Régóta
foglalkoztat a kérdés, hogyha valamivel kapcsolatban többet tudunk, mint annak
előtte és belelátunk a működési mechanizmusába, az vajon valóban többet ad-e
számunkra. Hogy ne csak virágnyelven beszéljek, a könyvkiadás, a szerkesztés és
a korrektúra számomra pont ilyenek. Az elmúlt évben – és a következő hónapokban
is – volt/lesz némi rálátásom egy könyv megszületésének fejlődéstörténetére.
Emily Henry: A könyvek szerelmesei
Fordította: Szieberth Ádám
Csillagérték: 9
A blogoláshoz és a napi (kikapcsolódás és szórakozás céljával történő) olvasáshoz való visszatérésem kapcsán például némiképp sikerült kétségbe esnem az első néhány lazább tematikájú könyv kapcsán: te jó ég, most komolyan azt figyelem, hogy mekkora a margó, hogy vajon a szerkesztő miért nem javította a suta fordítást és hogy hol a túróban van a korrektor egy-egy ordító helyesírási hiba kapcsán? Szerencsére,
az olvasói kiakadás-faktor csak olykor-olykor van rejtőzik el huzamosabb ideig
a gondolataim között olvasás közben, s – szerintem – a bejegyzéseimben is csak
indokolt esetben térek ki a fenti szempontokra. A könyvek szerelmesei
ugyanakkor lazán berántott a könyvkiadás világába, mindezt pedig annyira
üdítően tette, amennyire egy romkomktól kellemesen is hat.
Adott
tehát egy igazi antihősnő, Nora, akivel egyáltalán nem esett nehezemre
rokonszenvezni vagy nem megérteni a működését és a döntéseit (nem mintha ez
alapvetően számítana, de azért na). Nora élete egyértelműen a munkája és a
saját maga felállította szabályrendszerek körül forog, melyek régi hagyományra
tekintenek vissza az életében, s melyeken – főként a magánéletre és
párkapcsolatokra vonatkozókon – akkor sem hajlandó változtatni, ha azok már
bizonyítottan működésképtelenek. Nora irodalmi ügynök, s mint ilyen: nem igazán
lehet neki újat mondani a szerelmes történetekről. A történet elején egy újabb
tipikus szakítás közepette ismerkedünk meg vele, s hamarosan ő is a történet
másik főszereplőjével, a mogorva szerkesztővel, Charlie Lastrával. A teljes történetet
egyáltalán nem szeretném spoilerezni, annál is inkább sem, mert szerintem ez az
a romantikus sztori, amivel ezen a nyáron érdemes megismerkedni, így inkább
azokat az elemeket emelném ki, melyek jól vagy kevésbé sikerülten munkálkodnak
a kötetben.
„Csak
remélni tudom, hogy természetesnek hat a mosolyom. Utálom, ha azon kell
agyalnom, hogy vajon mit művelhet az arcberendezésem, mert nem vagyok benne
biztos, hogy mások nyelvére is lefordítható, amit mond.”
A
szereplők. Nora és Charlie nagyon klassz karakterválasztásnak tűntek, egyrészt
ketten is képesek lettek volna a hátukon cipelni a történetet, de a lehető
legjobb döntés volt Emily Henrytől, hogy nem engedte meg regényének ezt a
luxust. A mellékszereplők közül Libby kapja talán a legnagyobb fókuszt és
nagyon jó elgondolásnak tartom, hogy az ő igazi kulcsszerepe csak a kötet
végére kristályosodik ki igazán (bár néha már nagyon idegesített, hogy nem
derült ki, igazából mi a szöszért is rángatta el Norát Sunshine Fallsba, ami
tulajdonképpen messzebb áll Nora komfortzónájától, mint bármi. Libbyvel
kapcsolatban nagyon szerettem, hogy anyaként és kismamaként is fontosnak vélte
a testvérével való minőségi időtöltést, és hogy a férje mindebben segítette is.
Sunshine Falls közössége is komfortérzetet adott a maga sutaságaival és
furcsaságaival, bár e tekintetben szerintem akadt néhány vakvágyán (és néhol
némi áthallás: főként a Charlie-Amaya sztori volt számomra egy az egyben a
Nász-ajánlat Andrew-Gertude remake-je).
„Adja
az ég, hogy azok, akik mindent meg akarnak kapni egyszerre,
találjanak valamit,
ami több, mint elég nekik.”
Az
elbeszélés. A történet íve nagyon szépen rajzolódik a cselekmény
előrehaladtával, nincsenek különösebben nagy fordulatok. Szerintem A könyvek
szerelmesei az a romantikus történet, melyben már az elején tudod, hogy ki
kivel fog összejönni, de érdekel az addig vezető út is, és ez egyáltalán nem
unalmas. A szarkasztikus dialógusok nálam különösen jól működtek, de a
szabálykövetés mellett szerintem nagyon klasszul hatottak Nora önreflektív
belső monológjai is. Oké, néha-néha megtorpanunk, de kit érdekel, ha aztán újra
szárnyra kel a cselekmény? A
könyvek szerelmesei tehát igazán üdítő meglepetés volt számomra, abszolút
meglepett. A cselekmény, a szereplők vittek magukkal. Nagyon bírtam az
antihősnő működését, és különösen azt, hogy végül senkinek nem kellett önmagát
feladnia senkiért, de valamekkora kompromisszumot mindenkinek kellett kötnie.
Persze, ez sem hat kevésbé idillinek. A történet tehát jó, a szereplők
szórakoztatóak, de legalábbis: valamilyenek, a helyszínek pedig kellemesek. A
könyvkiadás és maga a könyves világ szintén fontos szerepet kap. Oké, ismét meg
kell említenem a sok-sok áthallást a Sandra Bullock – Ryan Reynolds-féle
Nász-ajánlattal, még akkor is, ha az alapkoncepció elég messze áll egymástól.
Mindettől függetlenül pedig: én mindkét sztorit nagyon szeretem. A könyvek
szerelmesei pedig egy jó választás, ha az idei romantikusok közül választanál.
„Lám,
egy jó könyv akkor is tartogat meglepetést,
ha az utolsó oldalon kezded, és azt
hiszed, hogy már mindent tudsz…”
Blogturné Klub
Könyvek,
szerelem és még több könyv! Adj hozzá
egy antihősnőt, egy morgós fickót, és máris megvan a nyerő recept a Central
Könyvek legújabb romkomjához. Ha szeretnétek egy példányt a könyvből, akkor
kövessétek blogturnénkat és vegyetek részt nyereményjátékunkban!
A turné állomásai
06.23. Könyvvilág
06.25. Betonka szerint a
világ…
06.27. Könyv és más
06.30. Csak olvass!
07.03. Fanni’s Library
07.04. Hagyjatok!
Olvasok!
07.05. Zakkant olvas
07.06. Veronika’s Reader
Feeder
07.07. KönyvParfé
07.08. Olvasónapló
07.09. A Szofisztikált
Macska
07.10. Szembetűnő
Nyereményjáték
Nyereményjátékunkban
a Central Könyvek kiadványai között mazsolázunk. A turné minden állomásán egy
szerző nevét találjátok, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő
dobozába írjatok egy könyvcímet, mely a szerzőtől a kiadó gondozásában jelent
meg.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Laura Baldini
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése