahajszálam. A fülszöveg szerint Lucy „egy jómódú angol család sarjaként éli
unalmas hétköznapjait” – s bátran hihetünk is a felütésnek. Lucyt egy vénlány
nagynéni veszi gardedámsága alá, mikor főhősnőnk Firenzébe látogat. Az
elbeszélő nem húzza sokáig olvasója kíváncsiságát a mű címét illetően, hiszen a
Bertolini panzióban Lucy és Charlotte épp a szobájuk kilátásán dohognak, mikor másik
két angol úriember felajánlja nekik a saját, pazar panorámával rendelkező
szobáikat – cserére, természetesen. A nem túl szemfüles olvasó számára is hamar
kiderül, hogy a fiatalabb úriember, az eleinte nem túl kellemes társaságnak
bizonyuló George a történet végéig velünk marad. Természetesen – ahogy az
eseménytelen életű kisasszonyokkal lenni szokott – a szerelemhez vezető út
mindenféle ármánnyal és csábító erőkkel van kikövezve, így – spoiler következik
– Lucy (és George) sem kivétel ez alól.
Nagyon
szerettem volna szeretni ezt a történetet, hiszen tényleg minden adott egy jól
felépített sztorihoz: egy eladósorban lévő kisasszony, egy kotnyeles vénlány
nagynéni, idilli helyszínek, előkelő úriemberek – köztük a megtévesztően
megnyerő és a visszafogottan udvariatlan – és persze a szokásos angol
konvenciók, társasági illemszabályok, de valahogy mégsem sikerült
maradéktalanul megkedvelnem és/vagy értékelnem. Mindazonáltal egyrészt azt
érzem, hogy az elbeszélő a hosszas és vontatott firenzei sétákkal, az olasz és
angol szokások erőltetett, de nem – feltétlenül – kiaknázott ellentéteinek
említésével már a regény első felében elvesztett engem mint olvasót. Egyszerűen
nem kötött le az egyre következetlenebbé váló cselekményfolyam, már fikarcnyit
sem érdekelt, hogy Lucy kitalál-e a firenzei sikátorokból (az sem volt teljesen
világos, hogy hogy maradhatott egyedül), vagy sem. Nehezen haladtam hát az első
résszel, így nem volt egyszerű az Angliába való visszaérkezés sem, így egy idő
után sajnos kissé felületesen tudtam a történettel maradni.
Kicsit
visszakanyarodva (vagy rátérve) Forster más korabeli szerzőkkel való
hasonlatosságaira: az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy Forster –
szerintem – zsánerben gondolkodott. Már megvolt jó néhány jól bevált „receptje”
a század első és második feléből, angol és amerikai irodalom tekintetében
egyaránt. A saját olvasói tapasztalataimra támaszkodva e szempontból jogos az
összevetés. A jól bevált receptet Jane Austen biztosította, a probléma talán
ebben a tekintetben, hogy a Bennet és Dashwood kisasszonyok jó száz évvel
némiképp más hétköznapokat éltek, s noha a viktoriánus korszak részben
igyekezett konzerválni bizonyos hagyományokat, a 18-19. század fordulója és a
19-20. század fordulója némiképp más megközelítést igényelt volna a női jogokat
és lehetőségeket illetően – bennem legalábbis maradt némi hiányérzet, noha
kétségtelen, hogy Forster elég jól illusztrálja a konvenciók és a saját vágyak
közötti őrlődést. A másik, ami miatt nem teljesen működik az austeni világ
életre hívása, hogy noha Forster is igyekszik szarkazmussal és bohózatformában
megközelíteni egy-egy jelenetet, szerintem egyszerűen nem ír olyan jól, mint
Austen – és nem képes megragadni annyira a női fókuszt. A Montgomery-hasonlat
kapcsán pedig Lucy karaktere kevéssé erős, mint a Kisasszonyok hölgyeié – más
kultúrában is mozgunk, ugyebár. Amivel némiképp azonosulni tudtam, hogy
Montgomery történeteivel jó néhány évvel ezelőtt hasonlóan lassan tudtam
haladni, mint Forsterével.
A
Szoba kilátással elsősorban azoknak lehet jó választás, akik szeretik a
lassabban csordogáló történeteket, szeretnek elidőzni egy-egy városban – akár
egy korábbi évszázad karaktereinek szemüvegén keresztül. A könyv olvasása után
vettem fel a várólistámra az adaptáció megnézését is, ha egyszer sort kerítek
rá, igyekszem arról is beszámolni. Nem volt számomra csalódás a könyv, hiszen
elvárásaim sem igazán voltak, s elképzelhető, hogy egy későbbi újraolvasás
során megkövetem magam – ebben sosem lehetünk bizonyosak.
Blogturné Klub
A
Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar
olvasóknak új köntösben, s Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra,
hogy veletek együtt újra felfedezze E.M. Forster regényét. Tartsatok velünk,
ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig – ahogy lenni
szokott – megnyerhetitek a kötet egy példányát.
A turné állomásai
07.18. Szembetűnő
07.21. Spirit Bliss Sárga
könyves út
07.24. Csak olvass!
Nyereményjáték
A
19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is
firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet
romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába.
Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig,
hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Margaret
Hale, egy idilli dél-angol városból, Helstonból a textiliparáról híres, északi
Miltonba költözik szüleivel. A családi döntés oka az, hogy lelkész apja meginog
az egyházban, és lelkiismereti okokból feladja hivatását. Margaret szenvedélyes
és szókimondó ifjú hölgy, és mivel nehezen viseli anyja megromlott egészségi
állapotát és a költözést, szigorú kritikával illeti új környezetét. A
munkássztrájk kirobbanásának idején ismeri meg apja egyik tanítványát, a helyi
textilgyár tulajdonosát, a tehetős és felettébb sármos John Thorntont. Margaret
mélyen együttérez a nehéz sorsú munkásokkal, ám éppen emiatt képtelen
objektívan megítélni a kialakult helyzetet. Hamar rá kell ébrednie, hogy
Thornton céltudatossága, őszintesége és szenvedélye a sajátjához fogható.
Margaret önnön érzelmeinek csapdájába kerül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése