A Maxim Könyvkiadó gondozásában a Könyvfesztiválra jelenik meg Mohamedou Ould Slahi fogságáról beszámoló kötete, a Guantánamói napló. A szerző könyvében a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmény és tragédia utáni amerikai megtorlások eszközeiről is ír - testközelből.
Mohamedou Ould Slahi: Guantánamói napló
Alcím: Feljegyzések a fogolytáborból
Eredeti megjelenés: 2015.
Hazai megjelenés: 2017. április 20
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordította: Ipacs Tibor
Téma, műfaj: napló
Terjedelem: 460 oldal
Megrendelhető: ITT
Csillagérték: 7
Fülszöveg:
A mauritániai Mohamedou Slahi, bár sosem vádolták meg semmivel, 2002 óta a Guantánamo Bay-i fogolytábor rabja, most pedig naplóján keresztül bepillantást nyerhetünk élete mindennapjaiba, jogtalanul eltöltött, hosszú rabságának részleteibe.
Forrás |
2001. szeptember 11. megrengette a
világot. Sok nap csordogál el az emlékezet végtelen tengerébe, de ezt a napot
valahogy senki nem felejti el. Bár kétségtelen, akkoriban az információ – a maihoz
képest – nem robogott fénysebességgel végig a világon, nem volt Facebook (igen,
létezett ilyen is), így a napom nagy részét általános iskolai teendőimmel
töltöttem. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy hazaérve az iskolából a
délután nagy része különféle híradásokra tapadva telt, a harmadik világháború
kitörésének szelével, és a ledőlő ikertornyok felvételének szakadatlan
ismétlésével.
Illusztráció |
Az ezt követő időszakról Osama bin Laden
és a terrortámadás további közvetlen kiötlőinek hajtóvadászatát már nem
követtem olyan éles figyelemmel, így kíváncsian csaptam le Mohamedou Ould Slahi
naplójára. Kezdetben nem is feltétlenül a szerző érdekelt, már alapvetően a
címben szereplő Guantánamo is elég húzóerő lett volna ahhoz, hogy érdekeljen a
könyv. Mielőtt nekiláttam volna a naplónak, azért mégiscsak olvastam néhány
információt Slahiról is, így idéződtek fel bennem a tízéves önmagam emlékei a
World Trade Center elleni terrortámadásról.
Maga a kötet kezdetben inkább memoár, hosszabb
visszaemlékező elbeszélések jellemzik, s nem napi feljegyzések. Hosszasan kerül
felvezetésre, hogy is juthatott Mohamedou Ould Slahi az amerikai
titkosszolgálat látókörébe, illetve hogy miféle üldöztetésnek is tették ki ezt
az embert, s hogyan lett a leghírhedtebb fogolytábor lakója. Egészen biztos,
hogy naivitásom is hozzátett, hogy így gondoljam, de tény, hogy a lefestett kihallgatások
és megaláztatások sokkal inkább hatottak második világháborús vallatásoknak,
mintsem huszonegyedik századi eljárásnak. S nagyjából ugyanez is maradt az
érzésem végig: a terrorcselekmények kapcsán kiragadtak egy népcsoportot, és az
abba tartozó „minden gyanús elemet” igyekeztek kiszűrni. Talán, mivel nem igazán
érzem magam kompetensnek az amerikai eljárásokban, így ennél beljebb nem is
nagyon merészkednék a témában, viszont az kétségtelen, hogy Mohamedou Ould
Slahi meghurcolásának (nyilvános) részleteivel egészen megrázó volt szembesülni.
Larry Siems a naplóval |
A „nyilvános” pedig nem is feltétlenül
kívánkozik zárójelbe. Már a könyvbe belelapozva is feltűnik, hogy vannak
oldalak, melyeken (egy-két szót leszámítva) végig a „cenzúra” nyomával
találkozunk, azaz fekete kihúzásokkal. Valahol csak nevek, helyszínek maradnak
a jótékony homályban (bár ezeket a lábjegyzet gyakran feloldja), de akad, ahol
egész oldalak. Összességében letaglózott a könyv. Nagyon idegennek éreztem, és
ez az érzés végig megmaradt. Nehéz megmagyarázni, de ilyen könyvek olvasásakor,
mikor az abban tárgyalt, teljesen abszurd és hihetetlen (háborús és hajtóvadászatos)
események valóban ebben a világban, itt és most történnek, akkor valahogy
elgondolkozik az ember, hogy egyáltalán nem rossz itt nekünk, a Kárpát-medence
ölelésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése