Annyi
klassz olvasmány után, mint amelyekre az év eddigi részében sikerült ráböknöm –
már a nagy számok törvénye alapján is – benne volt a pakliban, hogy egyszer
csak mellényúlok. De itt van A kis francia könyvesbolt – melynek címe ellenére
fél csöppnyi köze nincs egy kis francia könyvesbolthoz, hacsak nem nemlétező
metaforákban gondolunk, s igen nagyvonalúan azt mondjuk: egy kis francia
könyvesbolt akár az emberi sorsok találkahelye is lehet, s lám, főszereplőnk
épp egy ilyet vezet.
Cécile Pivot: A kis francia könyvesbolt
Fordította: Kaló Krisztina
Csillagérték: 7
Talán
kissé szigorú a könyvről szóló bejegyzésem felütése, de a következőkben
igyekszem kicsit tompítani rajta. Szóval: maradjatok velem.
Egy
könyvet befejezve általában már körvonalazódik, hogy mit fogok róla írni, bár
sokszor hagyom még pár napot érlelődni az olvasói élményeket. Engedem, hogy
formálódjanak a gondolatok és a kiváltott hatás fényében átértékelhessek vagy
új perspektívából szemlélhessek egy-egy történetet vagy történetszálat. A
Molyos csillagozásokat és szöveges értékeléseket így viszonylag ritkán nézem át
a bejegyzés megírása/közzététele előtt, a ritka esetek pedig általában azok,
mikor egy könyv nem igazán váltotta ki a várt hatást bennem. Igen,
kitaláltátok, épp egy ilyen könyvről pötyögök most. Mindennek ellenére és
mindezek mellett vállalom, hogy némiképp fekete bárányként garázdálkodik majd a
véleményem a csillagvadászok között. De no, lássuk!
Az
első és legnagyobb problémámról már fentebb tettem is megjegyzést: A kis
francia könyvesboltban NINCS kis francia könyvesbolt. Oké, Esther, a kötet
tulajdonképpeni főszereplője egy kis francia könyvesboltot üzemeltet, de lássuk
be, ha ennek semmi, de semmi funkciója nincs a történetben, akkor némiképp
túlértékeltnek gondolom, hogy címként szerepeljen egy limonádé fedlapján. Az
eredeti cím egyébként „Les lettres d’Esther”, ami csekély francia nyelvtudással
sem tükörfordítása a kis francia könyvesboltnak. Élek hát a gyanúperrel, hogy a
kiadó/szerkesztő nem találta elég piacképesnek és a már-már giccsesen idilli
borítóhoz (aminek szintén nem sok köze van a sztorihoz) passzolónak az egyszerű
„Eszter levelei” címet. Ezzel persze nem hajtott végre semmi unikálisat,
gyakori metódus. Továbbléphetünk.
A
szerkezeti koncepció. Hű. Kezdeti lelombozódásomat viszonylag gyorsan magam
mögött tudtam hagyni a klassz levélregény koncepciót látva. Nem kell más hozzá,
csak átlagos karakterek, általános problémákkal, innentől kezdve pedig
lényegében csak az elbeszélői megvalósítás szabhat gátat egy szuper
történetfolyamnak. A történet elején fixálódik a hatfős levélíró műhely,
mindenki megkapja a feladatokat, a „szabályokat” és elkezdődhet a levelezés.
Olybá tűnik ugyanakkor, hogy a levelezőpartnereknek semmi gondjuk az írással
(mármint készség szintjén). Mindenki gyöngybetűkkel és helyesen fogalmazza meg
az olykor kusza gondolatait, néha levélpapírra, néha papírterítőre, mindenki
nagyon hasonló stílusban szólal meg – és valahogy a kurzus előrehaladtával sem
történik semmi változás. Tudom, nagyon földhözragadt és gyakorlatias a
megjegyzésem: de ez most komoly? És cseppnyi elvárásod nincs a saját
íráskészségednek a fejlődését tekintve egy levélíró műhelyben? Lapozzunk
tovább.
A
történet és a sztori-koncepció. Hogy ne csak negatívan kritizáljak. A
levélregényben mindenki valamiféle problémával, traumával küzd és mindenki
vágyik arra, hogy valaki őszintén meghallgassa – sajnos, nincs új a nap alatt.
A kötet erre az általános hangulatra alapozza a történetet, s az írás gyógyító
hatását emeli fókuszba. Ezt szerintem nagyon fontos megmutatni szélesebb körben
– és akár limonádéba csomagoltan is. A napló- és levélírás jótékonyan hathat a
problémák feldolgozására, az önmagunkkal való megbékélésre is. De tipp: én
pánikrohamok esetén is alkalmazom a naplóírást, és az éjszakai
pánikroham-esetek 100%-ában sikeresen írom magam álomba. Ha tehát valamit
elviszel magaddal ebből a bejegyzésből, az ez legyen. Vissza a történethez.
Nagyon izgalmas elgondolás volt a párterapeuta részéről a házassági válságba
került pár bekérése a levélíró műhelybe, s hogy nekik egymással is levelezniük
kellett. A bizalmi viszonyok aprólékos kimunkálása szépen bontakozik ki,
nyilván minden happy end – de hogy hogyan, azt nektek kell kiderítenetek.
Billegek.
A könyv könnyed strandolvasmányként megállja a helyét. A limonádék kedvelői
számára (kicsit magamat is idesorolom) különösebben kiemelkedő élményt –
szerintem – nem fog nyújtani, az elbeszélést elég laposnak éreztem, így az én
szerelvényem viszonylag gyorsan lekapcsolódott a mozdonyról. Van ilyen.
Blogturné Klub
Írunk-e
még leveleket? Cécile Pivot könyvében ennek és a levélírás erejének járhatunk
utána, hiszen a történet főszereplője, Esther épp egy ilyen tanfolyamot indít
el egy kis franciaországi könyvesboltban. Tarts a Blogturné Klub négy
bloggerével, s derítsük ki együtt, mi lapulhat a levelekben, s hogyan formálják
ezek a kötet karaktereinek életét. A turné végén megnyerheted a könyv egy
példányát a General Press Kiadó jóvoltából.
A turné állomásai
06.30. Könyv és más
07.03. Csak olvass!
07.06. Szembetűnő
07.09. Betonka szerint a
világ…
Nyereményjáték
Egy
kis francia könyvesbolt kínálatának eredünk nyomába mostani játékunkban. Minden
állomáson találtok egy-egy rövid életrajzi adatot valamely francia szerzőről. A
feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik íróról vagy költőről van szó – és a
helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
1804-ben
született regényíró, irodalomkritikus, dramaturg és kritikus, aki írói álneve
ellenére nem férfi, s aki élete végéig figyelemmel követte a napi politikai és
társadalmi eseményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése