A
honfoglalás kora számomra mindig valamiféle misztikummal körülvett időszakként
jelent meg az általános és középiskolai tanulmányaim során. Sámánok, táltosok
és rituálék, kalandozások és letelepedés, jurták és törzsi lét. Ezek azok az
elemek, melyek felnőttkoromban is elsőként derengenek fel, ha az első évezred
végére asszociálok. Nem nagyon volt, ami változtatott volna ezen, sőt, a
sámánizmussal foglalkozó nyelvészeti kurzusok kifejezetten élvezetesebbé és
maradandóbbá tették számomra az új ismeretek összefésülését a korábbiakkal.
Mechler Anna: Levedi lánca
Csillagérték: 8
Az
azóta sajnos elhunyt Fancsaly Éva tanárnő mindig szívemben marad, hiszen a
sámánizmussal foglalkozó kurzusain egy sor izgalmas ismeretet gyűjthettem
eleink hiedelemvilágáról. Talán a tudattalanom valahol ezek miatt is
választotta Mechler Anna ifjúsági regényét.
A
történet két kiskamasz kalandos nyomozását meséli el. A főszereplő, Levente
kutyasétáltatás közben bukkan rá egy érdekes kőre, melyet hazavisz magával.
Éjjel különös álmot lát, táltosokkal, törzsi közösséggel egy egészen más
korból. Az álomkép egy táltos, Levedi kiátkozását tárja főhősünk elé, aki ezt
követően megátkozza a közösséget. Levente álmához hasonlót lát a fiú
osztálytársa, a szintén hetedikes Mira is, aki ugyancsak egy lapos kavicsot
visz haza erdei sétájáról. A két gyerkőc úgy dönt, utánajár a titkoknak, hiszen
mindketten ugyanabban a cipőben járnak. Ugyan mindketten beavatják legjobb
barátjukat, úgy tűnik a gyanús történések – mint a portás ájult kipottyanása a
szertár szekrényéből, vagy az eset után felbukkanó titokzatos, redőtlen talpú
lábnyomok az iskola közelében, az előző ezredfordulóról felbukkanó használati
tárgyak – ellenére Levente és Mira csak egymásra számíthat a rejtély
felgöngyölítésében. Persze, akadnak láthatatlan segítők, akik olykor mintha
saját tudtukon kívül segítenék vagy akadályoznák nyomozóinkat. A
történetmozaikok épp olyan szépen fűződnek egymás után, mint Levedi láncának
„gyöngyei”.
A
Levedi lánca felnőttként is kikapcsolt és komplex olvasói élményt nyújtott
számomra, amit azonnal megpróbálok szélesebb palettán megindokolni. Első körben
nézzük a kötet fizikai valóját: a Láng Anna munkáját dicsérő borító szerintem
ugyanolyan hívogató az olvasó számára, mint a kövek rejtélyének felderítése
Leventének és Mirának. A színek, a grafika és a szerkesztés mind-mind
komfortossá teszi a könyv forgatását. És tényleg érdemes egy picit elidőzni a
borító stílusosan szimmetrikus grafikáján, a felbukkanó szimbólumokon,
tárgyakon, jeleneteken. Zárójel nélküli zárójelben jegyzem meg, hogy a Manó
Könyvek Új Kedvencek sorozata az egyik legjobb dolog, amire rábukkantam – és az
egyik legjobb dolog, ami a fiatal olvasók kezébe kerülhet. A második, amit
szeretnék kiemelni: a regény koncepciója. Nagyon kedvelem a helytörténeti
fókuszú történeteket, mert többféle lehetőséget is biztosítanak a játékos,
szórakoztató tanulásra (és persze a kikapcsolódásra) – s ezekkel a
lehetőségekkel Mechler Anna abszolút él is. A jelen alaptörténete ismerős
közegben igyekszik bemutatni a hetedikesek mindennapjait: az iskola élvezetes
és kevésbé kellemes közegét, a szabadidős tevékenységek, diákcentrikus iskolai
rendezvények (jelen esetben egy szabadulószoba) kreatív megtervezését, a
barátságokat, tiniszerelmeket, a szülők és lázadó kamaszok hullámzó viszonyát.
Mindezekhez érkeznek a titokzatos kövek, melyeknek köszönhetően a szereplőkkel
együtt belehelyezkedhetünk a honfoglalás kori világba, számos érdekességet
magunkba szívva. Az elbeszélő ugyanakkor – ahogy fentebb is utaltam rá – csavar
még egyet a történelmi barangoláson, és külön ízt csempész a regénybe azáltal,
hogy nem csak általánosságban pillanthatunk be a 900-as évek végébe, hanem
konkrétan Budakeszi történetét, nevezetes vagy épp kevésbé ismert emlékeit is
bejárhatjuk. Nyilván e szempontból azok az olvasók élveznek előnyt, akik
budakeszi kötődésűek, de – tanúsíthatom, hogy – azok sem szenvednek hátrányt,
akik még nem jártak ezen a településen.
A
harmadik komponens pedig a szereplők világa. Levente – a kamaszkor velejáróival
is – jól megalkotott főszereplője volt a történetnek, Mira pedig tökéletes
társnak bizonyult mellette. Klassz volt a kettejük közötti „fúj, egy lány”
állapotból „a lányok tulajdonképpen nem is olyan hülyék” stációkat
végigkövetni. A mellékszereplők mindannyian tudták a helyüket és a szerepüket a
történetben, nem voltak sematikusak és nem vádolhatók azzal sem, hogy
semmilyenek lettek volna. Nem kaptak sem több, sem kevesebb fényt, mint
amennyire szükségük volt ahhoz, hogy betöltsék „funkciójukat” a történetben, a
barátok és osztálytársak mellett idetartoznak a szülők és a tanárok is. Érdekes
élmény volt a könyvet forgatni, mert – annak ellenére, hogy mégiscsak egy
kalandos-nyomozós történetről van szó – amit olvasás közben éreztem: az a
harmónia. Nem idilli volt a történet, hanem harmonikus. Az életképek, a kisebb
epizódok szépen rétegződtek egymásra, a kisebb-nagyobb súrlódásokat a
karakterek képesek voltak elrendezni, nem vártak másra és nem vádaskodtak
feleslegesen. Ez nem azt jelenti, hogy ne adódtak volna stresszes vagy
hirtelenjében megoldhatatlannak tűnő események, vagy ne lettek volna
konfliktusok. A Levedi lánca kicsit a klasszikus ifjúsági regények világát
idézte számomra, ami különösen szimpatikus volt. Ehhez persze hozzátartozik a
negyedik komponens is, ami az utóbbi kettő szempontnak nyilvánvaló alapja:
Mechler Anna jól ír. S nem csak a regényt írta meg jó stílusban, a szerzői
utószó is igazán szívmelengető.
Igazi,
klasszikus ifjúsági regénnyel találkozhatunk tehát, ha fellapozzuk a Levedi
láncát. A helytörténeti séta mellett egy csomó érdekességet megtudhatunk a
honfoglalás kori magyarságról – és persze arról is, hogy bármilyen tantárgy is
legyen a kedvenced az iskolában, egy jól eltalált témával a te történelem
iránti érdeklődésed is fel lehet kelteni. S így van ez minden egyes
tantárggyal, érdemes tehát nyitott szemmel járni az iskola falain belül és
azokon kívül is. Mechler Anna története pont olyan, ami könnyedén beemelhető az
irodalom- és történelemórákra, hiszen minden településnek vannak feltárt vagy
kevésbé ismert emlékei, szokásai, mutassunk rájuk, keressük fel őket!
Blogturné Klub
A
Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Mechler Anna
regényével bővül, melyben egy lapos kavics furcsábbnál furcsább események
sorozatát indítja el. Tartsatok velünk, kalandozzunk együtt Budakeszin, legyünk
társai Leventének és Mirának az izgalmak során. Fedezzük fel együtt a könyv
tartogatta meglepetéseket és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a
kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
A turné állomásai
07.20.
Szembetűnő
07.23.
Könyv és más
07.26.
Csak olvass!
Nyereményjáték
Az
Új kedvencek sorozat borítói Láng Anna munkáját dicsérik. Így arra gondoltunk,
hogy ebben a játékban, most arra vagyunk kíváncsiak, mennyien ismeritek az
illusztrátor munkásságát. Minden állomáson találtok egy borítórészletet,
melynek a rajzai Láng Anna keze munkáját dicsérik, nektek pedig nincs más
dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni annak a könyvnek a címét,
ahonnan a borítórészlet származik.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése